az �j ut�ni 245. holdfordul�
a Fogyatkoz�s Hav�nak 22. napja

Ravan �gy �rezte mag�t, mint akit fejbevertek.

Tagjait zsibbadtnak tal�lta – az elm�j�t nemk�l�nben. Gondolatai kellemetlen �sszevisszas�gban kavarogtak, �s fut�lag esz�be jutott, hogy tal�n nem kellett volna annyit benyakalnia a v�rborb�l.

Pr�bak�ppen megmoccant, mire rettenetes, t�rd�f�sszer� f�jdalom has�tott a tark�j�ba. �szt�n�s mozdulattal odakapott volna, csakhogy keze nem engedelmeskedett az akarat�nak.

Felpattant a szeme.

Els�, p�nikszer� gondolata az volt, hogy leb�nult.

Azut�n meg�rezte a csukl�i k�r�l a durva k�telet, amely m�ris kid�rzs�lte a b�r�t.

Az eml�kek olyan h�vvel rohant�k meg, mintha egy k�mbagoly szem�be n�zett volna, �m a tud�s nem nyugtatta meg, s�t...

A sz�ve megl�dult; Ravan le merte volna fogadni, hogy ezt a veszett d�b�rg�st m�g a szomsz�dos kontinensen is hallj�k.

Most m�r tudatosult benne, hogy egy f�hoz k�t�zt�k; a r�tfeny� g�cs�rt�s k�rge a h�t�nak nyom�dott, �s a helyzetet azt sem tette k�nyelmesebb�, hogy kezeit a fat�rzs t�loldal�n csom�zt�k �ssze. A m�dszerr�l akaratlanul is az assan t�rzs primit�v beavat�si szertart�sa jutott esz�be - h�t, ett�l sem lett nyugodtabb.

A l�t�sa m�g hom�lyos volt, az �t k�r�lvev� sz�nek viszont szemf�jd�t�an �lesek. A l�t�tere sz�l�n s�t�t foltok piruetteztek, �s mikor megpr�b�lta kipislogni �ket a szem�b�l, csak azt �rte el, hogy �melyegni kezdett a vill�dz� f�nyekt�l. Egym�s ut�n t�bbsz�r is nagy leveg�t vett, hogy elmulassza a r�t�r� rosszull�tet – �s p�nikot. Egy �riember szitu�ci�t�l f�ggetlen�l mindent megtesz annak �rdek�ben, hogy ne h�nyja v�gig saj�t mag�t.

Mikor �gy �t�lte, ez a vesz�ly m�r nem fenyeget, k�nyelmesebb p�zt keresve f�szkel�d�tt kicsit, v�gtagjaiban pedig ezernyi apr� t�sz�r�ssal indult meg �jra a v�rkering�s. Tett egy rem�nytelen k�s�rletet, �s megr�ngatta a k�telet, de a csom� persze nem engedett.

Lassan felemelte a fej�t. A tark�j�ba nyilall� k�n olyan volt, mintha darabokra akarna hasadni a kopony�ja.

az biztos

hogy Adara Assan nem sz�rakozott

Ravan �vatosan k�rbelesett, �s az elmos�dott pac�k alapj�n arra a zseni�lis k�vetkeztet�sre jutott, hogy a barb�rok szedett-vedett t�bor�ba ker�lt.

N�mi pislog�s ut�n m�r azt is l�tta, hogy a sz�kev�nyek a V�rerd� tiszt�s�n tal�lomra felvertek n�h�ny aveanokt�l zs�km�nyolt s�trat, a t�bbi szerzem�ny�k pedig szanasz�t hevert, mintha a fogvatart�i nem tudt�k volna, mihez kezdhetn�nek ennyi holmival.

Ravant azonban legink�bb a l�tsz�muk lepte meg: a rea l�zad�k egy�ltal�n nem k�pviseltett�k magukat, Adara Assan emberei pedig alig tucatnyian lehettek. Ezzel a band�val m�g egy kocsmai vereked�s megnyer�se is fizikai k�ptelens�gnek t�nt, nemhogy...

Gondolatmenete megszakadt ezen a ponton; az a jelenet elterelte a figyelm�t...

Alig n�h�ny l�bnyira t�le egy magas f�rfi �s egy sz�ke, zil�lt haj� l�ny �lt, h�ttal neki – �gy els� pillant�sra Ravan mindkettej�ket assannak tippelte. Azzal voltak elfoglalva, hogy t�bort�zet gy�jtsanak, a herceg tekintete azonban azon akadt meg, amit gy�jt�snak haszn�ltak.

A l�ny egyenk�nt t�pte ki A s�t�t m�gia tiltott fort�lyainak k�zzel �rt oldalait, majd mintegy mell�kesen galacsinn� gy�rve haj�totta azokat a m�r par�zsl� farak�sra.

A bet�k egy pillanatra m�g v�r�sen izzottak fel – "...darabokat t�pett ki �nn�n test�b�l, �s azokb�l sz�lettek az � h�s�ges szolg�i. �s �r�kk�val� vala �, am�g dobogott a Hetek sz�ve..." –, majd a pap�r sz�lei megfeketedtek �s �sszep�nd�r�dtek, az �si sz�veg pedig �r�kre elveszett.

Ekkor Ravanban az ilyen szitu�ci�kban indokolt, megannyi �rzelem k�z�l �rthetetlen m�don pont a harag l�ngolt fel.

– H�! – ki�ltott oda annak a kett�nek. – H�, el�g legyen!

Ez�rt az elhamarkodott, ostoba d�nt�s��rt k�s�bb a fej�t �rt �t�st okolta.

A l�ny �gy g�rnyedt a megcsonk�tott k�dex f�l�, mintha meg sem hallotta volna, a f�rfi azonban felkapta a fej�t. Ide-oda kapkodta a pillant�s�t a megk�t�z�tt herceg, �s a k�cos l�ny k�z�tt, m�g v�g�l d�nt�sre jutva pattant fel.

– Megyek, megkeresem a t�rzsf�t – jelentette be, ink�bb mag�nak, mintsem a m�sik kett�nek, �s elsietett.

Ravan m�r �ppen �rtetlenkedni kezedett volna, hogy m�gis kit fog megkeresni – a harceg ugyanis tan�ja volt annak a gyomorforgat� jelenetnek, ahogy az utols� assan t�rzsf� fej�t kit�zt�k egy z�szl�r�dra...

�m ekkor a l�ny l�tv�nyosan megmarkolta a k�nyv k�vetkez� nagyj�b�l t�z oldal�t, �s egyetlen mozdulattal szaggatta ki azokat a k�tetb�l. Ezeket m�g csak nem is a t�zre dobta, hanem sz�tsz�rta �ket maga k�r�l. Majd �jra a k�dex�rt ny�lt, hogy megism�telje a m�veletet...

– Hagyd m�r abba! – Ravan ritk�n haszn�lt uralkod�i hangja keveredett ritk�n haszn�lt d�h�vel, �s az �sszhat�s meglep�en tiszteletparancsol�ra siker�lt. Azt�n mikor ezzel sem �rt el hat�st, felcsattant: – Az a k�nyv t�bbet �r, mint az �leted!

M�r akkor megb�nta, amikor kimondta.

A fiatal harcos h�ta megfesz�lt. A k�dex kics�szott a kez�b�l, �s sercegve puffant a t�bort�zbe.

A k�vetkez� pillanatban a l�ny m�r Ravan el�tt guggolt, olyan k�zel hozz�, hogy d�ht�l eltorzult arca kit�lt�tte a herceg l�t�ter�t. Ravan nyak�n m�r �gy is k�k-z�ld v�ral�fut�sok sorakoztak – �r�k h�la Adara Assan ver�ember�nek –, a l�ny azonban most kivonta a kardj�t, �s a tr�n�r�k�s �lla al� illesztette az �l�t.

A penge hideg �rint�se r�gt�n kij�zan�totta a fi�t.

– A-azt hiszem a sz�v�laszt�som... meglehet�sen szerencs�tlen volt...

– Mert te m�r csak tudod, mennyit �r egy kibaszott �let, nem igaz?! – Vicsorg� arca m�g k�zelebb hajolt Ravanhoz, aki nem tudta elszak�tani a tekintet�t a v�rben forg�, k�nnyekt�l csillog� szemekr�l. – Mondd csak, h�ny embernek kellett meghalnia ahhoz, hogy csinos ruh�kban par�d�zhass a v�rosban, �s magasr�l leszarhasd a vil�got?! V�rj csak, nem is emberek voltak, hanem barb�rok, nem igaz?

Ravan m�skor tal�n sz�vesen kimagyar�zta volna mag�t, de pillanatnyilag m�g leveg�t sem mert venni.

– Az assanok nem ejtenek foglyokat. Az assanok nem egyezkednek. Any�m azt mondan�, a te fajt�dat lassan kell kiv�reztetni, mert csak abb�l tanultok, �s any�mnak mindig igaza volt... – fr�cs�gte.

Hirtelenj�ben Ravan sem tudott volna �rveket felhozni �nmaga v�delm�ben.

A l�ny k�t k�zzel szor�totta a kardot a tork�hoz: az egyiket a markolaton tartotta, a m�sikkal markokra fogta a peng�t. A tenyer�b�l v�r cs�p�g�tt, de ezt mintha �szre sem vette volna...

A herceg szorosan a fat�rzsh�z simult, de nem tudott hov� menek�lni; a kard �le belem�lyedt a b�r�be, �s forr� patak csordult le a nyak�n. Szorosan lez�rta a szem�t, �s nem akart meghalni, nem akart meghalni...

– Sera!

A l�ny megdermedt, a penge pedig nem szaladt m�lyebbre.

Ravan �vatosan r�snyire nyitotta a szem�t.

Sera h�tran�zett a v�lla felett, �s az �ny�t kivillantva vicsorgott a h�rom �rkez�re.

A magas f�rfi – figyelembe v�ve a foglyok list�j�t � lehetett Sontar Assan – elhozta h�t a t�rzsf�t. Adara Assan l�pdelt az oldal�n, aki valahogy m�g teljesen �sszeverve is fenyeget�nek t�nt. G�rnyedten �s kiss� s�nt�tva j�rt; jobb karj�t s�nbe tett�k, �s egy rongydarabbal felk�t�tt�k; a z�z�d�sok az arc�n pedig a sziv�rv�ny minden sz�n�ben j�tszottak.

A harmadik, a fi� �rt hozz�juk el�sz�r, arca kiv�r�s�d�tt a fut�st�l. Ravan nem �ppen megfontolt t�mad�s�nak nyoma m�r varasodni kezdett az arc�n, szeme k�r�l pedig halv�nyul� monokli �rulkodott az avean vend�gszeretetr�l. De �t legal�bb nem �t�tt�k le egy kardmarkolattal...

Sz� ami sz�, Ravan nem repesett az �r�mt�l, hogy viszontl�thatja ezt a harcost.

– Te maradj ki ebb�l, Soren! – acsargott a l�ny.

– Meg a l�faszt! Ez itt a foglyunk, �s tudod mi a foglyok l�nyege? Hogy �lnek, Sera!

Egy kicsit kev�sb� szorult helyzetben Ravan megeml�tette volna, hogy jobban prefer�lja, ha szem�lyes n�vm�ssal hivatkoznak r�.

– A foglyok l�nyege, hogy gyeng�nek t�n�nk t�l�k! – replik�zott a l�ny.

– N�lk�l�k meg kibaszottul halottnak t�n�nk!

Ekkor �rt mell�j�k Sontar �s Adara.

– El�g ebb�l Sera! – hangzott el az utas�t�s.

– Nem el�g! M�g messze nem volt el�g! – ki�ltotta Sera hiszt�rikusan.

Felugrott, hogy szemben�zhessen a t�rzsf�vel. Kardj�t sz�les �vben meglend�tette, m�gnem annak hegye Adara mellkas�ra mutatott. A mozdulat k�zben majdnem lekasz�lta Ravan fej�t.

K�zelebb l�pett, a kardhegy m�r Adara ing�t s�rolta. Sontar is a fegyvere ut�n ny�lt, de a t�rzsf� leintette. K�zben le sem vette a tekintet�t Ser�r�l.

– Ez egy avean... az Istenn� nev�re, ez maga a patk�nyherceg! – folytatta Sera. – A csal�dja felel�s minden�rt, amit tettek vel�nk! Lem�sz�roltak mindenkit, az �regeket, a gyerekeket is... ott volt�l! Felgy�jtott�k a t�bort! Meg-meg�lt�k az any�mat... – Inger�lt mozdulattal t�r�lte meg a szem�t, a kard reszketett a kez�ben. – Elvettek t�l�nk mindent! Meg�ltek minket is, halottak vagyunk, csak m�g nem tudjuk! Te... te pedig k�pes lenn�l egyezkedni a fajt�j�val?!

Adara puszta k�zzel csapta f�lre a peng�t.

– A m�lys�gbeli K�rhozottakkal is egyezkedn�k, ha azzal megmenthetn�m a n�pemet! – A hangj�b�l ugyanaz a tekint�ly s�t�tt, ami Brannon besz�deib�l szokott. – Ne agg�dj, megfizetnek m�g... minden�rt fizetni fognak. Az �n ap�m is miattuk halt meg, Sera!

– Te pedig k�psz az �ldozat�ra.

Sera olyan er�vel �ll�totta bele a kardj�t a f�ldbe, hogy az avean ac�lpenge megremegett.

– R�m ne sz�m�ts, t�rzsf�! – vetette m�g oda, miel�tt elmas�rozott.

Ravan megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, mikor v�gre l�t�t�vols�gon k�v�lre �rt.

Csakhogy a t�rzsf� jeges pillant�sa most r� f�kusz�lt.

– Ne �r�lj annyira a fejednek, mocsad�k! – mordult r� Soren.

– Tal�n �lve van r�d sz�ks�g�nk, de nem eg�szben – k�z�lte Adara �rzelemmentesen. – M�g egy ilyen megsz�lal�s... vagy igaz�b�l b�rmilyen megsz�lal�s, �s b�cs�t mondhatsz annak a k�t sz�p szemednek!

– Ennyi er�vel ak�r be is k�thetn�nk a sz�j�t – vetette fel Soren.

– V�rj! – ki�ltott fel Ravan.

"...egyezkdeni a fajt�j�val..."

Csak most �rtette meg. Adara Assan �letben hagyta �t, mert azt tervezte, hogy...

– Remek �tlet, Soren.

XV. fejezet >>

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s