"...és a Határ-tengeren áthajózva Bastara partjainál köthetünk ki. Kevés kalandor merészkedik ilyen messzire Valhallan civilizációjától, így az Északi-szigeteket még most, két századdal az Éj után is megannyi rejtély övezi.

Annyi bizonyos, hogy a szigeteket négy barbár törzs uralja. (Kérem, most tekintsünk el azoktól a zavaros legendáktól, amelyek azt állítják, létezik egy ötödik is, amely valahol az Éghegységben éldegél, elzárkózva a világ elől. Egyetlen írásos dokumentum sem tesz említést erről az elveszett törzsről.)

A vademberek szokásai törzsenként eltérőek, de jellemzőek rájuk a kegyetlen rituálék és az emberáldozatok, amelyekkel „Véristennőjük" figyelmét igyekeznek felhívni.

[...]

Bár a barbárok között állandó a viszálykodás, az utóbbi időben úgy tűnik, az avean törzs kezd felülkerekedni a másik hármon. Bagolyszemű Brannon, az aveanok vezetője immár az „Észak királya" címet is megköveteli magának.

Az uralkodó feltett szándéka egyetlen nemzetként egyesíteni a vadembereket – talán arra számít, ekkora haderővel képes lesz felvenni a küzdelmet a dél felől érkező gyarmatosítókkal. Személyes jótanácsom szerint legjobb lenne igyekeznie – a Walruda flottája ugyanis már keselyűként köröz Bastara partjainál..."

(lejegyezte: Atticos Medes, a Tudás Tornyának utazó krónikása az Éj utáni 244. holdfordulóban)
 

I. fejezet >>