az �j ut�ni 245. holdfordul�
a Fogyatkoz�s Hav�nak 16. napja

Az ujjong�s hangjai lassan elhaltak odaf�nt, �s olyan s�lyos cs�nd ereszkedett a rabokra, ami szinte �sszenyomta �ket.

Nem kellett kimondaniuk; tudt�k j�l, mi t�rt�nt: a t�rzs�k t�rzsf� n�lk�l maradt.

Egyetlen zavart pillanatig �gy t�nt, mintha a foglyok azt sem tudn�k, most akkor kihez k�ny�r�gjenek, de feleszm�lve mind egyszerre sz�l�tott�k meg a V�r Asszony�t.

Adara a piszkos szalm�n t�rdelve, csukott szemmel suttogott bele a dohszag� s�t�ts�gbe.

Im�dkozott, hogy az Istenn� vegye mag�hoz az apja lelk�t... m�g akkor is, ha nem szavalt�k el a teste f�l�tt az Utols� �ld�st, �s nem rajzolt�k az �r�kl�t r�n�j�t a homlok�ra, miel�tt a m�gly�hoz k�s�rt�k volna. S�t, tal�n m�g m�gly�t sem gy�jtottak a tisztelet�re, mert az aveanok azt sem tudt�k, mi az a tisztelet. Egy t�rzsf� nem ezt �rdemelte... az apja nem ezt �rdemelte.

Bossz��rt im�dkozott.

�s mikor kifogyott a szavakb�l, foh�sz�t ugyan�gy z�rta, ahogy mindig:

–...�s ha meg kell majd halnunk, add, hogy er�sek maradjunk a v�g�ig!

Pedig tudta, hogy nem fog meghalni. Legal�bbis nem �gy...

Enn�l t�bbre volt hivatott... maga a V�ristenn� mondta neki.

A l�ny mindig eml�kezni fog az �jszak�ra, amikor megismerte a v�gzet�t.

Aznap m�g a havaz�shoz is t�l hideg volt. A f�ld k�kem�nyre fagyott; a Liget krist�lyerd�v� dermedt – el�g lett volna egyetlen �t�s, hogy v�r�s �s fekete szil�nkokra t�rj�n az eg�sz. �letnek nyoma sem akadt a rengetegben, az �llatok mind elrejt�ztek, vagy elpusztultak abban az �t�letid�ben. Jeges ork�n s�v�tett v�gig a feny�k k�z�tt, �gy t�nt, az eg�sz vil�g hal�lt�ncot j�r a vad sz�lben. A Jave�t felh�k takart�k; csak valami halv�ny, r�zsasz�nes dereng�s l�tszott a V�rholdb�l.

Adara akkorra m�r a v�gtagjait sem �rezte... a v�ll�ra simul�, leheletk�nny� k�z �rint�s�be m�gis beleborzongott.

Nem �llt m�g�tte senki.

– Hamub�l �s v�rb�l �p�ted majd �jj� a vil�godat – s�gta a f�l�be egy dallamosan l�gy, n�i hang. Meleg lehelet csiklandozta a l�ny arc�t. – Maradj er�s, Adara Assan!

A l�ny sohasem felejtette el a hangj�t.

Sem a szavait.

�s ahogyan a V�r Asszonya k�rte, er�s maradt; m�g most, a legs�t�tebb �r�kban sem adta meg mag�t a k�ts�gbees�snek. De piszkosul neh�z volt...

J� darabig hallgatott.

A cella sark�ban v�z cs�p�g�tt a plafonr�l, a k�v�r cseppek sz�tfr�ccsentek a k�vezeten. Valahol a k�zelben egy patk�ny motoszk�lt az alomban. A t�bbiek im�ds�ga egyhang� morajj� v�lt a h�tt�rben – Adara nem hallotta ki Soren hangj�t a sok m�sik sz�lam k�z�l, de tudta, hogy a fi� is ott van valahol a t�ml�cben. Ott kellett lennie.

Adara nem nyitotta ki a szem�t.

Volt m�g valaki, akihez besz�lnie kellett.

Belemarkolt a mocskos szalm�ba, �s egy csom�nyit �gy szorongatott a mark�ban, mintha az lenne a kapaszkod�ja ehhez a vil�ghoz. Torka �sszeszorult, annyira, hogy az m�r f�jt, �gy �rezte a ki nem mondott szavak fojtogatj�k. Megremegett az ajka, amikor v�g�l belekezdett.

– Nem... nem tudom, hallasz-e engem, de ha igen... bocs�ss meg apa!

Egy pillanatra �jra h�t holdfordul�s volt. Az �gy�ban fek�dt, paplanj�t a nyak�ig felh�zta, de m�g a k�nny� takar� is �loms�ly�nak t�nt. Betegnek �rezte mag�t, pedig igaz�b�l csak megal�zott volt.

Mert aznap az apja v�gre elvitte mag�val egy �ldozati szertart�sra... �m az kor�ntsem volt olyan sz�rakoztat�, mint amilyenre sz�m�tott. �s amikor a S�m�n v�gigh�zta a peng�t a c�l�ph�z k�t�z�tt f�rfi tork�n, a l�ny m�r nem b�rta tov�bb: az eg�sz t�rzs szeme l�tt�ra elh�nyta mag�t. Azut�n hazaszaladt, hogy legal�bb az arc�n v�gigfoly� k�nnyeket elrejtse el�l�k.

Valamivel k�s�bb Evan Assan l�pett be a szob�j�ba. M�g mindig az �nnepi �lt�z�k�t viselte, azt, amelyikre az Istenn� szarvasait festett�k.

Adara gyorsan az arc�ra h�zta a takar�t, hogy ne kelljen szemben�znie az apja csal�dott pillant�s�val.

A t�rzsf�n�k le�lt az �gya sz�l�re, a matrac bes�ppedt a s�lya alatt.

– Mondd csak, lek�zelebb er�sebb leszel? – k�rdezte a f�rfi. Adara azt hitte, kiab�lni fog, de halkan, szinte suttogva besz�lt, mintha valami titokr�l lenne sz�.

– Esk�sz�m! – fogadkozott a kisl�ny, �s a paplan alatt hevesen b�logatott. Nem mert kikukucsk�lni.

Evan megsimogatta a takar� al�l kikandik�l� sz�ke tincseket. Hatalmas tenyere szinte betakarta a l�nya fej�t.

– J� – mondta neki szokatlanul szeretetteljesen. – J�.

Sok sz�vdobban�snyi ideig �gy maradtak.

A jelenben Adar�nak meg kellett k�sz�r�lnie a tork�t, mert elcsuklott a hangja.

– Sajn�lom, hogy �gy kellett elv�lnunk, sajn�lom, hogy sohasem lehett�l b�szke r�m...

Ez�ttal tizen�t holdfordul�s volt. Apj�val a h�zuk el�tt �lltak, �s h�trad�nt�tt fejjel b�mult�k a k�tholdas �gboltot. Lehelet�k feh�r p�rak�nt kavargott az ajkaik el�tt.

Ekkor m�g csak n�h�ny nap telt el a l�ny beavat�sa �ta, de Adara imm�r hivatalosan is a t�rzs harcos�nak sz�m�tott. B�r a bal kez�n, a k�t�s alatt m�g mindig f�jtak a fagy�si s�r�l�sek, amiket a Ligetben szerzett, a l�ny �gy �rzte, sosem volt m�g enn�l boldogabb.

– Adara – sz�l�totta meg az apja.

– Hm? – fordult h�tra a l�ny. A k�t hold dereng� f�ny�ben Evan alakja furcs�n f�ld�nt�linak t�nt.

– R�g�ta v�rok arra, hogy �tadjak neked valamit. �s azt hiszem, v�gre el�rkezett az ideje. – �nnep�lyes mozdulattal h�zta el� �v�b�l az ikerkardjait.

Ami�ta csak Adara az esz�t tudta, az apja mag�n�l hordta azokat a fegyvereket, de m�g sohasem l�tta, hogy a kez�be vette volna �ket. Evan most a Javea f�ny�be tartotta a kardokat. A v�r�ses f�ny �tsz�remlett az enyh�n �ttetsz� �r�kj�g peng�ken, �gy kirajzol�dtak a r�juk v�sett, apr�l�kos mint�k. Egyed�l a markolatgombjukra grav�rozott r�n�ban k�l�nb�ztek: a bal oldali azt jelentette, "b�tors�g", a jobb oldali azt, "er�".

Adara szinte megbabon�zva figyelte a fegyvereket.

– Ezeket... nekem adod? – Fel�j�k ny�lt, de egy pillanatig t�tov�zott, miel�tt hozz��rt volna a peng�khez.

Evan b�lintott.

– �n sohasem haszn�ltam �ket. Ez az... any�d �r�ks�ge. Azt akarta, hogy a ti�d legyen, amikor m�r k�szen �llsz arra, hogy haszn�ld. – Elfordult, most �jra az eget b�multa. A legnagyobb hold, a Trion s�padt sugarai visszat�kr�z�dtek a szem�ben. – Rem�lem, a kardjaival egyszer te is olyan er�s leszel, mint amilyen � volt.

– De egyvalamit, amit aznap reggel mondtam, azt komolyan gondoltam... ebben a csat�ban nem fogok csal�d�st okozni.

M�st nem mondott. K�ptelen lett volna r�.

– Adara – Az apja megszor�totta a kez�t. –, tudod, hogy sz�m�tok r�d... Ne hozz...

Adara er�nek erej�vel fojtotta vissza a n�gy nappal azel�tti eml�ket.

Akkor l�tta utolj�ra az apj�t. �s nem b�k�ben v�ltak el.

ne menj el ne hagyj itt ne

El sem b�cs�zhattak egym�st�l...

maradj velem maradj velem

Sz�rt a szeme. A torka �gy kapart, mintha egy �szaki r�m karmol�szn� bel�lr�l; a mellkasa �sszeszorult.

k�rlek

Hi�ba az Istenn�nek tett n�ma �g�ret... legsz�vesebben magzatp�zba g�mb�ly�dve zokogott volna az egyik sarokban, az apj�t sz�longatva am�g... am�g...

Sietve megr�zta a fej�t, hogy el�zze az ostoba gondolatot. Sem a hely, sem az id� nem volt alkalmas a gy�szra.

Ak�rmi t�rt�nj�k is, nem gyeng�lhetett el.

Nem sirathatta az apj�t, a t�nkretett �let�t...

Mert most els�sorban Evan Assan �r�k�se volt, �s csak m�sodsorban a l�nya. B�r a t�rzsf� rangja a hal�l�val nem sz�llt r�, de ezennel hivatalosan is egy volt az �t vez�r k�z�l. Ha megadja mag�t a k�ts�gbees�snek, m�gis ki marad er�s helyette?

Hangos csattan�ssal v�g�dott ki a t�ml�c ajtaja. A rabok felkapt�k a fej�ket.

Csizm�s l�bak trappoltak v�gig a b�rt�n folyos�j�n, fegyverek cs�r�gtek. Az egyik avean �klendezett az odabent terjeng�, �that� b�zt�l.

A rozsd�s cellaajt�k egyenk�nt, nyikorogva t�rultak f�l.

– Mozg�s, barb�r s�pred�k!

K�t katona �llt meg a l�ny z�rk�ja el�tt; a kulcs z�r�gve fordult a z�rban.

Adara kinyitotta a szem�t.

A vil�g �sszes gy�l�lete �lt a tekintet�ben.

Mindenkit kivez�nyeltek a b�rt�nb�l, �s a J�ger�d m�g�tti udvarba terelt�k �ket.

�sszesen huszonegyen voltak: az assan hadifoglyokon k�v�l m�g n�h�ny rea �s vara l�zad� �lvezte a kir�ly vend�gszeretet�t.

A deres f�ben t�rdeltek, �s Adara el�sz�r azt hitte, itt akarj�k kiv�gezni �ket... De nem, ahhoz t�l kev�s volt a k�z�ns�g: az �reiken k�v�l csak n�h�ny avean katona l�zengett a k�rny�ken, �s azok is �gy n�ztek ki, mintha b�rhol m�shol sz�vesebben lettek volna.

A l�ny l�ncait k�t j�l megtermett f�rfi tartotta... �m Adara m�g �gy is majdnem kit�pte mag�t a szor�t�sukb�l, amikor megl�tta Asav Avean k�zeled� alakj�t.

�gy l�tszott, a hadvez�r elem�ben �rzi mag�t: arc�n sz�les, �ntelt mosoly �lt; �s mintha m�g ki is �lt�z�tt volna – ruh�ja ann�l is d�szesebbnek t�nt, mint amit a R�v lerohan�sakor viselt. Kab�tja hajt�k�j�ra r�h�mezt�k az avean c�mert: k�t harcol�, feh�r szarvasbik�t.

Adara vicsorogva r�ngatta a l�ncait.

Hallotta, ahogy Soren �t sz�longatja valahonnan, de nem figyelt r�. Csak Asavot l�tta, �s az oldal�ra sz�jazott fegyvert.

Az � fegyver�t.

Az egyetlen eml�k�t az anyj�t�l.

�s most m�r az apj�t�l is.

– Meg�rinteni sincs jogod azt a kardot! – acsarogta.

Asav csak egyetlen pillant�st pazarolt r�, miel�tt belefogott a monol�gj�ba. Am�g besz�lt, h�ta m�g�tt �sszefogott kezekkel, fontoskodva j�rk�lt fel-al� a foglyok el�tt.

– Szerencs�s napotok van, barb�rok! Fels�ges kir�lyotok �gy d�nt�tt, megkegyelmez nektek! B�r sz�vesen v�gign�ztem volna, ahogy a fejetek v�giggurul a p�diumon, de �gy t�nik, a hal�llal m�g egy kicsit v�rnotok kell... Most ugyanis a Kir�lyi B�ny�kba utaztok, ahol v�gre hasznoss� tehetitek magatokat, ha m�ssal nem is, legal�bb a sz�n kapargat�s�val. �t holdfordul� m�lva pedig visszat�rhettek a h�rom t�borba. Felt�ve persze, ha t�l�litek.

A h�rom t�borba..

Az Els�-t�bor a vara t�rzs egykori Szent�lye volt, a M�sodik pedig a rea t�rzs legnagyobb falva, amit nemr�g m�g a F�szek n�ven ismertek. �s a Harmadik...

– Meg foglak �lni! – sziszegte Adara.

Asav fejcs�v�lva l�pett k�zelebb hozz�. M�g le is hajolt, hogy k�zvetlen�l a l�ny szem�be tudjon n�zni.

– Ez az �res fenyeget�z�s kezd unalmass� v�lni. – Belemarkolt a haj�ba, �s k�nyszer�tette, hogy feln�zzen r�. – Hab�r... ap�d m�g ennyire sem volt k�pes. Remegve �s s�rva t�rdelt a h�h�r el�tt... �gy vinnyogott, mint egy patk�ny!

– Hazudsz...

Asav m�g k�zelebb h�z�dott, az orruk hegye szinte �ssze�rt.

– Tudod, mik voltak az utols� szavai? Narran elmes�lte �m nekem... "K�ny�rg�m... b�rmit megteszek..." – affekt�lta elv�ltoztatott hangon.

– HAZUDSZ! – �v�lt�tte Adara, �s teljes erej�b�l lefejelte a f�rfit.

A hadvez�r h�trat�ntorodott, majdnem elesett. Egy sz�ke hajcsom� a mark�ban maradt.

Szitkoz�dva kapott az orr�hoz, ami alighanem elt�rt, mert d�lt bel�le a v�r, ami beleragadt a szak�ll�ba, lecs�p�g�tt a m�regdr�ga kab�tj�ra...

A l�ny l�ncait tart� katon�k k�s�n eszm�ltek, ekkor m�r hi�ba r�ntott�k h�tra a foglyukat.

Am�g Asav g�rnyedten, az orr�t szorongatva d�l�ng�lt, mintha mind visszatartott�k volna a l�legzet�ket. Mikor v�g�l �sszeszedte mag�t, �s felegyenesedett, az az �ntelt vigyor, ami addig az arc�n tr�nolt, �tadta a hely�t valami sokkal r�miszt�bb kifejez�snek.

– Te kis ribanc...

El�relend�lt, �s Adar�nak csak arra volt ideje, hogy lehunyja a szem�t, miel�tt a f�rfi �kle az arc�ba csap�dott.

Igaz�b�l a l�ny kapott m�r enn�l sokkal nagyobb �t�seket is. Asav t�l nyeszlett volt egy tisztess�ges jobb egyeneshez, viszont k�t gy�r�t is viselt – na, azoknak cs�nya nyoma marad majd. Az egyik t�lm�retezett �kk� sz�les s�vban fel is has�totta a homlok�t, a szem�ld�ke felett.

– Mocskos... szuka! – fr�cs�gte n�th�s hangon.

Adara m�r sz�m�tott az ezt k�vet� r�g�sra – de att�l az m�g nem f�jt kev�sb�. Asav csizm�j�nak hegyes orra telibe tal�lta a gyomorsz�j�t. �sszer�ndult, �s a nyelv�be kellett harapnia, nehogy felki�ltson.

nem adom meg nekik ezt az �r�met

– Majd �n megtan�tom, hol van a helyed!

Valahol nagyon-nagyon messze Soren kiab�lt �s k�romkodott, de a szavai �sszefolytak, mintha v�z al�l besz�lt volna.

M�g egy r�g�s – ez ez�ttal a bord�it �rte. Valami balj�sat�an megreccsent a mellkas�ban, aminek nagyon nem lett volna szabad ilyen hangot kiadnia. Csillagok robbantak Adara lez�rt szemh�ja m�g�tt; a fogait csikorgatta k�nj�ban.

M�g egy r�g�s – s�s-f�mes �z �nt�tte el a sz�j�t, ajkai k�z�l v�r buggyant el�; alighanem elharapta a nyelv�t.

�s m�g egy – ak�rhogy pr�b�lta is megakad�lyozni, halk, de ann�l f�jdalmasabb ny�g�s szaladt ki �sszeszor�tott fogai k�z�l.

Asav nem fogta vissza mag�t.

A f�rfi m�g utolj�ra az arca fel� lend�tette a csizm�j�t, �m az utols� pillanatban a l�ba meg�llt a leveg�ben.

A katon�k laz�tottak Adara l�ncain, aki ki akarta haszn�lni az alkalmat, hogy r�vesse mag�t a hadvez�rre. De a teste nem engedelmeskedett az akarat�nak, �s tehetetlen s�lyk�nt zuhant el�re a deres f�be.

Azt�n ott is maradt.

A f�le z�gott; l�t�ter�ben egyre n�vekv�, fekete p�tty�k t�ncoltak, k�szen arra, hogy felfalj�k az eg�sz vil�got. A kopony�ja a sz�vver�s�nek ritmus�ra l�ktetett. F�jt minden egyes kapkod� leveg�v�tel, majdnem annyira, mint a megal�ztat�s.

l�ncok n�lk�l

most te fetrengen�l itt

mint egy

f�reg

A hadvez�r reszket�, v�res kez�vel sim�totta ki inge r�ncait. Tenyer�nek v�r�s lenyomata ott maradt a selymen.

– Att�l tartok, kicsit elragadtattam magam – szabadkozott. H�traf�s�lte sz�tzil�l�dott frizur�j�t, �s len�z�en v�gigm�rte az el�tte hever� l�nyt. – Ilyen �llapotban nem sok hasznodat veszik majd a b�ny�kban.

Megint lehajolt Adar�hoz; �s eg�szen k�zelr�l suttogta a f�l�be:

– Azt mondj�k, el�g egy h�nap odalent, �s a saj�t nevedet is elfelejted. Jobban j�rt�l volna, ha a te fejedet is ap�d� mell� t�zik...

– Csak megk�t�z�tt l�nyokat mersz meg�tni te faszszak�ll� rohad�k?! – ord�totta Soren a l�ncait t�pve.

Asav megindult, hogy bemutassa, meg meri � �tni a megk�t�z�tt fi�kat is.

Adara pedig nem hagyhatta, hogy Soren szenvedjen az � ostoba vakmer�s�ge miatt.

– H�, Asav – sz�lt a f�rfi ut�n, hogy elterelje a figyelm�t a bar�tj�r�l. Feldagadt nyelve nehezen form�zta a szavakat; saj�t hangj�t meg furcs�n, visszhangosan hallotta.

A hadvez�r h�trafordult, �s �rdekl�dve-meglepetten vonta fel a szem�ld�k�t.

Adara k�szk�dve felemelte a fej�t, hogy a szem�be n�zhessen. V�r csorgott le az �ll�n.

– A saj�t nevemet tal�n elfelejtem... de ne agg�dj, a tiedet sosem – h�r�gte. V�rt k�p�tt a kir�ly gyep�re. – �s ez nem �res fenyeget�s. Nem sz�m�t, mibe ker�l, visszaj�v�k �rted... A kopony�d j�l mutat majd az Istenn� Olt�r�n.

Asav megvet�en felhorkant, de a gesztus kiss� er�ltetettre siker�lt.

Egyetlen pillanatra... csak nem r�m�let villant a szem�ben?

– Ostoba barb�r... az az Olt�r hamarosan m�r �llni sem fog.

VI. fejezet >>

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s