az �j ut�ni 245. holdfordul�
a Fogyatkoz�s Hav�nak 12. napja

Adara �lma nyugtalan volt: az �jszaka nagy r�sz�t forgol�d�ssal t�lt�tte; id�r�l id�re felriadt, �m egy pillanattal k�s�bb �jra visszazuhant az �ntudatlans�gba. Amikor v�gre felk�zd�tte mag�t az �brenl�tbe, egy szemvillan�sig m�g k�b�n fek�dt, a f�l�ben visszhangz� sikolyokr�l pedig azt hitte, m�g az im�nti zavaros �lomhoz tartoznak. A dolog ott kezdett gyan�ss� v�lni, hogy mikor kinyitotta a szem�t, m�g mindig hallotta �ket.

�s�tva �lt f�l, �s kin�zett az ablakon.

A tombol� l�ngok visszat�kr�z�dtek a szem�ben.

A t�z felk�szott a szomsz�dos �p�let fal�n, m�r a tet�gerend�kat nyaldosta. A falub�l mindenhonnan s�t�t f�stoszlopok t�rtek az �g fel�; a horizont alja l�ngokt�l aranylott, mintha a nap t�ved�sb�l az �jszaka k�zep�n kelt volna fel. Az utc�kon s�t�t emberalakok meneteltek, �tg�zoltak hamun, perny�n �s holtakon, p�nc�ljuk lemezein megcsillant a f�ny…

Az �szaki n�pek k�z�l csak az aveanok viseltek f�mp�nc�lt.

Csakhogy a fegyversz�netb�l m�g h�travolt �t nap. �s az aveanok is letett�k az �s�k Esk�j�t. Nem t�madhattak... nem lehettek ott... az �s�k Esk�je megszeghetetlen...

Adara ler�gta mag�r�l a takar�t, �s kiugrott az �gy�b�l.

Itt kiesett n�h�ny pillanat. A k�vetkez� eml�ke az volt, hogy a folyos�n �ll ikerkardjaival a kez�ben, �s az apja szob�j�nak nyitott ajtaj�t b�mulja.

Evan Assan azonban nem volt sehol.

Adara sarkon fordult, �s lerohant az emeletr�l. Nem tudott tiszt�n gondolkozni. �jra kisl�nynak �rezte mag�t, csak az j�rt a fej�ben, hogy meg kell tal�lnia az apj�t, meg kell tal�lnia… Mintha a f�rfi jelenl�te b�rmit seg�tett volna azon, hogy az aveanok megt�madt�k �ket, felgy�jtott�k a falujukat �s most a szeretteik �v�lt�s�t�l hangos az �jszaka.

A l�pcs�fordul�ban majdnem belerohant k�t felfel� igyekv� katon�ba.

Adara egy pillanatig sem habozott, amikor megl�tta �ket; pontosan azt tette, amire kik�pezt�k: gyilkolt.

Az els� aveannak m�g felocs�dni sem volt ideje: a l�ny kardja behatolt a mell– �s v�llv�rtje k�z�tti keskeny r�sen, �s �td�fte a sz�v�t. A m�sodik Adara fel� sz�rt, de � elhajolt, �s egyetlen csap�sb�l kett�szelte a f�rfi nyak�t. A lev�gott fej legurult a konyh�ba.

Adara �tugrotta a hull�kat; egyetlen pillant�st sem pazarolt r�juk.

Nem most �lt el�sz�r.

�m most el�sz�r semmi b�ntudatot sem �rzett.

Csak az zakatolt az agy�ban, hogy meg kell tal�lnia az apj�t…

…�s Sorent.

A fi� volt a m�sodik �rtelmesnek nevezhet� gondolata.

de mi van, ha �k m�r meg-... NEM!

nem nem nem

Az eg�sz f�ldszint f�lhom�lyba burkol�zott; minden ny�l�son �s reped�sen f�st sziv�rgott be. R�ad�sul valaki ber�ghatta az ajtajukat, mert az m�r csak egy zsan�ron lifegett – de mikor Adara felt�pte, az az egy is megadta mag�t. A feny�ajt� hangos puffan�ssal tal�lkozott a konyha d�ng�lt padl�j�val.

Adara megtorpant a k�sz�b�n.

Az el� t�rul� l�tv�ny szinte arcul csapta. �gy �rezte, mintha kir�ntott�k volna a talajt a talpa al�l, �s hirtelen a M�lys�g legs�t�tebb bugyraiba zuhant volna.

Fegyveres katon�k mas�roztak az ismer�s kis utc�kon; f�nyes p�nc�ljukat korom �s v�r pettyezte. Zavarodott, h�l�ruh�s alakok vett�k fel vel�k a k�zdelmet; a szomsz�d n� �gsepr�vel pr�b�lta t�vol tartani t�mad�it, kisl�nya k�ts�gbeesetten kapaszkodott a szokny�j�ba.

– Anya, ne hagyd! – sik�totta.

Adara sz�let�se �ta ismerte azokat, akik most �veges tekintettel hevertek a s�rban… hal�lukban meglepet�s �s borzad�ly k�l�n�s kever�ke �lt ki az arcukra. A R�v kov�csmestere pont a t�rzsf� h�za el�tt fek�dt, mellkas�t saj�tk�sz�t�s� kardja d�fte �t.

F�jdalmas, retteg� ord�t�sok visszhangoztak az �jszak�ban, amiken n�ha �thallatszott az aveanok csataki�lt�sa:

– A kir�ly�rt!

�s a t�z elem�sztett mindent; a tet�gerend�k recseg� s�hajjal adt�k meg magukat, az �p�letek �nmagukba roskadtak; a l�ngok egym�s ut�n falt�k fel a massz�v fah�zakat. Par�zs �s szikr�k piruetteztek a leveg�ben; a s�r� f�st cs�pte a l�ny szem�t.

A szemk�zti h�zb�l kivonul� katon�k megtorpantak, mikor �szrevett�k Adar�t. Ac�lkardjukat felemelve, r��r�sen indultak meg fel�.

A l�ny nem v�rta meg �ket – ord�tva rontott r�juk.

�s hamarosan k�t �jabb hulla rogyott a l�bai el�.

Kardj�r�l v�r �ml�tt, a szem�b�l k�nnyek – tal�n a f�st miatt, vagy...

Vagy.

Azt hitte, a kik�pz�se v�gleg ki�lt bel�le minden gyenges�get, �s el�g �ldozati szertart�st n�zett v�gig ahhoz, hogy �t m�r semmivel se lehessen megrend�teni. De miut�n l�tta, ahogy a szomsz�d kisl�ny a f�ld�n hever� anyja v�ll�t r�zogatja, �s zokogva k�ny�r�g neki, �bredjen fel... a n� pedig m�g holt�ban is a t�r�tt sepr�t szorongatja, amivel az im�nt a gyerek�t v�delmezte...

Adara �gy �rezte erre semmilyen kik�pz�s nem k�sz�thette volna fel.

Az emberek p�nikba esve, zavarodottan futkostak mindenfel�, de �gy t�nt a legt�bben a f�t�r fel�l menek�ltek – �gy h�t Adara arrafel� indult.

�gy gondolta, ott tal�lja majd a legnagyobb k�zdelmet.

�s tal�n az apj�t is. Sorent. Valamif�le szervezett ellent�mad�st.

�tverekedte mag�t a sz�k utc�kon; �tt�rt a f�st, a t�z �s a katon�k sorfal�n. T�bb seb bor�totta a test�t, mint amennyit sz�mon tudott volna tartani, de nem �rzett f�jdalmat. Val�sz�n�leg m�g az �giek serege is �deskev�s lett volna ahhoz, hogy most meg�ll�ts�k.

N�h�ny h�zzal od�bb, a szeme sark�b�l pillantotta meg egy alacsony, k�v�rk�s n� holttest�t. A halott kiny�jtott kezekkel fek�dt az otthona k�sz�b�n, mintha utols� l�legzetv�tel�vel �ld�st mondott volna a t�mad�ira. A R�v gy�gy�t�ja volt, aki a beavat�s�n megesk�d�tt, hogy sohasem vesz majd el emberi �letet. Nem volt n�la fegyver.

ne n�zz oda!

tov�bb!

Egy �g� f�rfi rontott ki az egyik h�zb�l, �s a f�ldre vetette mag�t, hogy eloltsa a ruh�j�ba... haj�ba... b�r�be kap� l�ngokat. Sikolya nem hasonl�tott emberi hangra.

ne n�zz oda!

akkor

m�gis hov� n�zzek?

tov�bb!

�regember t�rdelt egy kisgyerek holtteste mellett. B�r k�r�l�tte t�zvihar tombolt, az emberek pedig egym�st �lt�k, � nem moccant, csak meredt maga el� �veges tekintettel. Semmilyen s�r�l�s nem l�tszott rajta, valahogy m�gsem t�nt �l�nek.

csak

tov�bb

Adara hal�lt osztott, amerre j�rt, �s egy id� ut�n m�r nem sz�molta, h�ny �letet vett el. Saj�t �s ellens�gei v�re bor�totta, meg korom, rengeteg korom.

V�g�l a f�t�rre jutott.

K�z�pen, a t�zrak�hely mellett, kiss� megd�lve, de m�g mindig ott �llt a c�l�p, amihez az avean foglyot k�t�zt�k a reggeli szertart�sn�l. A hull�ja most is ott cs�ng�tt ernyedten, sz�ja elny�lt, feje a mellkas�ra bukott.

De m�r nem � volt az egyetlen halott a t�ren.

Az aveanoknak m�g arra is maradt idej�k, hogy a tetemeket halomba rakodj�k; a hullahegy magasabbra n�tt egy embern�l. Karok, l�bak �s fejek kusza �sszevisszas�ga, amikhez n�ha m�g test sem tartozott... mintha egyetlen, torz teremtm�nny� olvadtak volna �ssze hal�lukban. Az arcokra �r�kre r�fagyott a kimondhatatlan iszonyat.

T�nyleg itt volt a legnagyobb k�zelem.

Volt.

Adara nem is tudta, mire sz�m�tott, mikor idej�tt. Ha az apja, Soren, vagy az assan harcosok itt is voltak valaha, mostanra m�r mind halottak.

A l�nyt csak v�r�z�n �s ellens�ges katon�k v�rt�k.

A R�v sz�v�ben t�bb mint k�t tucat avean posztolt; a t�mad�s vezet�j�t �llt�k k�r�l. A k�z�pen �csorg� f�rfi a test�rei�n�l j�val d�szesebb p�nc�lzatot viselt; �v�r�l kardok �s t�r�k garmad�ja cs�ng�tt, h�t�ra l�ndzs�t er�s�tett – de l�tsz�lag m�g egyik fegyverhez sem ny�lt aznap. J�l f�s�lt, hull�mos haja, �s hegyes kecskeszak�lla t�l �polt volt egy �tlagos katon�hoz k�pest.

Adara m�g sosem l�tta �t azel�tt, m�gis j�l tudta, kivel �ll szemben: Asav Aveannal, �szak �njel�lt kir�ly�nak kedvenc hadvez�r�vel.

Azzal, aki ma t�bb sz�z assan meg�l�s�re adott parancsot.

Azzal, aki most v�gign�zett az �ltala okozott puszt�t�son… �s elmosolyodott.

Adara nem tudta, hogy l�tezik akkora gy�l�let, mint amekkor�t � �rzett ebben a pillanatban.

Sem akkor, sem k�s�bb nem tudta szavakba �nteni, mit k�v�nt a f�rfinek. Biztosan nem hal�lt – t�l k�ny�r�letes lett volna �tengedni a lelk�t a M�lys�g sz�rnyetegeinek. Adara pedig nem hagyhatta, hogy a K�rhozottak� legyen mindaz, ami a n�p�nek j�rt: Asav sikolyai �s k�ny�rg�se.

Adara �ssze akarta z�zni.

�s m�g ez sem lett volna el�g.

Nem gondolkodott, mikor r�rontott a hadvez�rre.

Nem �rdekelte, hogy vagy huszon�t ember �ll k�z�tt�k, csak le akarta t�r�lni azt az �nel�g�lt kis mosolyt Asav k�p�r�l.

Adara r�vetette mag�t az els� test�rre, �s a lend�lett�l mindketten h�trazuhantak. A l�ny alkarj�t v�gighorzsolta a p�nc�l egy ki�ll� illeszt�se, de a f�jdalom nem lass�totta le a v�gzetes csap�s�t; belev�gta a peng�t az ellenfele v�dtelen�l maradt nyak�ba.

K�t katona �rkezett a t�rsuk megment�s�re, de �k is hamar hasonl� sorsra jutottak: Adara egyszerre sz�rt h�tra a kardjaival. A fegyver h�sba szaladt, �s csontot �rt, a l�nynak pedig meg sem kellett fordulnia, m�r a gurgul�z�-�klendez� hangokb�l is tudta, hogy hal�los tal�latok voltak.

A f�ldre vetette mag�t, �s elg�rd�lt egy l�ndzsahegy �tj�b�l. Egy avean katona �tesett rajta, p�nc�los teste nagyot puffant a s�rban.

Alig egy pillanattal k�s�bb m�r megint talpon volt, �s �jabb rohamra indult Asav Avean ellen.

Sosem jutott el hozz�.

M�g h�rom test�rrel v�gzett, miel�tt a t�ler� fel�lkerekedett rajta; de azut�n is k�zd�tt, hogy a kardjait kivert�k a kez�b�l.

Egy katona megpr�b�lta leteperni, mire a l�ny hatalmasat r�gott a f�rfi arc�ba. Hangos reccsen�s jelezte, hogy egy j�l ir�nyzott nyakt�r�ssel a hetedik test�rt is a M�lys�gbe k�ldte. A katona feje h�tracsuklott, neh�z teste ernyedten zuhant a l�ny�ra. Adara undorodva l�kte le mag�t�l a hull�t.

F�jdalmas ki�lt�sok k�s�rt�k minden mozdulat�t. Ha kellett, karmolt; ha kellett, harapott – �gy belem�lyesztette a fog�t az egyik katona keszty�s kez�be, hogy csontot �rt. Az aveanok barb�roknak nevezt�k a m�sik h�rom t�rzset – �r�lhettek, mert Adara ez�ttal val�di barb�r m�dj�ra harcolt.

De nem gy�zhetett.

V�g�l legy�rt�k – karj�t h�tracsavart�k, �s t�rdre k�nyszer�tett�k �t azon a f�ld�n, ami a n�pe kiontott v�r�t�l v�r�sl�tt.

Asav lusta undorral pillantott le a k�szk�d� l�nyra. Adara ismerte ezt a tekintetet: az apja ugyan�gy n�zett az avean foglyokra… miel�tt kiv�gezt�k �ket.

�llta a pillant�st.

– Hitszeg� avean patk�ny – h�r�gte. Alig ismert a saj�t hangj�ra, mert az reszel�s �s rideg lett, mint egy �r�kj�g penge. Minden sz�tagj�b�l s�t�tt a fenyeget�s.

De Asav nem zavartatta mag�t.

Teljes lelki nyugalommal hajolt le a l�ny egyik f�lrer�gott kardj��rt, �s elgondolkozva vette a kez�be. Azut�n Adara �lla al� illesztette a hegy�t

Az �r�k�s eg�sz test�ben remegett – a haragt�l.

– Hitszeg�? Ugyan. M�g a magadfajta barb�rok is tudj�k, hogy az �s�k Esk�je megszeghetetlen – k�z�lte Asav, majdhogynem k�z�mb�s arccal. – A szerz�d�s�nk szerint nem csaphatunk �ssze assanokkal a ny�lt tengeren, �s nem haj�zhatunk a kik�t�j�kbe. De arr�l sz� sem volt, hogy nem k�thet�nk ki a sziget�k t�loldal�n…

Adara el�relend�lt. A saj�t peng�je v�gott a nyak�ba, �s er�s kezek nyomt�k vissza a f�ldre, miel�tt el�rhette volna az el�tte �ll�, emberarc� sz�rnyeteget.

A f�rfi pillant�sa a kez�ben tartott, r�szletesen megmunk�lt kardra t�vedt, aminek a hegy�r�l friss v�r cs�p�g�tt.

– Csak nem Evan �r�k�s�hez van szerencs�m? – �rdekl�d�tt, �s v�gigh�zta ujj�t az apr�l�kos, t�rzsf�h�z ill� d�sz�t�sen. Ugyanaz a kov�cs dolgozott vele, akit nemr�g lesz�rtak Adar��k h�za el�tt.

A l�ny v�lasz helyett a hadvez�rre vicsorgott:

– Meg�llek!

A f�rfi leguggolt, hogy az arcuk egy vonalba ker�lj�n, de a markolatot nem engedte ki a kez�b�l. A t�z f�nye torz �rny�kokat festett az arc�ra – ebben a megvil�g�t�sban Asav avean �gy festett, mint a M�lys�g K�rhozottjai.

Tal�n t�nyleg az is volt.

– A barb�rok olyan lehangol�ak; sosem l�tnak tov�bb a v�rn�l meg a bels�s�gekn�l... nem, Adara Assan, nem fogsz meg�lni, ahogy �n sem foglak t�ged. Ellenben l�ncra verlek, �s elviszlek magammal J�gv�rosba. Teszek r�la, hogy v�gre minden avean j�l l�ssa, milyen sz�nalmas a fajt�d. Hogy soha t�bb� nem kell f�lni�k a hozz�d hasonl�kt�l. V�g�l pedig �tadlak a kir�lynak, �s hagyom, hogy �t�lkezzen f�l�tted. – M�g k�zelebb hajolt, Adara a b�r�n �rezte meleg lehelet�t. – �n a helyedben nem sz�m�tan�k irgalomra.

A l�ny fel� kapott, de miel�tt el�rhette volna, Asav felegyenesedett.

A test�reihez fordult:

– Vigy�tek a haj�mra!

A katon�k durv�n talpra r�ngatt�k a l�nyt, aki hi�ba kap�l�zott, �s sikoltotta el az �sszes Sorent�l tanult szitkot, nem szabadulhatott.

Asav nem n�zett ut�na.

A t�ren �tv�g�, kormos p�nc�lzat� katon�j�t figyelte, aki jelenteni �rkezett. A f�rfi m�lyen meghajolt a felettese el�tt, �s Adara annyit m�g tiszt�n hallott a szavaib�l, hogy az aveanok hamarosan �tt�rik a barik�dot, amit a t�rzsf� �s n�h�ny harcosa emelt a S�m�n kunyh�ja k�r�. Itt h�zt�k meg magukat az utols� ellen�ll�k.

A l�ny tov�bb k�zd�tt, mik�zben �tvonszolt�k a t�ren, pedig m�r � is tudta… ezt a csat�t nem nyerhetik meg.

Sorennek igaza volt: az Istenn� aznap elp�rtolt t�l�k.

III. fejezet >>

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s