az �j ut�ni 245. holdfordul�
a Fogyatkoz�s Hav�nak 16. napja

Ravan a szolg�it figyelte, akik m�r j� ideje m�st sem csin�ltak, csak hatalmas bele�l�ssel sim�tottak ki nem l�tez� gy�r�d�seket a ruh�j�n. Mikor az egyik�k m�r negyedj�re igaz�totta meg a gall�rj�t, a herceg �gy d�nt�tt, a j�b�l is meg�rt a sok, �s �tj�ra bocs�totta a t�lbuzg� szem�lyzetet.

A szolg�k szapora f�hajt�sok k�zepette kih�tr�ltak a szob�b�l – az egyik�k m�g az ajt�f�lf�nak is neki�tk�z�tt –, �s mind legal�bb egyszer megjegyezt�k, hogy az �rfinak remek�l �ll az �nnepi viselet.

Tudom, gondolta Ravan, de az�rt megk�sz�nte a b�kokat.

Miut�n az utols� csel�d is t�vozott, a fi� lassan k�rbefordult a falnak t�masztott, eg�szalakos t�k�r el�tt.

Pomp�san festett – ahogy mindig... Ez�ttal tunikaszer�, finom selyeminget viselt, amit a derek�n�l ez�sttel kivert �v fogott �ssze �s egy v�kony, j�gk�k kab�tot, elk�peszt�en r�szletes h�mz�ssel. H�feh�r, has�tott b�r nadr�gja szinte vil�g�tott a f�lhom�lyos teremben; a csizm�j�n �l� ez�stcsatok pedig a legszebb �tv�smunk�k lehettek, amiket a fi� valaha l�tott.

Minden ruhadarabot �gy terveztek, hogy ne eltakarja, hanem kiemelje a herceg szoborszer� alkat�t – �s a valhallani szab�mesterek �rtett�k a dolgukat.

Megalkott�k a valaha l�tott legszebb jelmezt.

Mert �szak hercege D�l legdr�g�bb holmijaiban pont �gy festett, mint aki maszkab�lba k�sz�l.

�s aki f�ljebb emelte a pillant�s�t a f�nyesre lakkozott csizm�kr�l, az azt is r�gt�n l�thatta, hogy mi �.

V�rvonalbeli.

El�rulta a betegesen s�padt b�re; �benfekete, hull�mos haja, ami s�t�tebb volt b�rki m�s�n�l az �szaki-szigeteken; �s von�sai, amelyek t�l l�gyak voltak egy f�rfihez k�pest... vagy egy�ltal�n egy haland�hoz k�pest.

A szemei meg nemhogy d�liesnek, de m�g emberinek sem t�ntek: a term�szetellenes, s�rga �riszek k�zep�n keskeny, f�gg�leges pupilla �lt. Egyetlen �l�l�nynek volt hasonl� szeme: a rea t�rzs k�mbaglyainak.

R�luk kapta a nev�t a v�rvonal is: Bagolyszem�ek.

Ravan v�gigsim�tott a test�t bor�t�, leheletk�nny�, fenhallani selymen. Az ing val�sz�n�leg egy vagyonba ker�lhetett, ahogy az �lt�z�k t�bbi darabja is – de hi�ba volt ez a vil�g legleny�g�z�bb jelmeze, ki�lt�zni egy kiv�gz�shez m�g mindig kifejezetten morbid �tletnek t�nt...

Ha rajta �llt volna, el sem megy. Belegondolni is gy�l�lt a hal�lba, nemhogy v�gign�zni.

De nem rajta �llt.

Az apja ragaszkodott hozz�, hogy megjelenjen a csal�dja mellett a p�holyban, �gy h�t nyilv�nval�an ott lesz. Az apja ragaszkodott hozz�, hogy a leg�jabb valhallani divat szerint �lt�zz�n fel, �gy h�t felvette a jelmez�t... Bagolyszem� Brannont hat�rozottan k�nnyebb volt elviselni, ha az ember felesleges k�rd�sek n�lk�l engedelmeskedett neki – �szak kir�lya nem toler�lta az ellenszeg�l�st.

Ravan m�g megeresztett egy fanyalg� s�hajt, majd kih�zta mag�t, felszegte az �ll�t, �s eleg�ns viselet�hez eleg�ns mosolyt �lt�tt. A t�k�rb�l egy tekint�lyes �s hat�rozott valaki n�zett vissza r�.

Megigaz�totta a kab�tzseb�b�l l�g� v�kony aranyl�ncot, ami egy apr� zseb�r�hoz tartozott. A nyugati kontinensen m�r f�l holdsz�zada ilyeneket haszn�ltak id�m�r�sre, de Bastar�n m�g mindig nem terjedt el, hogy napok �s pillanatok helyett �r�kban �s percekben sz�moljanak.

Mikor Ravan m�r nem b�rta tov�bb n�zni a saj�t, hamis mosoly�t, elfordult a k�pm�s�t�l, �s az erk�lyre vezet�, k�tsz�rny� ajt�hoz indult, amit k�t szolga sz�lesre t�rt el�tte.

A cs�p�s, �szi sz�l szinte arcul csapta, amint ki�rt a szabadba. Kab�tja sz�rnyai vadul csapkodtak m�g�tte; haja �szott a leveg�ben.

– Bagolyszem� Ravan Avean, �szak kir�ly�nak fia, az Avean Birodalom koronahercege! – jelentett�k be zeng� hangon.

H�sz emelettel lejjebb az �sszegy�ltek hangos �ljenz�ssel fogadt�k az �rkez�s�t.

Az emberek szerett�k Ravant – �s Ravan is szerette az embereket. Az id�sebb herceg nem sz�lt bele a politik�ba, �s a csatamez�t�l is tisztes t�vols�got tartott. �m ny�lt titok volt a n�p k�r�ben, hogy ha minden k�t�l szakad, az elesettek �s b�ntalmazottak b�tran fordulhatnak hozz� t�mogat�s�rt... ahogyan az is, hogy boszork�nyos �gyess�ggel v�logatja ki a k�rv�nyez�k k�z�l azokat, akiknek beteg gyerekeik helyett csak rendezetlen kocsmai tartoz�saik voltak.

De nem csak az �rvendez� t�meg v�rt r� odakint.

Asav Avean – aki b�szk�n viselte a "kir�ly kedvenc �lebe" c�met –, lust�n a korl�tra t�maszkodott. Arc�n ott d�szelgett az az �ntelt vigyor, amit az�ta viselt, hogy a minap diadalmasan bevonult a v�rosba. Oldal�n �j kard l�gott – apr� eml�k az Assan-szigetekr�l.

– Hercegem – k�sz�nt�tte a fi�t, �s kurt�n fejet hajtott el�tte – Ravan l�tott m�r olyan burgony�t, amibe t�bb tisztelet szorult, mint ebbe az elsietett mozdulatba.

Asavnak semmi keresnival�ja nem volt azon az erk�lyen – az uralkod� csal�d saj�t p�holy�ban.

– Asav – Ravan biccentett a hadvez�rnek. – Hadd tal�ljam ki! Elt�vedt�l.

A hadvez�r er�ltetetten f�lkacagott.

– Nem, hercegem, megh�v�st kaptam. A kir�ly �gy d�nt�tt, az �cs�d t�voll�t�ben legal�bb �n hadd �nnepeljem veletek a gy�zelmemet. A kir�lys�g nagy napj�t... – b�jolgott. Arckifejez�se minden egyes sz�taggal egyre �nel�g�ltebb� v�lt. – Megeshet, hogy neked elfelejtettek sz�lni r�la.

Azt akarta mondani: nem vagy el�g fontos ahhoz, hogy t�j�koztassanak ilyesmir�l.

– Ha szabad megjegyeznem, nem l�tszol t�l boldognak – folytatta Asav. A "hercegemet" csak egy leheletnyi sz�net ut�n tette hozz�.

– Pedig el sem tudod k�pzelni, mennyire �r�l�k, hogy viszontl�tlak. – Mik�zben ezt kimondta, Ravan azon t�n�d�tt, ha a f�rfi most a puszta v�letlen folyt�n �tzuhanna a korl�ton, a szabades�s vajon let�r�ln�-e a k�p�r�l azt az ostoba vigyort.

De azut�n jobb �tlete t�madt.

Kim�rt l�ptekkel Asav mell� s�t�lt, �s kez�t a j�gkorl�tra sim�totta. A n�p felujjongott, amikor megl�tt�k a herceg�ket. A fi� sz�les mozdulattal �dv�z�lte az �v�it.

Amint az �ljenz�s elhalt, Ravan fut�lag Asavra pislogott. A hadvez�r ajkai egy pillanatra pengev�kony vonall� keskenyedtek. Mert hazat�rhet � ak�rmennyi t�rt�nelmi gy�zelemmel, az aveanok mindig jobban fogj�k szeretni a herceg�ket, aki �telt k�ld a koldusoknak �s �rvah�zakat �p�ttet a nyomornegyedekben.

Ravan b�n�s el�gedetts�ggel �llap�totta meg, hogy ha m�sban nem is, n�pszer�s�gben mindig Asav f�l� kerekedik majd.

– Ah, hi�nyolom az �cs�det. Igaz�n sajn�lom, hogy � nem lehet ma vel�nk – jegyezte meg a f�rfi egy kicsivel k�s�bb.

Avagy: Ascarhoz k�pest akkor is egy senki vagy.

– K�pzelem, mennyire. – Ravan annyi ir�ni�t s�r�tett ebbe a k�t sz�ba, amennyi emberileg lehets�ges volt. – B�r, ha itthon lenne, att�l tartok, most nem �lvezhetn�m a t�rsas�godat.

A tark�j�n �rezte Asav metsz� pillant�s�t, mik�zben len�zett a n�p�re. Tal�n a hadvez�r is �ppen azt fontolgatta, megtan�tja rep�lni az id�sebb herceget.

Az erk�lyt olyan magasra �p�tett�k, hogy a fi� megsz�d�lt, mikor �thajolt a j�gcsapokat mint�z� oszlopok f�l�tt. M�lyen alattuk ter�lt el a v�ros f�tere, ami most sz�n�ltig telt emberekkel. Mindenki tolakodva pr�b�lt k�zelebb ker�lni a k�z�p�n fel�ll�tott emelv�nyhez – a kir�lyi test�rs�g tagjait kellett a sz�npadra vez�nyelni, nehogy n�h�ny elvetem�ltnek esz�be jusson a oda is felugr�lni.

Ravan nem igaz�n �rtette, mi�rt ennyire lelkesek – soha azel�tt nem l�tt�k az ellens�get, akinek most acsarogva k�vetelt�k a hal�l�t.

– V�rt, v�rt, v�rt! – skand�lta a nem-barb�r t�rzs egy emberk�nt, t�relmetlen�l.

De a kir�lyuk megv�rakoztatta �ket.

Mire az uralkod� p�r m�lt�ztatott megjelenni, Ravan m�r reszketett a v�kony kab�tj�ban, amit nem az �szaki hidegre terveztek; Asav arc�ra pedig sz� szerint r�fagyott az az idi�ta vigyor.

Otera kir�lyn� �s Brannon kir�ly egym�sba karolva l�ptek az erk�lyre – az �rkez�s�ket k�s�r� �dvrivalg�st�l nem hallatszott, ahogy felsorolt�k a titulusaikat. Am�gy is felesleges lett volna bemutatni �ket – hiszen �l� legend�k voltak a n�p k�r�ben.

A kir�lyn� felemelte apr�, keszty�be b�jtatott kez�t, �s integetett az �sszegy�lteknek.

A t�rr�l n�zve Otera bizony�ra �gy festett, mint egy f�ldre sz�llt istenn�: j�gk�k ruh�ja v�zes�sk�nt fodroz�dott karcs� alakja k�r�l; sz�ke haj�t bonyolult csig�kba tornyozt�k a feje tetej�n; ez�st �kszerei pedig minden mozdulat�n�l csillagokk�nt szikr�ztak.

De Ravan el�g k�zelr�l l�tta az anyj�t ahhoz, hogy meg�llap�tsa, a n� arca megint sov�nyabbnak t�nik, mint egy holdh�nappal azel�tt; a mosolya meg nagyj�b�l olyan, mintha siet�sen ping�lt�k volna az ajkaira.

T�r�keny alakj�val szinte elveszett a f�rje �rny�k�ban.

Mert b�r Brannon nem volt kiemelked�en magas vagy er�s; amikor � megjelent, m�g a sz�l is elfelejtett f�jni. Tekint�lye el�tt minden �s mindenki elt�rp�lt.

�szak kir�lya �gyelt r�, hogy egyszerre t�nj�n uralkod�nak �s katon�nak: d�szes �lt�z�ke �s a fej�re illesztett ez�stkorona a legjobb valhallani mesterek munk�j�t dics�rte... Ugyanakkor a f�rfi oldal�n k�t kard is l�gott: az egyik r�gi csal�di ereklye volt, a m�sik pedig egy �j j�gkard – Asav aj�nd�ka. �s aki azt hitte, a fegyverek egyszer� d�szek, az cs�ny�n megfizethetett az ostobas�g��rt.

A kir�ly r�ad�sul m�g a leg�jabb szerzem�ny�t, egy g�ngyberakat�, valhallani pisztolyt is az �v�be cs�sztatott. A tengerent�lon az ilyesmi m�r elterjedtebb volt, de itt, �szakon, m�g azon kevesek, akiknek megadatott, hogy l�hessenek egy ilyennel, is csak tal�lgatni tudtak, hogyan m�k�dhet a fegyver – a legt�bben var�zslatra gyanakodtak.

Brannon arc�n meghat�rozhatatlan kifejez�s �lt – noha Ravan j� emberismer�nek tartotta mag�t, vil�g�let�ben k�ptelen volt olvasni apja szigor� von�saib�l. Azt�n amikor az a kegyetlen, s�rga pillant�s r�szegez�d�tt, a herceg �gy d�nt�tt annyira m�gsem �rdekli, mi j�r az apja fej�ben. Brannon tekintet�t senki nem b�rta sok�ig elviselni – m�g a saj�t fia sem.

�gy h�t Ravan gyorsan leszegte a fej�t, �s meghajolt el�tte. K�zben szinte a f�l�be csengtek az �ccse g�nyos megjegyz�sei – Ascar r�m sz�rakoztat�nak tal�lta volna, ahogy hajb�kol a tulajdon apja el�tt.

Brannon pillant�sa �tsiklott a fi� f�l�tt, �s meg�llapodott a hadvez�r�n. Asav sietve a f�ldig hajolt – m�rmint sz� szerint; ha m�g egy kicsit ny�jt�zott volna, gond n�lk�l megnyalhatta volna a j�gpadl�t.

– Kir�lyom – lehelte.

Az uralkod� sz�ra sem m�ltatta �ket.

A korl�thoz s�t�lt, �s te�tr�lis mozdulattal sz�tt�rta karjait az �g fel�. Megny�lt �rny�ka betakarta a t�ren �sszegy�lt t�meget, akik egy emberk�nt vetett�k t�rdre magukat a kir�lyuk l�tt�n.

Onnan lentr�l �gy n�zhetett ki, mintha � is egy lenne az �giek k�z�l.

Nem.

Mintha � lenne az egyetlen �gi.

Bagolyszem� Brannon m�g az uralkod�sa elej�n kijelentette, hogy „�szak egyetlen istene a kir�lya”, �s az�ta is h�en tartotta mag�t ehhez a jelmondathoz. Ett�l a kijelent�st�l �gy �rezte, mintha nem csak az ellens�ges t�rzseket gy�zn� le egym�s ut�n, hanem mag�t a V�ristenn�t is.

Egy darabig dermedt csend �lt a t�ren, minden tekintet a kir�lyra tapadt.

Ravan az apja f�ldig �r�, h�feh�r sz�rmepal�stj�t b�multa, �s arra gondolt, az�rt van m�g hov� fejl�dnie, m�r ami a n�pszer�s�get illeti...

Azut�n hirtelen r�d�bbent, mib�l is k�sz�lt az a pal�st...

Fagyszarvasok bund�j�b�l.

A fagyszarvasok az aveanok szent �llatai voltak, holdsz�zadokon �t a n�p�k oldal�n k�zd�ttek, �let�ket hozz�juk k�tve. A hagyom�ny szerint maga a V�ristenn� aj�nd�kozta �ket az aveanoknak, a legb�trabb harcosoknak. M�ly tisztelet illette meg azokat, akiket egy vad szarvas a bizalm�ba fogadott.

Nemr�g m�g levad�szni egy ilyen �llatot nagyobb b�nek sz�m�tott, mint meg�lni egy embert.

De azut�n Brannon hatalomra ker�lt, �s az Istenn�t pedig betiltott�k.

T�bb� semmi nem volt m�r szent, csak a korona.

A fagyszarvasokat befogt�k �s bet�rt�k. Ahelyett, hogy a katon�k t�rsai lettek volna, az eszk�zeikk� v�ltak.

�s ezzel az ocsm�ny pal�sttal a kir�ly most a s�rba tiport mindent, ami egykor sz�m�tott.

Ravan a saj�t szarvas�ra, Ev�ra gondolt, akit m�g a r�gi m�dszerrel szelid�tett meg: f�l napig szobrozott az erd�ben, csukott szemmel v�rva, hogy az �llat l�p�sr�l l�p�sre k�zelebb araszoljon, m�g v�g�l egy puha, nedves orr �rint�s�t �rezte az arc�n.

Kisz�radt a sz�ja, az �llkapcsa megfesz�lt.

Sajnos t�l j�l el tudta k�pzelni, milyen lehet egy haldokl� szarvas s�r�sa.

Hat�rozott k�sztet�st �rzett arra, hogy a legk�zelebbi �rny�ksz�kbe tunkolja azt a sz�rm�t.

R�ad�sul most m�r a saj�t �lt�z�k�t illet�en is k�ts�gei t�madtak...

Sok minden �tfutott az agy�n, de v�g�l �gy d�nt�tt, ha az avean koronaherceg nagyk�z�ns�g el�tt r�ntja le a nadr�gj�t, azzal nem felt�tlen�l bizony�tja az �pelm�j�s�g�t.

M�g akkor sem, ha az a nadr�g fagyszarvasok bund�j�b�l k�sz�lt.

Mert j�l l�that�an � volt az egyetlen, akit ez zavart.

– Csod�latos ez a pal�st, nem gondolod? – jegyezte meg Asav neg�desen. Ravan m�r szinte meg is feledkezett a jelenl�t�r�l.

M�ly leveg�t vett.

Amikor kif�jta, arc�n �jra ott �lt az a mesterien hamis mosoly. Sz�tfesz�tette �k�lbe szorul� ujjait, kez�t laz�n az oldala mell� l�gatta.

– K�ts�gk�v�l... egyed�l�ll� – helyeselt.

– Lehet, hogy �n is varratok egyet magamnak – t�n�d�tt Asav fennhangon.

– Ne vedd a sz�vedre Asav, de v�lem�nyem szerint r�mesen �llna neked. Pr�b�lkozz ink�bb.. egy kalappal. Nemr�g nagyon sz�p vir�gos kalapokat l�ttam a baz�rban...

�m ekkor Brannon sz�lalt meg, �s mindketten azonnal eln�multak.

– Testv�reim! – �gy sz�lt az emberekhez, akik kedves gesztusk�nt �rtelmezt�k... mert �k nem tudt�k, mit tett Brannon a val�di testv�reivel. – Biztosan ismeritek Farkasfog� Tora t�rt�net�t; a harcos�t, aki els�k�nt h�d�totta meg �szakot... M�g ma is legend�kat zengenek a csat�ir�l; arr�l, ahogy emberfeletti erej�vel tizedelte az ellens�get; �s f�lelmetes fantomhad�r�l, amivel feld�lta a vid�ket. Nem akadt m�lt� ellenfele Bastar�ban, hiszen a gy�r�t, amellyel parancsolhatott a se nem �l�, se nem holt seregnek, az �gb�l sz�rmazott. �s a fels�bb hatalmak t�mogat�s�val Tora v�g�l r�vid id�re, de egyes�tette a n�gy t�rzset.

Hat�ssz�netet tarott.

A kir�ly azt a r�szt el�z�kenyen kifelejtette a t�rt�netb�l, amikor Tora meg akarta h�d�tani a rejt�lyes �t�dik t�rzset, a vessenteket is, de seregest�l egy�tt elt�nt az �veghegys�gben.

– A tudatlanok sok�ig azt hitt�k, Tora t�rt�nete csup�n csak gyerekmese. Hogy �szakot nem lehet egyes�teni. Hogy n�gy gyenge t�rzsb�l sohasem lehet egyetlen er�s kir�lys�g. De most... a mai napon v�gre kijelenthetem: a tudatlanok t�vedtek!

A kir�ly keszty�be b�jtatott ujjai megszor�tott�k a korl�tot, ahogy a f�rfi eg�szen el�re hajolt, mintha egyre k�zelebb akarna ker�lni a n�p�hez.

Ravan azon t�n�d�tt, vajon hallanak-e ebb�l b�rmit is az odalent �ll�k. Vagy tal�n m�g a hang is m�shogy terjed, ha a kir�ly �gy akarja?

– Elfoglaltuk �szakot! Nem m�gi�val �s fantomsereggel, ahogyan a legend�kban, hanem a kitart�sunkkal, a b�tors�gunkkkal �s a v�r�nkkel. Nem k�rt�nk a hamis istenek �s istenn�k seg�ts�g�b�l, �s n�lk�l�k is diadalt arattunk! Mert nincs sz�ks�g�nk r�juk!

Asav vigyora – m�r ha ez lehets�ges egy�ltal�n – kicsit m�g sz�lesebb� v�lt.

Ravan �gy sejtette, az esem�ny legjobban v�rt r�sze m�g csak most kezd�dik.

Mert aznap nem csak az aveanok felemelked�s�t �nnepelt�k.

Hanem a t�bbi nemzet buk�s�t is.

– �s nincs sz�ks�g�nk barb�r t�rzsf�kre sem, akik jobban hasonl�tanak az �llatokra, mint az emberekre; akik v�rt isznak, �s v�rrel m�zolj�k az arcukat!

A nagykapun�l t�k�letes id�z�t�ssel bukkant fel a kir�lyi test�rs�g menete. A katon�k egy apr�, g�rnyedt alakot fogtak k�zre, aki szinte elveszett a f�nyes p�nc�lok forgatag�ban. A fogolynak nem csak a kezeit, de a l�bait is s�lyos l�ncok fogt�k �ssze, �gy csak sz�nalmas csoszog�sra volt k�pes.

A t�meg sz�tny�lt a k�s�ret el�tt.

– �me, Evan Assan, az utols� barb�r t�rzsf�n�k! De ma az � feje is a porba hull!

A test�r�k eg�szen a p�diumig terelt�k az assant. Sz�ks�g is volt a jelenl�t�kre, mert n�lk�l�k a t�meg elevenen szaggatta volna sz�t az egykori t�rzsf�t.

Ravan m�g az erk�lyen �llva is hallotta az emberek szitkait, amik a bukott vez�r l�pteit k�vett�k:

– Gy�va!

– Gyilkos!

– Barb�r �llat!

Az emelv�ny l�pcs�i el�tt Evan megtorpant, �s most el�sz�r n�mi ellen�ll�st is mutatott... ami kimer�lt annyiban, hogy elkerekedett szemmel, hevesen r�zta a fej�t.

Persze, ekkor m�r b�rmilyen pr�b�lkoz�s hi�baval� lett volna. A katon�k megragadt�k a karjait, �s durv�n a sz�npadra cipelt�k, gyakorlatilag an�lk�l, hogy a f�rfi l�ba �rintette volna a l�pcs�ket.

Odafent pedig m�r v�rt r� a v�gzete: az emelv�nyen �ll�, csukly�s alakot a v�rosiak csak Narran, a Hal�l n�ven emlegett�k.

– �s most megszabad�tjuk �szakot a barb�r uralomt�l... mind�r�kre! – harsogta Brannon.

B�r a sz�npadot el�z� nap sebt�ben t�kolt�k �ssze, az �csok k�l�n figyelmet szenteltek annak, hogy a kir�lyi p�holyb�l t�k�letes r�l�t�s ny�ljon a t�rt�n�sekre. Sz�val Ravan ha akarta, ha nem, tiszt�n l�tott mindent.

P�ld�ul Evan nedvesen csillog� arc�t, �s mozg� ajkait.

A herceg sosem tudta meg, mik voltak a n�hai t�rzsf� utols� szavai. Tal�n k�ny�rg�tt... vagy im�dkozott.

A p�dium k�zep�n t�rdre k�nyszer�tett�k a foglyot.

innen m�r nincs menekv�s

A kir�ly h�tr�bb l�pett a korl�tt�l. Egyik kez�vel �tkarolta a feles�g�t, aki �szt�n�s mozdulattal simult hozz�; m�sik kez�t pedig a fia v�ll�ra tette.

Ravan m�g a selyemingen �s a kab�ton �t is �get�nek �rezte az �rint�s�t.

H�tra akart fordulni, �s les�p�rni mag�r�l a kezet, ami az eg�sz birodalmat tartotta... De az egyetlen mozdulat, amit tett, az volt, hogy m�g jobban kih�zta mag�t.

Asav viszont hat�rozottan k�zelebb h�z�dott hozz�juk, mintha a fiatalabb herceg t�voll�te feljogos�tan� arra, hogy k�z�l�k val�nak �rezze mag�t.

A hadvez�r leplezetlen v�rakoz�ssal figyelte, ahogy Narran, a Hal�l egyre k�zelebb s�t�l az assanhoz. A h�h�r hatalmas pallost tartott a kez�ben; neh�z l�ptei alatt ny�gtek a deszk�k.

A t�meg visszafojtott l�legzettel figyelte az esem�nyeket.

– D�g�lj m�r meg! – kiab�lta be valaki.

Narran a magasba emelte a s�lyos pallost. Ravan lehunyta a szem�t, miel�tt les�jtott volna, �m a be�llt csendben �gy is hallotta ahogy a lev�gott fej k�tszer pattan a deszk�kon. A fi� gyomra felkavarodott.

�gy m�lt ki Evan Asssan

az utols� l�zad� t�rzsf�

– �szak a mi�nk! – �v�lt�tt fel Brannon, �s az aveanok m�g sok�ig visszhangozt�k a szavait.

– M�g egy patk�ny is b�trabban d�glik meg, mint ezek – jegyezte meg Asav halkan.

A kir�ly m�g egy darabig f�rd�z�tt az �t �ltet� ujjong�sban, �s csak ut�na sz�lalt meg ism�t:

– Ami a t�bbi hadifoglyot illeti: �k ezennel kir�lyi kegyelmet kapnak... �s egy lehet�s�get arra, hogy ne csak rombolj�k a birodalmat, hanem �p�ts�k is! �t holdfordul�nyi dics�s�ges munka v�r r�juk a Kir�lyi B�ny�kban, ami ut�n szabadon hazat�rhetnek majd.

Ennek a bejelent�snek m�r kev�sb� �rvendett a n�p, de el kellett fogadniuk, hogy nem lehet mindennap kiv�gz�s, elv�gre �k m�gsem barb�rok.

– Ti pedig, testv�reim, �nnepeljetek! Mert a mai napon �r�kre be�rtuk magunkat a t�rt�nelembe! �szak urai vagyunk! – �gy b�cs�zott a kir�lya a k�z�ns�g�t�l.

Miel�tt Brannon a feles�g�be karolva elhagyta volna az erk�lyt, m�g Asavhoz fordult:

– K�z�ln�d assan bar�tainkkal az �r�mh�rt?

Asav �nel�g�lt vigyora szinte lel�gott az arc�r�l.

– Boldogan, kir�lyom.

Ravan pontosan tudta, mi�rt ilyen lelkes.

Mert Brannon val�j�ban �gy is hal�lra �t�lte a foglyokat... csak lassabbra.

A Kir�lyi B�ny�kban ugyanis egyetlen rab sem h�zta tov�bb f�l holdfordul�n�l.

V. fejezet >>

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s