az �j ut�ni 245. holdfordul�
a Fogyatkoz�s Hav�nak 17. napja

Adar�nak r� kellett �brednie, hogy �gy d�h�ng�tt eddig, mint egy kisgyerek, akinek elvett�k a j�t�k�t.

A durc�s k�lyk�ket pedig eln�m�tj�k egy pofonnal.

A durc�s k�lyk�k nem nyernek h�bor�t.

Az a... l�tv�ny a kapun�l r�d�bbentette, hogy nem folytathatja �gy. Mert a l�ngol� harag mit sem �r a l�ncok �s a p�nc�lok ellen – a gy�l�let eg�szen �j m�lys�geibe kell elmer�lnie.

�s legf�bb ideje lenne elkezdenie haszn�lni az esz�t. Nem engedhette meg mag�nak, hogy fejjel rohanjon minden szembej�v� falnak.

Sz�val csendben v�rta a megfelel� alkalmat.

Azt akarta, hogy elhiggy�k, Asav Avean el�g volt a megt�r�s�hez.

"Soha ne becs�ld al� az ellenfeledet..."

Egyszer� volt bordat�r�st tettetnie - k�nnyen lehet, hogy n�h�ny csont t�nyleg megrepedt a mellkas�ban. �s azok a hangos, f�jdalmas ny�g�sek sem mind a sz�nj�t�khoz tartoztak...

"De hagyd, hogy � al�bcs�lj�n t�ged..."

Veron legnagyobb bossz�s�g�ra a m�sodik napra m�r alig vonszolta mag�t, ezzel lass�tva az eg�sz menetet...

"�gy nagyobbat �thetsz a v�g�n."

Nem sz�lt. M�g akkor sem, amikor a parancsnok reggel odal�pett hozz�, majd az arc�ba hajolva, r�szletesen ecsetelte, mit tesznek a "hozz� hasonl� loty�kkal" a Kir�lyi B�ny�kban.

–...mondjuk a te fajt�d tal�n m�g azt is �lvezn� – vigyorodott el az elbesz�l�s v�g�n.

Adara les�t�tte a szem�t... hogy ne lehessen kiolvasni bel�le a gyilkos indulatot. Reszketeg l�legzetet vett, �sszeh�zta mag�t... �s igyekezett olyasmire gondolni, amit t�nyleg �lvezne – p�ld�ul ennek a fick�nak a kibelez�s�t.

N�m�n t�rni jobban f�jt, mint elviselni a ver�st.

– Ne magadb�l indulj ki, te v�n fasz! Most m�g akkora a pof�d, hogy a H�g� is belef�rne, de...

Sosem tudt�k meg, hogyan v�gz�d�tt volna Soren s�rt�se, mert a parancsnok �kle akkora er�vel csap�dott az arc�ba, hogy a fi� feje oldalra csuklott. Veron l�nyegesen nagyobbat �t�tt, mint Asav.

Soren apja felpattant a f�ldr�l – a rabl�nc a mellette �l�ket is felr�ntotta.

– Ne mer�szelj hozz��rni a fiamhoz!

Veron felhorkant.

– Ez a fiad? – Csizm�ja orr�val megb�kte Soren oldal�t. – Most, hogy mondod, hasonl�totok... Egyik�t�k se tudja, hol van a helye!

Azzal – m�r csak a miheztart�s v�gett is – bevert m�g egyet a fi�nak.

– De �n majd megtan�tom nektek. – Sontarra n�zett, aki megfesz�l� �llkapoccsal �s szikr�z� tekintettel, de vissza�lt a t�bbiek k�z�. – Kurv�ra megtan�tom!

– �gy �tsz... mint egy kisl�ny... – k�h�gte Soren, aki �gy gondolta a pimasz visszasz�l�sa meg�r egy harmadik �kl�st is.

Dolgav�gezt�vel Veron elfordult, �s ler�zta a kez�t.

�s Adara – b�r v�resre harapta miatta az ajk�t –, de m�g ekkor is hallgattott, v�rva a t�k�letes pillanatot, ami sosem akart el�rkezni.

El�sz�r a bilincsek kulcs�t kellett volna megszereznie – de az pontosan egy �ngyilkoss�gnyira volt t�le... vagyis ott himb�l�zott a parancsnok �v�n. Veron pedig az id� nagy r�sz�ben a menet legv�g�n gyalogolt, a bajt�rsai k�rgy�r�j�ben – �s k�zben �ket is legal�bb akkora bele�l�ssel szidalmazta, mint a foglyokat. Csak akkor sietett el�re, amikor ellen�llhatatlan k�nyszert �rzett arra, hogy az ostor�val vagy az �kl�vel hadon�sszon.

A t�bbi aveannak is megvolt a mag�hoz val� esze, �s tisztes t�vols�gban maradtak a rabokt�l. H�rom fiatal katona p�ld�ul eg�szen az �t sz�l�re vonult, �s ott pletyk�lkodtak elm�ly�lten.

– ...az�rt, mert mocskosul semmi kedvem nincs a h�napokig a b�ny�kn�l rohadni! – fakadt ki az egyik�k. – Leszarom, hogy Ravan herceget meg az �szaki k�r�tj�t! A hal�l se akar vigy�zzban �llva v�rakozni a b�ny�kn�l, am�g m�lt�ztat meg�rkezni... �s m�g v�gjak is j� k�pet ehhez a szarhoz?! El�g baj az, hogy ide beosztottak... Ha nem indulok vissza r�gt�n, a Sz�lcsend Hav�ig es�lyem se lesz eljutni a v�rosba!

A m�sodik katona rosszall�an ciccegett:

– Ha �n a helyedben lenn�k, h�l�t adn�k az Is-... sz�val h�l�t adn�k, hogy id�n Ravan megy a k�r�tra, �s nem az �ccse! Tavaly - vagy tavalyel�tt? - beosztottak Ascar k�s�ret�be – lehalk�totta a hangj�t, mintha valami titkot k�sz�lne el�rulni, �s a v�lla f�l�tt h�tralesett Veronra –, �n mondom nektek, az a gyerek k�zvesz�lyes...

– V�rvonalbeli, m�gis mit v�rtatok t�le? – kapcsol�dott be a harmadik t�rsuk. – L�tt�tok a szemeit? Meg se lep�dn�k, ha kider�lne, hogy a pillant�s�val is embert tud �lni.

A kettes sz�m� komoran biccentett.

– T�bben is l�ttuk, hogy... Sz�val Ascar m�r kezdett�l fogva nem volt j� passzban, megf�zott, vagy valami, erre a b�ny�k igazgat�ja m�g le is �llt vele vitatkozni valami baroms�gon. Vann, az a h�lye, sosem tudja, mikor k�ne befognia a pof�j�t, �s a v�g�re m�r ott �v�lt�z�tt �ssze-vissza. Ascar erre csak mosolygott, mint akinek elmentek otthonr�l... A fick� meg hirtelen, a mondat k�zep�n �sszeesett, �s elkezdett r�ngat�zni a padl�n. Azt mondj�k, valami rohama volt; csoda, hogy egy�ltal�n m�g �l...

– Mintha v�letlen�l belen�zn�l egy k�mbagoly szem�be... – A harmadik katona l�tv�nyosan megborzongott.

– Tojok �n Ascar hercegre meg a szem�re, csak haza akarok jutni m�g az id�n!

A parancsnok ekkor mell�j�k trappolt, �s sorban istenes pofont kevert le mindegyik�knek.

– Nincs jobb dolgotok ann�l, hogy itt pletyk�lkodtok �s szidj�tok a hercegeket, he?! Rem�lem tudj�tok, hogy azokr�l besz�ltek, akik miatt egy�ltal�n van munk�tok... de ha rajtam m�lik, holnapra m�r nem lesz, az biztos! Hallatlan!

A katon�k nagyot nyeltek a fenyeget�s hallat�n, majd elmormoltak egy bizonytalan "igenis uram"-ot.

Veron mag�ban puffogva t�rt utat k�z�tt�k, �s el�re mas�rozott, azzal a hat�rozott sz�nd�kkal, hogy maga m�g�tt hagyja az emberei ostobas�g�t.

�s v�delm�t.

Adara pedig tudta, hogy enn�l jobb lehet�s�ge nem lesz.

Sietve h�tralesett a v�lla felett.

K�zvetlen�l m�g�tte Soren l�pkedett; az arc�t m�ris s�t�t monokli cs�f�totta el ott, ahol Veron meg�t�tte. A pillant�suk tal�lkozott. Adara r�kacsintott, mire a fi� ismer�sen �rtetlen fejet v�gott.

A p�rost m�g majdnem k�t tucatnyian k�vett�k.

Sontar, Evan els� vez�re: ha ezt t�l�lik, alighanem � lesz a k�vetkez� t�rzsf�. Adara nem ismert olyat, aki jobban ki�rdemelte volna a rangot – Soren apja kiv�l� harcos volt, els�rang� strat�ga �s j� ember.

Ora, Evan harmadik vez�re, a rettegett kik�pz�, aki els�k�nt tan�totta Adar�t kardforgat�sra.

Sera, Adara unokatestv�re �s �r�k haragosa, akivel totyog� koruk �ta rend�letlen�l ut�lt�k egym�st – b�r egy ideje az �k�lcsat�k helyett m�r ink�bb a sz�csat�kat r�szes�tett�k el�nyben.

Meg egy csokornyi vara �s rea idegen, akik csak egyvalamiben hasonl�tottak az assanokra – �k is holtan akart�k l�tni �szak Zsarnok�t.

Adara er�t mer�tett a l�tv�nyukb�l.

meg�g�rtem

ez�ttal nem hib�zok

Tett m�g el�re n�h�ny botladoz� l�p�st.

Majd nemes egyszer�s�ggel �sszerogyott – nagyon �gyelt r�, nehogy maga el� tegye a kez�t, mikor elny�lt a f�ld�n.

Mozdulatlanul hevert.

 Mivel Soren nem gyalogolt �t rajta, az eg�sz menet megtorpant m�g�tte.

A foglyok �sszes�gtak. Valaki a l�nyt sz�longatta elhal� hangon.

– Ugye mondtam, hogy nem h�zza ki a b�ny�kig! – jegyezte meg az egyik katona.

A t�rsa oldalba k�ny�k�lte:

– Kussolj m�r!

Veron parancsnok a f�ld�n hever� l�ny mellett termett. Bozontos bajsza alatt tr�g�r szitkokat mormogott.

– Felkelni, te barb�r szajha, nem �r�nk r� fetrengeni! – mennyd�r�gte, �s finomkod�s n�lk�l beler�gott Adara oldal�ba.

Soren �gy h�rd�lt f�l, mintha �t tal�lta volna el, de szerencs�re nem pr�b�lkozott semmi meggondolatlans�ggal.

Adara szinte hallotta a bord�i f�jdalomsikoly�t, de nem r�ndult �ssze. Csak hevert ott mozdulatlanul �s kiszolg�ltatottan.

Rem�lte, hogy ennyi el�g lesz.

Veron leguggolt mell�, feltehet�en azzal a sz�nd�kkal, hogy ellen�rizze a pulzus�t. De el�sz�r is megb�k�dte a l�ny feldagadt arc�t.

– Ennek annyi – �llap�totta meg szakszer�en, mikor Adara erre sem reag�lt. – L�tj�tok, fi�k, ez�rt nem szabad sosem ujjat h�zni �szak ki-...

Mondata sajn�latos m�don f�lbeszakadt, mert ebben a pillanatban egy l�nc csavarodott a nyaka k�r�. A szemei elkerekedtek a meglepet�st�l.

– Ezt az�rt, mert meg�t�tted Sorent! – sziszegte Adara.

Veron az kardja ut�n ny�lt, de m�g miel�tt el�rhette volna a markolatot, a l�ny megr�ntotta a l�ncokat. A parancsnok nyaka �mely�t� roppan�ssal t�rt el, feje h�tracsuklott.

Adara nem v�rta meg, m�g a t�bbi avean feleszm�l, m�ris a kulcscsom�val babr�lt. Az ujjai nem remegtek, de megbilincselt k�zzel igazi r�m�lom volt a z�rba im�dkozni a kulcsot.

A legk�zelebb �ll� katona – az, amelyik a l�ny hal�l�ra fogadott –, t�l gyorsan reag�lt. Futva indult meg, kardj�t m�r f�lig kivonta a h�vely�b�l... de sosem �rt el Adar�ig.

Soren ugyanis ezt a pillanatot v�lasztotta arra, hogy a h�t�ra ugorjon. Mag�nakci�j�val az eg�sz raboszlopot el�rer�ntotta.

A lend�lett�l mindketten a f�ldre zuhantak – de Soren ker�lt fel�lre.

Az aveanok nem hordtak sisakot – hab�r az ilyen helyzetekben kifejezetten j�l j�tt volna nekik. Soren felki�ltott, �s sosem l�tott h�vvel s�jtott le a katona fej�re. A f�rfi teste m�g egyszer megr�ndult, majd elernyedt – tal�n el�jult, de val�sz�n�bb, hogy meghalt.

Ekkorra m�r a t�bbiek is magukhoz t�rtek az els� sokkb�l; a rabl�ncot ide-oda r�ngatt�k: n�h�ny fogoly megpr�b�lt harcba sz�llni a katon�kkal, m�sok a fej�ket v�dve kuporodtak a f�ldre, hogy megmenek�ljenek a kil�tt nyilakt�l.

Adara bilincsei egy kattan�ssal sz�tny�ltak.

A l�ny egy mozdulattal let�pte a kulcscsom�t a parancsnok �v�r�l, �s f�lmarkolta a f�rfi kardj�t is.

Gondolkod�s n�lk�l rohant Sorenhez, �s ler�ntotta a tan�cstalannak t�n� bar�tj�t az agyonvert katona teste m�g�. Egy sz�vdobban�snyival k�s�bb ny�lvessz� pattant le a hulla mellv�rtj�r�l.

F�lig egym�son hevertek, Adar�nak csak valami r�mesen kifacsart p�zban siker�lt el�rnie a fi� bilincseit. Mik�zben a kulcsokkal k�szk�d�tt, a l�ny n�h�nyszor majdnem felny�rsalta mag�t Veron kardj�val, amit egy pillanatra sem volt hajland� kiengedni a kez�b�l.

– Szabad�tsd ki �ket, eny�m az �j�sz! – hangzott a parancs, amint a fi� l�ncai is a f�ld�n v�gezt�k. Soren sietve b�logatott, amikor a l�ny a kez�be nyomta a kulcsokat.

Egyszerre vet�dtek ki a holttest fedez�k�b�l.

Adara megrohamozta a szarvash�ton �l� �j�szokat, akik igyekeztek a lehet� legt�volabb ker�lni a t�nyleges k�zdelemt�l. T�l k�pzetlenek voltak ahhoz, hogy hely�n tudj�k kezelni a kialakult helyzetet, �gy jobb�ra csak vakt�ban l�v�ld�ztek, �s alig tal�ltak el valamit.

Hirtelen egy katona – az, amelyik haza akart jutni m�g a Sz�lcsend Hava el�tt –, termett a l�ny el�tt, Adara kis h�j�n belerohant. A f�rfi – mit f�rfi, alig p�r holdfordul�val lehetett id�sebb n�la! –, artikul�latlan �v�lt�ssel lend�lt fel�, de Adara rutinosan h�r�totta a csap�st, majd megp�rd�lt, �s sz�rt.

Az ac�lpenge keskenyebb volt, mint az �r�kj�gb�l k�sz�lt t�rsai, ez m�g a mellv�rt illeszt�sei k�z�tt is k�nnyed�n bef�rt, mintha arra tervezt�k volna, hogy aveanokat �ljenek vele.

A katona elny�lt ajkakkal, meglepetten meredt a mellkas�b�l ki�ll� kardra. A parancsnoka kardj�ra. Amikor Adara kir�ntotta a fegyvert a test�b�l, az avean hang n�lk�l rogyott t�rdre. Miel�tt arccal el�re a s�rba borult volna, gyilkosa m�r tov�bb is �llt.

Adara �ltal�ban k�t karddal harcolt... de eggyel is majdnem ugyanolyan hal�los volt.

�gy �rezte, lelassult k�r�l�tte az id�. Hossz� fut�l�p�sekben haladt, de egy v�gtelens�gig tartott megemelnie a l�b�t, �s elr�gnia mag�t a f�ldt�l. Tiszt�n l�tta, ahogy egy ny�lvessz� v�ratlan k�zels�gben z�g el mellette, belekap a haj�ba...

A f�jdalom, amelyt�l az el�bb m�g l�pni is alig tudott, most elp�rolgott. Tal�n kiszor�totta a hely�r�l az a vegytiszta gy�l�let, ami jelenleg bet�lt�tte a tudat�t.

Az els� �j�sz szarvasa megugrott a k�zeledt�re. A katona a gyepl�t t�pve pr�b�lta uralma alatt tartani a h�tas�t, de a fagyszarvas addig r�zta agancsos fej�t, am�g kir�ntotta a sz�rakat lovasa kez�b�l. Fel�gaskodott, az avean pedig r�m�lt ki�lt�ssal zuhant h�tra. Az �llat h�tra sem n�zve t�nt el a V�rerd�ben.

Egy fagyszarvas sosem vetn� le azt a lovast, akit � maga v�lasztott.

Adara megtorpant a f�ld�n hever� f�rfi el�tt, �rny�ka a katon�ra vet�lt. Az avean k�ts�gbeesetten kotor�szott az �ja ut�n, de csak a leveg�t markol�szta. A fegyvere messzire rep�lt a zuhan�s ut�n.

– K�ny�rg�m... ne-nekem csal�dom van otthon... �n...

Adara len�zett r�, pillant�sa kem�ny �s k�ny�rtelen volt, mint az �r�kj�g. Magasba lend�tette az ac�lkardot.

– Nekem is volt csal�dom!

A f�rfi sikoltva az arca el� kapta a karj�t, hogy v�dje mag�t, de a penge m�g �gy is �thatolt a b�r�n, a h�s�n �s a csontjain.

Adara egy cseppnyi b�ntudatot sem �rzett.

Igaz�b�l az elem�szt� gy�l�leten k�v�l semmit sem �rzett.

Egy pillanatra el�gedett pengemosoly k�szott az ajkaira. � maga �szre sem vette, de az arckifejez�se most k�s�rtetiesen hasonl�tott arra, amit a R�v lerohan�sakor l�tott... Asav arc�n.

Megp�rd�lt �s m�sik �j�szkoz fordult. Ahogy a pillant�suk tal�lkozott a szarvas �s lovasa egyszerre h�k�lt h�tra.

Majd a katona v�gt�ra fogta h�tas�t, �s m�ris gyilkos iramban sz�guldottak az �ton... vissza J�gv�ros fel�.

Adara a fog�t csikorgatva n�zett ut�nuk. Nem akart t�l�l�ket.

De id�pazarl�s lett volna az �j�sz ut�n rohanni – gyalog sosem �rt volna utol egy v�gt�z� fagyszarvast. Ink�bb sietve megr�zta a fej�t, �s ism�t belevetette mag�t a k�zdelembe.

Az �j�szok t�mogat�sa n�lk�l az �tk�zetnek hamar v�ge szakadt. �szak kir�lya hib�t k�vetett el, amikor ilyen gy�r k�s�rettel ind�totta �tnak a rabokat... de tal�n mind ennek a hib�nak k�sz�nhett�k az �let�ket.

�sszesen tizenhatan maradtak.

Adara gy�ztes hadvez�rk�nt n�zett v�gig a t�l�l�k�n.

Soren az utols� fogoly csukl�j�r�l is lepattintotta a bilincset. Nem kellett sietnie: addigra az eg�sz k�s�ret�k holtan hevert k�r�l�tt�k.

Mikor a fi� dolg�t v�gezve felegyenesedett, szembetal�lta mag�t az apj�val. Egy v�gtelen hossz� pillanatig csak b�multak egym�sra; majd a f�rfi el�rel�pett, �s a szok�sjoggal mit sem t�r�dve, szorosan �t�lelte a fi�t. Soren pedig nem ellenkezett.

Sera elk�zben v�gigj�rt a csatat�ren, �s egyenk�nt lesz�rta a m�r egy�bk�nt is el�gg� halott katon�kat... megakad�lyozva esetleges felt�mad�sukat. Neki m�g nem volt el�g a k�zdelemb�l – m�g t�bb avean v�rt akart l�tni. Adara �let�ben el�sz�r m�lys�gesen egy�tt�rzett az unokan�v�r�vel.

A t�bbi fogoly el�g v�ltozatosan reag�lt visszaszerzett szabads�g�ra. N�h�nyan t�rdre borultak, �s h�l�t rebegtek az Istenn�nek; m�sok neki�lltak m�dszeresen �tkutatni az aveanok hull�it an�lk�l, hogy tudn�k, egy�ltal�n mit akarnak ellopni t�l�k... de a legt�bben csak meredtek maguk el� sokkos n�mas�gban, �s pr�b�lt�k feldolgozni a t�rt�nteket.

Adara Or�t kereste a tekintet�vel, az utols� assan t�rs�t, �s hamar meg is tal�lta �t...

A n� egy k�zeli fa t�rzs�nek t�maszkodott. H�la az embertelen b�n�sm�dnak az arc�n elfert�z�dtek a sebek, haja csom�kba tapadt �ssze, a szeme l�zt�l csillogott... most pedig friss v�rfolt terjedt sz�t piszkos ingj�n. Kez�t az oldal�ra szortotta, de a v�r el�bugyogott az ujjai k�z�l is.

– Szabadok vagyunk – suttogta, �s b�gyadt mosoly k�szott az arc�ra. Azut�n leroskadt a fa t�v�be.

A t�rzstagok azonnal k�r� sereglettek.

Adara leguggolt a n� mell�, egyik kez�t t�tov�n fel� ny�jtotta, de azut�n gyorsan vissza is h�zta. Ezer meg ezer m�dj�t ismerte annak, mik�pp vegyen el �leteket... de soha senki nem tan�totta meg neki, hogyan mentse meg �ket...

– Van k�ztetek gy�gy�t�? – fordult h�tra a t�bbi fogolyhoz, akik tisztes t�vols�gb�l figyelt�k a jelenetet. N�h�nyan a fej�ket ingatt�k, m�sok viszont csak kifejez�stelen�l b�multak a l�nyra; az sem biztos, hogy egy�ltal�n felfogt�k a k�rd�s�t. – Van k�ztetek gy�gy�t�? – ism�telte meg er�lyesebben, de csak azt �rte el, hogy egy rea rab k�t l�p�snyit h�tr�lt, majd f�lbukott a saj�t l�b�ban.

– Ne... f�radj! – zih�lta Ora. – Nincs az a gy�gy�t�, aki ezt �sszefoltozza.

Adara sz�ra nyitotta a sz�j�t, tal�n hogy megc�folja a vez�rt, de a megnyugtat� hazugs�gok f�l�ton a tork�n akadtak. Felesleges lett volna tagadni.

Len�zett a n�re, akit gyerekkora ismert. � volt az els�, aki kardv�v�sra tan�totta: az elej�n m�g n�h�nyszor hagyta nyerni, �m p�r holdfordul�val k�s�bb m�r nem kellett visszafognia mag�t. A kik�pz�se alatt sosem b�nt m�sk�nt a l�nnyal, csak az�rt, mert t�rt�netesen a t�rzsf� �r�k�se volt – ugyanannyira megk�nozta, mint b�rki m�st. �s ha egy-egy �nneps�gen az illend�n�l kicsit t�bbet ivott a v�rborb�l, sz�vesen mes�lt egykori harcost�rs�r�l, Brav�r�l, Adara anyj�r�l, akit a l�ny soha nem ismerhetett meg.

Adara len�zett r�, �s annak ellen�re, hogy mennyi hal�lt l�tott – �s okozott – aznap... elszorult a mellkasa.

– �gy csin�ltam, ahogy tan�tottad. – Nagyot nyelt. – Csak miattad vagyunk most szabadok.

– �s �n m�g... azt hittem, oda se figyeltek r�m... amikor magyar�zok – Ora keser�en elvigyorodott, el�villantak v�rm�zas fogai. �ll�r�l keskeny, v�r�s patak csordult le. – B�szke vagyok... a tan�tv�nyomra.

F�tyolos szeme Adar�ra f�kusz�lt.

– Nem f�lek... a hal�lt�l – folytatta. – De nem akarok... szenvedni.

�s a l�ny m�r tudta mi k�vetkezik.

– Megtisztel� lenne... ha te csin�ln�d... t�rzsf�. – Szinte k�ny�r�gve pillantott fel a r�.

– De �n...

"...nem vagyok t�rzsf�" – akarta r�v�gni, hogy gy�v�n megfutamodjon a k�r�ssel j�r� felel�ss�gt�l. De nem tagadhatta meg egy haldokt� utols� k�v�ns�g�t.

Adara lehunyt szemmel b�lintott.

Fel�llt, �s megszor�totta a Veront�l zs�km�nyolt kard markolat�t.

Arra gondolt, egy assan t�rzstagnak nem szabadna avean peng�vel megadni a v�gtisztess�get. De nem volt k�zn�l m�s, �s imm�r a saj�t fegyvereiket is a n�p�k v�re szennyezte...

Alig p�r nap alatt minden annyira elromlott.

– Ora Assan, a V�rstenn� �s az assan t�rzs l�nya, n�p�nk harmadik vez�re – kezdte Adara. Bemagolt sz�veget szavalt – b�r, mikor annak idej�n megtanulta a szertart�s menet�t, nem gondolta, hogy valaha is haszn�lnia kell majd ezt a tud�st. Hogy egyszer meg kell �lnie valakit, aki az �v�i k�z�l val�.

Kegyelemb�l tette. Tiszteletb�l.

M�gis retteneses �rz�s volt. Mintha ez lenne a b�ntet�se, ami�rt k�ptelen volt megmenteni �ket.

– Az Istenn� ma letekintett r�d az �gb�l, �s l�tta, ahogy megv�vod utols�, dics�s�ges csat�dat. Egy b�tor harcost l�tott, aki h�en szolg�lta a f�ldi l�tben... �s aki h�en szolg�lja majd a holdb�li Skarl�t Palot�ban is... – Meg kellett k�sz�r�lnie a tork�t, hogy visszaszerezze az uralmat elcsukl� hangja felett. Ezt most nem ronthatta el. – �s ekkor a V�r Asszonya �gy d�nt�tt, elj�tt az ideje, hogy megt�rj hozz�, �s �seidhez, akik odaf�nt v�rnak r�d... Az Istenn� pedig elk�s�r utadon, vezet �s megv�delmez...

– Re-rem�ltem, hogy viszontl�thatom... m�g egyszer a R�vet. – Szomor� mosoly ter�lt el a harcosn� arc�n. – De �gy is... �gy is j�. Az utols�, amit l�tok, az a n�pem, �s nincsenek... nincsenek l�ncok... – Lehunyta a szem�t. – Ira ova Vessenteira!

– Ira ova Vessenteira! – visszhangozta Adara.

A V�ristenn� nev�ben magasba emelte a kardot. F�l keze megremegett, ez�rt a m�sikkal is r�fogott a markolatra, hogy egyenesen tartsa a peng�t.

Azut�n les�jtott.

Ora majdhogynem b�k�snek mondhat� s�hajjal t�vozott a vil�gb�l. A n�pe n�ma, �h�tatos csenddel b�cs�ztatta. J� darabig csak a sz�l s�v�t�se hallatszott.

A l�ny lehajolt, k�t ujjal meg�rintette a n� homlok�t, �s az �giek nyelv�n �ld�st mormolt a lez�rt szemh�jak f�l�tt. Elb�cs�zott.

Amikor felegyenesedett, �s szembefordult a t�bbiekkel, �llkapcs�t �sszeszor�totta, az �r�kj�gn�l is kem�nyebb elhat�roz�s �lt a von�sain.

– Ez�rt fejek fognak hullani – �g�rte.

Sontar, Soren apja, az els�, �s most m�r egyetlen vez�r ekkor t�rdre ereszkedett a l�ny el�tt.

– Avera tera ova Reia. – Hangja m�ly �s �nnep�lyes volt..

A fia sietve k�vette a p�ld�j�t, �s elism�telte a szavakat, amelyek valahogy idegen�l hangzottak a sz�j�b�l. Sera vonakodva t�rdelt le mell�j�k.

A vara �s rea foglyok – nem, m�r l�zad�k – �sszen�ztek. Majd, mintha sz�tlan egyezs�gre jutottak volna, biccentettek, �s egy emberk�nt ereszkedtek �k is a s�rba.

– Avera tera ova Reia – ism�telt�k.

�ljen az �j t�rzsf�!

Adara egyszerre �rezte mag�t r�mesen hatalmasnak �s apr�nak.

Sontart kellett volna t�rzsf�v� v�lasztani, nem �t... Nem, egy�ltal�n nem volt m�lt� erre a c�mre.

De mindent meg fog tenni, hogy azz� v�ljon.

Nem hagyta, hogy a megr�k�ny�d�se ki�lj�n az arc�ra, csak �llt ott sz�lfaegyenesen, sajg� bord�i ellen�re is kih�zva mag�t. Ellens�gei, bajt�rsai �s a saj�t v�re sz�radt a kez�n.

Evan �r�k�sek�nt a l�ny tudta j�l, hogy egyszer el�rkezik ez a nap, de �lm�ban sem gondolta volna, hogy ennyire hamar. A t�rzsf�-v�laszt�st a hagyom�ny szerint tucatnyi pr�b�nak �s kih�v�snak kellett volna megel�znie. A maga tizenh�t holdfordul�j�val Adara m�g ahhoz is t�l fiatal volt, hogy egy�ltal�n induljon a c�m�rt.

De ez�ttal senki nem k�rd�jelezte meg a kinevez�s �rv�nyess�g�t.

Mert nem egy, hanem h�rom t�rzs v�lasztotta �t vezet�j�v�.

Mert ez t�bb volt egyszer� megszok�sn�l. Itt �s most nem csak a tan�cs�l�sek berekeszt�j�t v�lasztott�k meg, hanem a hadvez�r�ket. Az embert, aki csat�ba vezeti majd �ket egy olyan h�bor�ban, amit tal�n m�r most elvesztettek.

Adara pedig fel akart n�ni a feladathoz.

– �lljatok f�l! – k�rte. Parancsolta?

�jra v�gigj�ratta tekintet�t a t�l�l�k�n.

�sszesen tizen�ten maradtak.

Megk�sz�r�lte a tork�t:

– Azt hiszem... van egy tervem.

VIII. fejezet >>

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s