az �j ut�ni 245. holdfordul�
a Fogyatkoz�s Hav�nak 16. napja

A cella h�rom l�p�s sz�les volt – �s Soren az elm�lt f�l nap alatt m�r legal�bb ezerszer megtette ezt a h�rom l�p�st. M�g akkor sem �llt meg, amikor sz�d�lni kezdett, mert ha megtorpant volna, r�gt�n utol�rik az eml�kek.

A szomsz�dos z�rk�kban a t�rsai egym�st t�lharsogva im�dkoztak – az Istenn�h�z, aki nem l�tezett.

Soren legal�bbis nem hitt benne.

Soha nem tartozott az elvakult h�v�k k�z�, de a beavat�sa �ta legsz�vesebben sik�tott volna, amikor valaki az Istenn�t emlegette...

Am�g tartott a kik�pz�se, az id�sebbek mind azzal trakt�lt�k, hogy a szertart�s ut�n nem lesznek t�bb� k�telyei. V�gre teljes meggy�z�d�ssel borulhat majd le az Olt�r el�... felt�ve persze, ha meg�ri a hajnalt.

A beavat�s ugyanis a t�rzs legkegyetlenebb r�tusai k�z� tartozott: a r�sztvev�k fele nem �lte t�l. A r�sztvev�k gyerekek voltak.

Soren m�g mindig beleborzongott, ha visszagondolt arra az �jszak�ra, pedig ez az eml�k egy�ltal�n nem volt er�szakos – s�t, �ltal�ban kifejezetten b�k�snek t�nt.

Tal�n ez�rt tal�lta annyira f�lelmetesnek...

A S�m�nra eml�kezett a legjobban – az arc�t egy �szaki r�m kopony�ja takarta ugyan, de olyan k�zel hajolt a fi�hoz, hogy m�g a maszk m�g�tt is l�tszottak v�reres szemei. Pislog�s n�lk�l meredt Sorenre... mik�zben szorosra h�zta a k�teleket a csukl�i k�r�l. A fi�t er�sen a f�hoz k�t�zt�k, mozdulni is alig b�rt. R�ad�sul ak�rhogy f�szkel�d�tt, a r�tfeny� g�cs�rt�s t�rzse mindig f�jdalmasan a h�t�nak fesz�lt.

�tfutott az agy�n, hogy ezt – a t�rdel�st a h�ban, a k�teleket a csukl�j�n, a h�t�ba nyom�d� fak�rget – k�ptelen lesz elviselni egy eg�sz �jszak�n kereszt�l. Hogy fel kellene adnia a beavat�st. Megremegett az ajka, csak a b�szkes�ge tartotta vissza att�l, hogy k�ny�r�gni kezdjen a f�rfinek.

J�l eml�kezett a l�bnyomokra is, amiket a S�m�n hagyott maga ut�n, amikor t�vozott – an�lk�l, hogy ak�r egyszer is h�tran�zett volna.

A l�bnyomokra, amiket gyorsan befedett a h�.

A S�m�n azt mondta, az Istenn� kegyeire b�zza �t, de val�j�ban csak otthagyott meghalni egy kisfi�t. A Kop�r Liget k�zep�n. T�lv�z idej�n.

A beavat�s alatt elvileg eld�lt, hogy ki az, akit a V�r Asszonya �rdemesnek tart az �letre, �s ki az, akit nem. Ha valakit az �jjel nem cinc�lt�k sz�t a vad�llatok, nem fagyott hal�lra, vagy pusztult bele a t�d�gyullad�sba, amit ezek ut�n j� es�llyel �sszeszedett… akkor nyert �gye volt �s teljes jog� t�rzstagg� v�lt.

S�t, az Istenn� m�g egy f�lmondatos j�slattal is megaj�nd�kozta a t�l�l�ket, melyben �sszefoglalta a sorsukat.

A fiatal Soren alig v�rta, hogy megismerje a v�gzet�t.

Abban rem�nykedett, elhangzik valami olyasmi, hogy „t�rzsf� leszel” vagy a „feles�g�l veszed Adar�t”… De b�rmi kev�sb� epikussal is be�rte volna.

�m hi�ba v�rt, am�g a h� betakarta a l�bfej�t… a l�bsz�r�t… a t�rd�t… az Istenn� n�ma maradt.

Soren tudta mit jelent ez: nem tal�lt�k �t �rdemesnek.

�s meg fog halni.

A f�k k�z�tt pont r�l�tott a halv�nyan dereng� Jave�ra, de ezt lesz�m�tva minden val�szer�tlen�l feh�r volt k�r�l�tte – mintha a v�gtelen k�zep�n lebegett volna. A diderg�s meg a fogvacog�s egy id� ut�n elm�lt, �s valami furcsa zsibbadts�g lett �rr� nem csak a fi� test�n, de az elm�j�n is; a gondolatok lust�n �sztak el mellette.

Azon t�n�d�tt, tal�n nem is lenne rossz �gy elmenni.

Csak lehunyn� a szem�t, �s felold�dna � is abban a nagy feh�rs�gben…

A sz�l z�g�sa t�lvil�gi dallamnak hallatszott, a farkasok vony�t�sa n�i sz�lamm� v�ltozott – ha Soren kicsit jobban figyel, m�g szavakat is belek�pzelhetett volna a t�voli �v�lt�sbe...az Istenn� j�slat�t.

vajon a t�bbiek azt hallott�k, amire a legjobban v�gytak?

az Istenn�j�k �r�k �letet �g�rt nekik, miel�tt megfagytak?

Akkor �s ott, a l�z�lmok hull�main h�nykol�dva a fi� olyan tiszt�n l�tta �t az eg�szet, mint m�g soha: azt, hogy az assanok meghalni k�ldik a gyerekeiket... egy olyan istens�g kegyeire b�zva �ket, aki csak a fagy sz�lte k�pr�zatban l�tezik.

Ez a gondolat l�ngolt a lelk�ben m�g j�val azut�n is, hogy a teste teljesen kih�lt – �s csod�val hat�ros m�don valahogy kih�zta ennyivel napkelt�ig... az Istenn� seg�ts�ge n�lk�l.

Mikor a S�m�n �rte j�tt, m�r alig volt mag�n�l. A kont�rok �sszefolytak el�tte, az alakok elmos�dtak k�r�l�tte, �s a Javea, ami hajnalhasadt�val m�g mindig ott tr�nolt az �gen egy hatalmas, gonosz szemm� torzult, ami �t figyelte, csakis �t...

Arra m�r nem eml�kezett, hogyan keveredett haza – es�lyes, hogy a S�m�n v�gigvonszolta az eg�sz Ligeten.

A beavat�s ut�n egy h�tig ki sem tudott kelni az �gy�b�l, �s egyik zavaros v�zi�b�l a m�sikba sodr�dott. A sz�lei szerint v�gig ord�tott �s csapkodott �lm�ban, amivel a fr�szt hozta a h�g�ra.

Sok�ig tartott, m�g el�gg� fel�p�lt ahhoz, hogy lez�rhassa a szertart�st.

Ahogy a szok�s k�v�nta, egyed�l botork�lt ki az Olt�rhoz, ahol lerogyott a k�asztal el�. Megv�gta a kez�t, �s elgondolkozva figyelte, ahogy a v�re a par�zstart�ba cs�p�g.

Ekkor kellett volna elsuttognia a j�slat�t – el�sz�r �s utolj�ra elism�telnie azokat a szavakat, amiket mag�t�l az Istenn�t�l hallott.

De Soren ehelyett csak annyit mondott:

– Te nem l�tezel.

Mikor fel�llt, furcs�n k�nny�nek �rezte mag�t; olyan s�lyt�l szabadult meg, aminek eddig a l�tez�s�r�l sem tudott. Csak k�s�bb j�tt r�, hogy ez a s�ly tehetetlens�g volt, a tudat, hogy az �let�t valami sosem l�tott t�lvil�gi er� tartja a mark�ban, akinek el�g egyetlen k�sza gondolat, �s volt Soren, nincs Soren.

Amint visszat�rt a faluba a t�rzstagok sorban megveregett�k a v�ll�t, �s gratul�ltak neki ahhoz, hogy v�gre „igazi f�rfiv�” v�lt. A t�rzsf� meg�ldotta, �s k�sz�nt�tte �t a harcosai k�z�tt.

Soren szer�ny mosollyal az arc�n fogadta a dics�reteket, �s arra gondolt, most gyakorlatilag a hitetlens�g�t �nneplik.

Ett�l kezdve mindig egyfajta �ltal�nos megvet�ssel n�zte v�gig a szertart�sokat. Fel nem tudta fogni, eddig mi�rt nem vette �szre senki, hogy a koponya, amit a S�m�n a fej�n visel, val�j�ban nem �szaki r�m� csak egy nagyra n�tt farkaskuty��; �s az „�giek nyelve”, amit egyed�l csak a var�zsl� besz�l, egyszer� halandzsa, ami n�h�ny kulcsmondatot lesz�m�tva minden alkalommal v�ltozik, mert a S�m�n k�ptelen megjegyezni, miket zagyv�lt �ssze p�r holdh�nappal azel�tt.

Soren legt�bbsz�r kiv�lts�gosnak �rezte mag�t, ami�rt � tudta a „nagy igazs�got”, �s enyhe fels�bbrend�s�ggel tekintett a t�bbiekre, akik m�g mindig t�rden cs�sztak az Istenn�j�k el�tt...

M�skor pedig a f�l �jszak�t a f�k kaszabol�s�val t�lt�tte, mert nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy: ha nincs Istenn�, akkor m�gis mi van helyette? �s... �s ha semmi sincs?

Sz�val Soren nem hitt a V�r Asszony�ban, �s ez a mentalit�s nagyon j�l bev�lt - legal�bbis eg�szen addig, am�g a m�gia be nem ker�lt az egyenletbe. A m�gi�ra nem tal�lt Istenn�-n�lk�li magyar�zatot, �gy ink�bb t�ntet�leg nem is vett tudom�st annak l�tez�s�r�l.

A m�dszer m�k�d�tt... egy darabig.

De azt�n j�tt az a rohadt �lom.

Amikor el�sz�r l�tta, sikoltva riadt fel. Eg�szen addig fogalma sem volt r�la, hogy k�pes ilyen magas – �s k�ts�gk�v�l megal�z� – hangot kiadni. A h�ga eg�sz d�lel�tt azzal cukkolta, hogy megpr�b�lta ut�nozni azt a vis�t�st. Nem siker�lt neki.

Soren ekkor m�g azzal gy�zk�dte mag�t, hogy csak egy szokatlanul �leth� r�m�lom volt, semmi t�bb. De k�ptelen volt megszabadulni att�l a kellemetlen �rz�st�l, amit a l�tottak hagytak benne, a keze pedig nem akarta abbahagyni a remeg�st.

Ezut�n eg�sz nap �gy m�szk�lt a faluban, mint valami �l�halott. Adara meg is jegyezte, hogy tal�n elfelejtett fel�bredni aznap reggel... Soren kik�rte volna mag�nak, de �ppen p�r pillanattal azel�tt ment neki egy c�l�pnek, �s k�rt t�le bocs�natot.

Amikor m�sodj�ra l�tta, a paplanj�ba csavarodva lefordult az �gy�r�l. Sok�ig azt sem tudta hol van; teljes p�nikban kapkodott a kardja ut�n, �s az ellens�get kereste.

A t�z perzsel� h�s�g�t a b�r�n �s a f�stszagot a leveg�ben m�g �r�kkal k�s�bb is �rezte; a f�le aznap v�gig csengett a hal�lsikolyok visszhangj�t�l...

Ez m�r t�l sok volt neki.

Egy �lom nem lehet ennyire val�s�gos.

�s b�r ez a gondolat sehogy sem illett az elk�pzel�seibe, a fi�nak szent meggy�z�d�se volt, hogy a j�v�t l�tta; a h�t nap m�lva esed�kes tengeri �sszecsap�st.

Kem�ny edz�sbe kezdett, �gy hitte, ha eleget gyakorol, ha el�g er�s lesz, megakad�lyozhatja ezt – mintha egyetlen ember megford�thatn� a h�bor� �ll�s�t. �jjel-nappal v�vott a k�pzelt ellenfelekkel, azzal �lltatta mag�t, hogy az�rt nem pihenhet, mert jobbnak kell lennie, m�g jobbnak... de val�j�ban csak rettegett att�l, mit mutatna neki a r�m�lom, ha egy pillanatra lehunyn� a szem�t.

�s amikor harmadj�ra l�tta a puszt�t�st, m�r minden igazi volt: r�nkfalakr�l lecsorg� t�z �s v�r; az elv�gott tork�, megcsonk�tott harcosok; a leszaggatott ruh�j�, zokog� fiatal l�nyok...

Azt hitte, m�g van p�r napja a m�sz�rl�sig... t�vedett.

Az aveanok felgy�jtott�k a falut.

Ak�rmerre fordult, emberek, bar�tok haltak meg k�r�l�tte.

Az utols� ellen�ll�k beszorultak a S�m�n kunyh�j�ba, amit egy eg�sz avean hadtest ostromolt. B�r mindenki k�ts�gbeesetten, az utols� lehelet�ig k�zd�tt, Soren tudta, hogy nem nyerhetnek.

Miel�tt belevetett�k volna magukat a k�oszba, az apja megparancsolta a h�g�nak �s terhes anyj�nak, hogy z�rk�zzanak be otthon, azt�n b�rmi t�rt�nj�k is, ne b�jjanak el�, am�g tartanak a harcok – �s Soren most �r�lt, hogy �gy is tettek. Legal�bb nekik volt es�ly�k a t�l�l�sre.

Az aveanok v�g�l �tt�rt�k a barik�dot, �s be�z�nl�ttek a kunyh�ba. Soren elfeh�red� ujjakkal markolta a kardj�t, �gy kaszabolta az ellens�get, mintha m�g mindig f�kkal hadakozna, de hi�ba v�gott le egyet, t�z �rkezett helyette. �gy l�tszott sosem fogynak el... csak j�ttek, �s j�ttek, �s j�ttek...

Soren k�r�l mindenki �v�lt�tt, de a saj�t ki�lt�sa volt a leghangosabb.

– Ira ova! – ord�totta mindenki m�s.

– A kurva �letbe! – ord�totta a fi�.

Az assanok egyre h�tr�bb szorultak; m�g�tt�k m�r akkora t�z l�ngolt, mint egy halotti m�glya. Soren arra gondolt, tal�n hamarosan t�nyleg az lesz bel�le – az � m�gly�juk.

�s v�g�l t�rdre k�nyszer�tett�k �ket az �g� romok el�tt.

Az avean katon�k �gy k�r�ztek k�r�l�tt�k, mint a pr�d�jukat felm�r� farkasok, miel�tt utat engedtek volna a vez�r�knek.

Asav Avean arc�n el�gedett kis mosoly �lt, p�nc�lja szikr�zott a f�nyben, kez�ben ismer�s kardot p�rgetett... Sorenben m�g a v�r is megfagyott, amikor felismerte Adara fegyver�t.

Maga sem tudta, mit akart tenni; mindenesetre majdnem f�lpattant, az apja r�ntotta vissza a f�ldre. Elfeh�red� ujjakkal markolta a fia csukl�j�t, �s alig �szrevehet�en megr�zta a fej�t. Soren ki akarta t�pni mag�t a szor�t�s�b�l, de megl�tta a f�rfi tekintet�ben �l� k�ts�gbees�st, �s v�g�l m�gis... visszaereszkedett a s�rba.

Az avean hadvez�r s�rget�en intett, mire k�t katon�ja el�r�ngatott egy sz�ke, v�rrel bor�tott alakot a legy�z�ttek k�z�l.

�gy t�nt, Evan Assan legal�bb egy fejjel alacsonyabb lett, mi�ta Soren utolj�ra l�tta: a f�rfi �sszeg�rnyedt, nyak�t beh�zta, pillant�s�t a f�ldre szegezte. A fi� esk�dni mert volna, hogy a t�rzsf� v�llai r�zk�dnak.

Az ajkai mozogtak, Soren el�sz�r azt hitte, im�t mormol...

– K�-k�rem... – Evan val�j�ban csak ezt az egyetlen sz�t ism�telgette. M�skor zeng�, �bl�s hangj�b�l csak valami sz�nalmas cincog�s maradt.

Soren apja, Sontar �sszerezzent, amikor meghallotta. Amikor meg�rtette...

Asav v�gigm�rte a fogly�t, �s elh�zta a sz�j�t. L�that�an �t sem ny�g�zte le a t�rzsf� teljes�tm�nye.

– H�t enn�l az�rt valamivel t�bbet v�rtam – jegyezte meg. – F�leg miut�n az el�bb �sszefutottam a l�nyoddal... – Ujjbegy�t v�gigh�zta a Adara kardj�nak �l�n.

Soren felkapta a fej�t. Tet�t�l talpig elbor�totta a j�ghideg r�m�let, tagjaib�l kifutott minden er�.

Adara

ha ez csak egy ujjal is hozz��rt...

meg�l�m meg�l�m meg�l�m

– Azt hiszem, csal�dtam... – Asav bossz�san cs�cs�r�tett, �s m�g v�rt n�h�ny pillanatig, miel�tt utas�t�st adott volna ki. �m a t�rzsf�t�l hi�ba sz�m�tott b�rmi �rtelmes reakci�ra, Evan tov�bbra is csak a "k�rem, k�rem, k�rem"-j�t mantr�zta. – Vigy�tek a haj�mra! – Biccentett v�g�l a katon�inak. – De ne a rakt�rbe; k�t�zz�tek sz�pen az �rb�choz! A legy�z�tt assan t�rzsf�t akarom n�zni, mik�zben v�gre megreggelizem!

Az aveanok magukkal cib�lt�k, Evan pedig botladozva igyekezett l�p�st tartani a katon�kkal.

Meg sem pr�b�lt k�zdeni.

Ez volt h�t az assanok utols� k�pe a t�rzsf�j�kr�l – egy megt�rt, reszket� f�rfit l�ttak maguk el�tt, akinek el�g volt Asav Avean puszta l�tv�nya ahhoz, hogy feladja az ellen�ll�st.

Tal�n az az er�skez�, rettenthetetlen vezet�, akinek eddig mindannyian tartott�k Evant, �ppen annyira a k�pzelet sz�lem�nye volt, mint a V�ristenn�...

– Most pedig – Asav a legy�z�ttekhez fordult –, magammal viszem Evan vez�reit, �s az � �r�k�seiket J�gv�rosba. Ha sz�pen megmutatj�tok �ket nekem, akkor mindenki m�s szabadon t�vozhat... miut�n letette a fegyvereit, �s h�s�get esk�d�tt �szak kir�ly�nak, term�szetesen.

Senki sem sz�lt.

Egy f�rfi el�rehajolt, �s lek�pte Asav csizm�j�t.

A hadvez�r rezign�ltan fels�hajtott.

– Nos, att�l tartok megfeledkeztem arr�l, hogy a ti fajt�tok nem �rt a sz�p sz�b�l. Akkor h�t... – Meglend�tette Adara kardj�t, �s egy mozdulattal kereszt�ld�fte a harcost, aki a csizm�j�ra k�p�tt. A f�rfi r�ngat�zva ter�lt el a s�rban.

Egy n� fel�v�lt�tt, �s Asav fel� lend�lt, de miel�tt el�rhette volna, k�t katona mellette termett, �s lefogta. A harcosn� sikoltva kap�l�zott, mikor a hadvez�r odal�pett hozz�, �s a f�rje v�r�t�l mocskos kardot a tunik�j�ba t�r�lte. Azut�n a peng�t a tork�hoz szor�totta.

– Sz�val k�nytelen leszek elism�telni �gy, hogy m�g ti, barb�rok is felfogj�tok: mutass�tok meg nekem Evan vez�reit �s az �r�k�seiket, vagy ez a n� meghal. Azut�n a k�vetkez� is meghal. �s az azut�n k�vetkez� is... Eg�szen addig, am�g h�rmond�nak sem marad bel�letek. K�zt�nk legyen sz�lva, nem lenne t�l nagy k�r �rtetek....

N�h�ny avean felkacagott.

Asav szabad kez�vel sz�npadiasan k�rbemutatott:

– Ki kezdi?

Soren apja m�ly leveg�t vett, �s a fi� �rezte, ahogy az ujjai lassan lecs�sznak a csukl�j�r�l. Ut�na kapott, de m�r elk�sett.

Sontar Assan fel�llt, �s szikr�z� tekintettel n�zett farkasszemet �szak kir�ly�nak hadvez�r�vel. Majdnem m�sf�l fejjel az avean f�l� magasodott – �s � azt�n nem remegett meg.

– Sontar Assan vagyok, a t�rzsf� els� vez�re – jelentette be zeng� hangj�n. – �s nem f�lek t�led.

– Pomp�s – komment�lta Asav, �s a katon�i m�r meg is indultak, hogy magukkal r�ngass�k a f�rfit.

�s Soren... Soren k�ptelen lett volna v�gign�zni, ahogy elviszik az apj�t.

Sz�val felugrott. El�sz�r kis h�j�n megbotlott a saj�t l�b�ban, de azut�n visszaszerezte az egyens�ly�t, �s ha nem is t�l meggy�z�en, de siker�lt a hadvez�r szem�be n�znie, �s kiny�gni:

– �n... �n pedig a fia.

Mellett�k m�lt�s�gteljesen felemelkedett egy n� is: Ora Assan, Evan harmadik vez�re, �s kik�pz�tisztje. Az arc�t kereszt�lszel�, m�ly v�g�sokb�l patakzott a v�r.

– Tegy�l egy sz�vess�get mindannyiunknak, �s dugd fel magadnak azt a lopott kardot! – vetette oda az aveannak.

�s ott volt m�g Sera, Adara unokan�v�re, aki valahonnan az �rnyak k�z�l rontott el�, �s haszn�lhat� fegyver h�j�n puszta k�zzel t�madt volna Asavra. K�t katona kellett ahhoz, hogy lefogj�k. Miut�n az aveanok peng�t szegeztek a l�ny tork�nak, a t�rzstagok vonakodva kiny�gt�k, hogy � az �t�dik vez�r �r�k�se.

Az �t�dik vez�r�, akik a jelek szerint n�h�ny utc�val od�bb koncoltak fel az aveanok. Sera legal�bbis ezt sikoltotta, am�g el nem hurcolt�k.

M�s nem jelentkezett.

Az assan vez�rkar mindig is tizenk�t f�b�l �llt: a t�rzsf�b�l �s �t vez�r�b�l, valamint az �ltaluk kijel�lt �r�k�s�kb�l – alig a fel�k �lte t�l a m�sz�rl�st.

Asav nem n�zett a foglyokra, mik�zben elvezett�k �ket. A n�t figyelte, akinek az im�nt sz�rta le a f�rj�t, a n�t, aki m�g mindig a peng�je alatt verg�d�tt �s vicsorgott – majd gondolt egyet, �s elv�gta a tork�t. A harcos halk, gurgul�z� hanggal csuklott �ssze.

Az assanok egy emberk�nt h�rd�ltek fel, de miel�tt b�rmivel pr�b�lkozhattak volna, avean l�ndzs�k szegez�dtek a mellkasuknak.

Asav az egyik katon�j�hoz l�pett:

– Gondoskodj r�la, hogy minden barb�r letegye az Esk�t! – utas�totta. – Az ellen�ll�kkal t�gy bel�t�sod szerint.

A katona m�lyen meghajolt a feljebbval�ja el�tt, de Asav nem v�rta meg, m�g felegyenesedik – sarkon fordult, �s megindult a rabok ut�n.

Az assanok az elk�vetkez� k�t napot egy g�lya rakter�be z�rva t�lt�tt�k, ahol �k n�gyen egy hord�nyi helyen osztoztak n�h�ny �l� �s holt patk�nnyal, meg egy avean hull�val...

Ez ut�bbit Ser�nak k�sz�nhett�k – eg�szen addig a katon�k el�szeretettel m�sztak le heveny�szett b�rt�n�kh�z, hogy megjegyz�seket tegyenek, �s t�lzott r�szletess�ggel ecsetelj�k, mi minden v�r majd r�juk, ha J�gv�rosba �rnek. Csak azt�n az egyik�k t�l k�zel mer�szkedett a cell�hoz... �s a l�nyhoz. Sera addig verte az avean fej�t a r�csokba, am�g az mozgott, �s m�g ut�na sem akarta abbahagyni. Ett�l kezdve a katon�k ink�bb elker�lt�k a n�gy foglyot.

Csak n�gyet, ugyanis, Evan Asav saj�t haj�j�n utazott... ahogyan Adara is.

Mert Soren nem volt hajland� �tgondolni azt a lehet�s�get, hogy a l�ny esetleg m�r nincs �letben. Hogy Evan megt�rt arckifejez�se tal�n a gy�sznak k�sz�nhet�...

Adara Assan legal�bb annyira halhatatlannak t�nt, mint a legend�k h�sei; az elk�pzel�s, hogy esetleg nincs t�bb�, m�r-m�r a lehetetlens�g hat�rait s�rolta.

Pedig alighanem mindegyik�kre ez a sors v�r majd J�gv�rosban.

B�r az �lmai nem mutatt�k meg a fi�nak, mi k�vetkezik majd a m�sz�rl�s �s a l�ngok ut�n, Soren pontosan tudta... mind pontosan tudt�k, noha egyik�k sem mondta ki hangosan.

Kiv�gz�sre vitt�k �ket.

P�ld�t akartak statu�lni vel�k eg�sz �szakon: n�zz�tek, �gy j�r az, aki ujjat mer h�zni a kir�llyal!

Ha vel�k lett volna, Adara azt mondja nekik, hogy ne f�ljenek a hal�lt�l, meg, hogy b�zzanak az Istenn�ben.

De nem volt vel�k.

�s Soren helyette is rettegett...

F�ltette mag�t, f�ltette a l�nyt, f�ltette a csal�dj�t: az apj�t, akivel egy�tt v�rt�k a hal�los �t�let�ket; �s az anyj�t, a h�g�t, a meg nem sz�letett kistestv�r�t, akiket h�trahagytak a R�vben... �s f�ltette a t�rzs�t is.

Soren nem �rtette, hogyan lehets�ges ilyen r�vid id� alatt olyan sok �letet t�nkretenni...

– Mi�rt?! – fakadt ki Sontar egyszer csak, minden el�jel n�lk�l.

Soren zavart tekintettel n�zett fel az apj�ra.

– Mit mi�rt? – �rtetlenkedett. Hangja karcos volt, a m�sz�rl�s �ta ekkor sz�lalt meg el�sz�r.

– Nem lett volna szabad fel�llnod! Egyik�t�knek sem lett volna szabad! A t�rzs sosem adott volna ki benneteket! El�g lett volna egy m�rt�r, el�g lett volna, ha �n... �n vagyok az els� vez�r, ez az �n k�teless�gem lett volna, csak az eny�m... – Tehetetlen d�h�ben k�rmeivel sz�ntott v�gig az arc�n. – Mi�rt?!

Soren nyelt egyet.

mert nem gondolkodtam

mert nem hagyhattalak magadra

mert szeretem az ap�mat

A tenyer�be temette az arc�t.

– Mert h�lye vagyok? – d�nny�gte.

Az apja felny�g�tt, keze az �l�be hanyatlott.

– Lehet. De �n... �n annyira b�szke vagyok r�d, Soren.

�s az a sok minden, amit Soren erre v�laszolhatott volna, hirtelen megakadt a tork�n; � pedig csak b�lintani tudott.

– "Csak j� szelet, �s sz�p hal�lt!" – Ora nem tudta meg�llni, hogy ne id�zzen egy r�gi, haj�s k�zmond�st. – Ak�rmi t�rt�nj�k is, mi becs�lettel halunk majd meg.

mire megy�nk mi m�r a becs�lettel?

Ezut�n hagyt�k, hogy �jra visszak�sszon k�z�j�k az az �mely�t�en m�ly cs�nd, amiben m�g a l�legzetv�teleik is visszhangot vertek. Itt, a hal�l k�sz�b�n m�r nem volt t�bb mondanival�juk egym�snak.

A g�ly�k harmadnap, pirkadatkor k�t�ttek ki az �szaki-kik�t�ben, Bastara legnagyobb kereskedelmi k�zpontj�ban. T�bbnyire minden d�lr�l �rkezett �ru itt cser�lt gazd�t.

Az utc�kat m�g hajnalban is sosem l�tott t�meg lepte el – ami azonnal sz�tv�lt Asav diadalmas menete el�tt. Az aveanok ujjongtak a hadvez�r�k l�tt�n; m�g a d�li keresked�k is k�nytelen-kelletlen fejet hajtottak nagys�ga el�tt. Nem tudt�k, hogy egy sz�rnyetegnek hajb�kolnak – �k nem l�tt�k a porig �gett otthonokat, �s az utc�kon hever� halott csal�dokat...

Az assanokat rabl�ncon terelt�k �t a v�roson. H�sz teljes fegyverzet� avean vette k�r�l a foglyokat, nehogy b�rmi ostobas�ggal pr�b�lkozzanak... de ha az embert a saj�t kiv�gz�s�re viszik, akkor az elrettent�snek m�r nincs t�l nagy hat�sa. Sz�val id�r�l-id�re fell�ngolt benn�k a harci kedv, �s olyankor k�ts�gbeesett sz�k�si k�s�rleteket tettek – amik rendszerint cs�nya v�get �rtek. �m az �kl�s�ket m�g mindig k�nnyebb volt elviselni, mint a tehetetlens�get.

Soren biztosra vette, hogy egyszer Adar�t is megpillantotta valahol a menet �l�n – de el�g volt egy pillanat, �s a l�ny alakj�t �jra elnyelte a f�nyl� p�nc�lok kavalk�dja.

M�g aznap este elhagyt�k a kik�t�t, �s tov�bbi egy napnyi er�ltetett menettel el�rt�k az avean f�v�rost.

Az �szv�gi hideg ekkorra m�r megtette a hat�s�t: az assanok teljesen �tfagyva botork�ltak �t a hetven l�b magas, �r�kj�g v�rosfal egyetlen kapuj�n. Ekkorra m�r a sz�k�si k�s�rletek is megfogyatkoztak: ak�rmilyen dacosan bizonygatt�k az ellenkez�j�t, ekkor m�r mind tudt�k, hogy es�ly�k sincs a szabadul�sra...

De minden rem�nyvesztetts�g�k ellen�re a foglyok k�nytelenek voltak elismerni, J�gv�ros a legleny�g�z�bb hely, amit valaha l�ttak – m�g ha val�sz�n�leg a legutols� is. Ez f�leg az eg�sz v�rost be�rny�kol� J�ger�dnek volt k�sz�nhet�: a hatalmas er�d�tm�ny t�nyleg �gy n�zett ki, mintha megannyi j�gcsapb�l �llna; ezernyi tornya hegyesen �s v�letlenszer�en t�rt az �g fel�. A hidak, erk�lyek �s fenyeget� t�sk�k l�tsz�lag teljesen rendszertelen�l n�ttek ki az Er�db�l, az �sszhat�s m�gis leny�g�z� volt. Ha Soren l�tni akarta a legtetej�t, eg�szen ki kellett csavarnia a nyak�t – a legmagasabb tornyok k�r�l m�r felh�k habzottak.

�s, b�r az aveanoknak mostans�g m�ni�j�v� v�lt, hogy valhallani p�ld�ra minden �r�kj�g t�rgyat vasra �s ac�lra cser�ljenek, a J�ger�d m�gis b�szk�n, �s rend�thetetlen�l magasodott a birodalmuk sz�v�ben. S�t, val�j�ban ez volt a birodalmuk sz�ve.

A diadalmenet pedig pont ide tartott.

V�gigterelt�k a foglyokat a sz�les f�utc�n, ahol minden h�zra kit�zt�k az Avean Kir�lys�g z�szlaj�t: k�k lobog�kat, k�zep�k�n a harcol� szarvasbik�kat �br�zol� c�merrel. A f�v�ros megtelt emberekkel, itt m�g nagyobb t�meg gy�lt �ssze a hadvez�r �nnepl�s�re. Soren ekkor el�sz�r �s utolj�ra h�l�s volt az �ket gy�r�be fog� katon�k�rt, mert �gy a k�vek, amikkel a lak�k sz�v�lyesen meghajig�lt�k �ket, sz�pen lepattantak a p�nc�lokr�l.

Asav a felvonul�s �l�n lovagolt egy r�m�ltnek t�n� fagyszarvas h�t�n, ami minden hangosabb zajra megugrott alatta. A hadvez�r ennek ellen�re egyenes der�kkal �lt a nyeregben, �ll�t f�lszegte, �s visszafogottan integetett a n�p�nek.

A felvonul�s a J�ger�dn�l �rt v�get... vagyis, az assanok sz�m�ra a J�ger�d t�ml�c�ben.

A b�rt�n egy f�ld al� �sott, sz�k�s patk�nylyukat jelentett, mind�ssze k�t sornyi cell�val. A v�r �r�kj�g csillog�sa id�ig m�r nem jutott el... ami azt illeti, idelent m�g ablakok sem voltak – csak koszos szalma �s mindent �that� vizeletszag.

Meg az a rohadt im�ds�g.

Az Istenn� neve �jjel-nappal ott visszhangzott a v�rfoltos r�csok k�z�tt.

Soren mostanra m�r gyakorlatilag rohant, falt�l-falig, majd vissza... Legsz�vesebben r�ord�tott volna a t�rsaira, hogy fogj�k be, kussoljanak v�gre, h�t nem l�tj�k, hogy csak a lehugyozott k�veknek besz�lnek...

De v�g�l egy sz�t sem sz�lt, s�t, titkon azt k�v�nta, b�rcsak � is foh�szkodhatna valakihez...

A fi� m�ly leveg�t vett... majd megp�rd�lt, �s teljes erej�b�l bele�t�tt a k�falba. F�jdalmasan felszisszent – a b�tykei lehorzsol�dtak, v�r folyt az ujjaira... de a tehetetlen retteg�s jobban f�jt, mint a leny�zott �kle.

Reszketegen fels�hajtott, �s m�r �ppen azon volt, hogy bev�g m�g egyet a falnak – tal�n eg�szen addig folytatta volna, m�g el nem t�rik a keze...

De ekkor meghallotta...

�s val�sz�n�leg a t�bbiek is, mert a buzg� im�ds�g hirtelen �gy szakadt f�lbe, mintha elv�gt�k volna.

Vad �ljenz�s hallatszott odafentr�l a v�rosb�l, m�g a f�ld is beleremegett.

Soren pedig tudta, hogy csak egyvalaminek ujjonghatnak ennyire az aveanok: egy kiv�gz�snek.

IV. fejezet >>

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s