az �j ut�ni 245. holdfordul�
a Fogyatkoz�s Hav�nak 16. napja

Soren eg�szen eddig azt hitte, hogy a f�lelemnek van egy olyan tulajdons�ga, hogy �gy... id�vel elm�lik. De miut�n m�r napok �ta kitart�an rettegett, k�nytelen volt megv�ltoztatni a v�lem�ny�t.

Sosem tartotta mag�t egy legend�s h�snek, de most – l�ncra verve, kiszolg�ltatottan a fogvatart�i k�nye-kedv�nek – gy�v�bbnak �rezte mag�t, mint valaha.

Azt k�v�nta, b�rcsak olyan lehetne, mint Adara: rettenthetetlen...

Beh�zta a nyak�t, amikor egy j�kora vakolatdarab els�v�tett a feje mellett. Egy fogatlan �regasszony dobta, aki most k�romkodva n�zett �jabb l�ved�k ut�n.

Soren �gy sejtette, sokkal b�josabbnak tal�ln� J�gv�rost, ha nem ez lenne a m�sodik alkalom, hogy  rabl�ncon r�ngatj�k v�gig az utc�in, az �rj�ng� lakosok k�z�tt.

A k�vetkez� pillanatban egy hegyes kavics pattant le a fi� tark�j�r�l.

– Bassza meg! – szitkoz�dott. A kifakad�sa csak �r�gyet adott a cs�csel�knek arra, hogy �jult er�vel folytass�k a dob�l�st. Soren m�g a kez�t sem tudta az arca el� emelni, hogy v�dje mag�t a k�toldalr�l z�poroz� k�t�rmel�kt�l.

Nem �rtette, honnan szereztek ezek ennyi mun�ci�t. Tal�n elkezdt�k lebontani a saj�t h�zukat, csak az�rt, hogy a darabokat hozz�v�ghass�k a rabokhoz?

–...a barb�roknak nem j�r kegyelem!

– Hal�l r�juk!

Az utcasarkon egy vastag pr�mbe burkol�zott n� t�rdelt h�t holdfordul�s-forma kisfia mellett. Kedves mosollyal az arc�n egy feny�toboz nagys�g� k�vet nyomott a gyerek kez�be.

– �gyesen c�lozz!

A fi� izgatottan toporgott, nem b�rta kiv�rni, am�g a menet k�zelebb �r, �s t�l hamar haj�totta el a kavicsot – ami �gy �rtalmatlanul �rt f�ldet Adara l�bai el�tt.

A l�ny haragt�l eltorzult arccal n�zett le a k�re, majd teljes erej�b�l a b�m�szkod�k k�z� r�gta azt – b�r a mozdulat k�zep�n megt�ntorodott, �s n�h�ny l�p�snyit botlazozott, miel�tt visszanyerte volna az egyens�ly�t. A kis k�zj�t�k ut�n sietve felszegte az �ll�t �s kih�zta mag�t – hogy azt�n egy pillanattal k�s�bb �jra �sszer�nduljon a bord�iba nyilall� f�jdalomt�l.

Adara enyh�n sz�lva is pocs�kul festett: g�rnyedten j�rt �s er�sen s�n�tott a bal l�b�ra. L�legzetv�telei f�jdalmas ny�g�sben v�gz�dtek, �s ilyenkor a m�g�tte baktat� Soren is �rezni v�lte a mellkas�ba nyilall� k�nt – noha � egyetlen �t�st sem kapott.

A l�ny haladt legel�l, �gy a katon�k nagy bossz�s�g�ra mind k�nytelenek voltak az � temp�j�ban araszolni. De nem mertek v�ltoztatni a fel�ll�son, mert azzal megszegt�k volna Asav utas�t�s�t.

– A t�rzsf� �r�k�se volt�l. – Ezekkel a szavakkal b�cs�ztatta a hadvez�r Adar�t, mik�zben �j bilincset csattintott a kez�re. – Akkor vezesd �ket te! Vezesd �ket a hal�lba...

Az assanok teh�t rabl�ncon �rkeztek J�gv�rosba, �s �gy is hagyt�k el azt.

Csukl�jukat s�lyos vasp�nt fogta �ssze, ami �t l�bnyi l�nccal csatlakozott az el�tt�k halad� bilincs�hez. Ez a l�nc el�g hossz� volt ahhoz, hogy ne r�nts�k el�re a t�rsaikat minden l�p�sn�l; de t�l r�vid ahhoz, hogy a sorb�l kiugorva r�vess�k magukat a k�s�r�ikre.

A huszonegy foglyot csup�n egy tucatnyi katona fel�gyelte: t�zen gyalog, ketten szarvash�ton tartottak vel�k. �szak kir�lya �gy v�lte, ekkora l�tsz�m pont elegend� lesz... hiszen a barb�rok m�r senkire sem jelentenek komoly fenyeget�st.

Az volt a legd�h�t�bb, hogy val�sz�n�leg nem t�vedett.

– Gyerekgyilkosok!

– D�g�ljetek meg! D�g�ljetek meg!

Amennyire az a f�rtelmes l�nc engedte, Soren felz�rk�dott Adar�hoz.

A fi� sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, �m r�gt�n vissza is csukta. A "mindent rendbe hozunk" �s a "nem lesz semmi baj" m�g sosem csengett volna ilyen hamisan, mint ebben a helyzetben...

Igaz�b�l csak �t akarta karolni a l�nyt, �s nem is mozdulni mell�le, am�g v�get nem �rt ez az eg�sz szars�g k�r�l�tt�k... De Soren tudta j�l, hogy Adara most csak egy dologra v�gyik, �s az messze nem egy �lel�s – hanem Asav Avean hull�ja. �s azzal sajnos nem szolg�lhatott.

V�g�l a l�ny fordult h�tra hozz�.

Soren �lesen felszisszent, amikor megl�tta az arc�t: a homloka felszakadt, �ssze kellett volna varrni. A sebb�l v�r sziv�rgott, a jobb szem�be csorgott, ami m�r �gy is annyira bedagadt, hogy ki sem tudta nyitni. Az �ll�ra sz�radt v�rt�l �gy n�zett ki, mintha egyenesen az aveanok r�mt�rt�neteib�l l�pett volna el� – abb�l a fajt�b�l, ami a gyerekfal� barb�rokr�l sz�l. Amikor megsz�lalt, l�tszott, hogy a fogait is v�r�s m�z bor�tja.

– J�l vagy? – k�rdezte a fi�t�l. Fojtott hangja szinte elveszett abban a rettenetes l�rm�ban.

– Hogy �n?! – h�rd�lt fel Soren. – Az a mocsad�k t�ged... t�ged... Ha m�g egyszer megl�tom, �n esk�sz�m...

Itt elakadt a fenyeget�sben, mert hirtetlenj�ben nem tal�lt kell�k�ppen f�rtelmes hal�lnemet Asavnak.

Ha csak visszagondolt arra a tehetetlens�gre, cs�p�i el�tt megbilincselt kezei �k�lbe szorultak, arcsz�ne pedig v�r�sre v�ltott a haragt�l. V�gig kellett n�znie, ahogy a hadvez�r megveri a l�nyt, � meg r�ngathatta a l�ncait, �s rekedtre �v�lthette mag�t, akkor sem tudott seg�teni.

– Soren... – A neve szokatlan gyeng�ds�ggel hangzott el a l�ny sz�j�b�l. De ez az �jkelet� szel�ds�g nem volt hossz� �let�: – Asav az eny�m – jelentette ki ellentmond�st nem t�r�en.

Ostor csattant f�l�tt�k a leveg�ben.

Soren �sszerezzent. Adara nem.

– M�g egy sz�, �s kiverem az �sszes fogatokat, barb�r korcsok! – fenyeget�z�tt a menet�ket vezet� parancsnok.

Veron Avean k�z�pkor�, medvetermet� fick� volt, bozontos szak�llal �s bajusszal, de egy�bir�nt tarkopasz fejjel. A h�rom t�rzsn�l csak a jelenlegi feladat�t gy�l�lte szenved�lyesebben, �s az indulatait sz�vesen ki is �lte mind a foglyokon, mind a parancsnoks�ga al� tartoz� katon�kon. Most morogva gy�m�sz�lte vissza az ostor nyel�t az �v�be, k�zvetlen�l a m�retes kulcscsom� mell�, ami a bilincseiket nyitotta.

Egy �r�kk�val�s�gnak t�nt, am�g a k�- �s szitokz�porban lav�rozva eljutottak a v�roskapuig.

Ez volt az egyetlen r�s az egy�bk�nt �thatolhatatlan v�rosfalon, ezen a csaknem t�z embernyi magas, t�k�rsim�ra csiszolt, �r�kj�g �p�tm�nyen. Aminek a bizons�g kedv��rt m�g �rj�ratoztak is a tetej�n.

Az �tjukat elz�r�, hatalmas f�mr�csot a szem�k l�tt�ra cs�rl�zte fel valami monument�lis szerkezet. Ha Sorennek lett volna szabad keze, most befogta volna a f�l�t, hogy tomp�tsa a fogaskerekek csikorg�-vis�t� zaj�t.

Adara hirtelen megtorpant a fi� el�tt; Soren h�tulr�l majdnem neki�tk�z�tt.

A l�ny csak �llt ott dermedten, �s h�trad�nt�tt fejjel b�mult a magasba. Ajkai elny�ltak, �s egyetlen sz�t form�ltak, amit kimondani m�r k�ptelen volt.

– Apa...

Soren k�vette a pillant�s�t, �s akkor megl�tta...

A fejet egy z�szl�r�dra t�zt�k, pontosan a kapu f�l�tt, a gyalogj�r�n. Ritk�s, sz�ke haja lengedezett a cs�p�s, �szv�gi sz�lben; a sz�ja kit�tva, mintha belesikoltana a vil�gba, amit m�r nem l�that... mert a v�ros k�r�l r�ptetett k�mbaglyok kiv�jt�k a szemeit.

Sorennek f�lre kellett kapnia a tekintet�t, mert szab�lyosan rosszul lett a l�tv�nyt�l. Nagyot nyelt, hogy elt�ntesse az �melyg�s�t – nem siker�lt.

�me, Evan Assan, az utols� l�zad� t�rzsf� – vagy legal�bbis, ami maradt bel�le.

sz�val ez v�r r�nk?

ez a v�ge?

meghalunk, �s m�g a kibaszott hull�nkat is kiteszik a kirakatba

hogy gy�ny�rk�dhessen benne minden erre j�r�?!

Adara nem fakadt s�rva, sik�tott, vagy ilyesmi... igaz�b�l meg sem moccant. A haj�t cib�lta a sz�l, s �gy nyugtalan�t�an hasonl�tott arra a megcsonk�tott maradv�nyra odaf�nt.

A t�rt�ntek ut�n ez volt a kegyelemd�f�s. Senkinek nem lenne szabad �gy l�tnia az apj�t.

Soren t�tov�n k�zelebb h�z�dott hozz�.

– Ne n�zz oda! – k�rte gyeng�den, �s valami kifacsart poz�ci�ban siker�lt a l�ny v�ll�ra tennie a kez�t. Adara mintha �szre sem vette volna: nem r�zta le az �rint�s�t, de a tekintet�t sem ford�totta el a lev�gott fejr�l.

Egy utols�, f�mes s�hajjal v�gre elhalt a fogaskerekek ricsaja, de az ut�na maradt �v�lt� cs�nd m�g borzalmasabb volt. A rost�ly remegve felny�lt, szabadd� v�lt az �t el�tt�k.

– Mozg�s! – vakkantotta a parancsnok, �s nyomat�kos�t�sk�ppen ostor�val a leveg�be csapott. – Egyel�re m�g �ltek, sz�val viselkedjetek is �gy!

Adara pedig... egyetlen sz� n�lk�l... elindult. �gy n�zett ki, mintha egy �lomban j�rna, l�ptei g�piesek voltak, tekintete �veges.

Soren keze lecs�szott a v�ll�r�l.

– Ada... – A hangja sz�nalmasan halk, szinte k�ny�rg� volt. Nem kapott v�laszt.

M�r j�csk�n benne j�rtak a Fogyatkoz�s Hav�ban: a ny�lfarknyi nappalokat v�gtelenre ny�l� �jszak�k k�vett�k. �s a t�l bek�sz�nt�vel tov�bb romlik majd a helyzet; az �szakiak pedig nemsok�ra hossz� holdh�napokra elb�cs�zhatnak a napf�nyt�l.

De Soren nem agg�dott a k�sz�b�n �ll� S�t�t �vszak miatt... mert nem sok es�lyt l�tott r�, hogy egy�ltal�n meg�ri azt.

Egyszerre l�pett a t�bbiekkel – l�ncaik ritmusra cs�rrentek meg. Az emelked�n f�lfel� m�r alig vonszolt�k magukat, de m�r az aveanok sem panaszkodtak a sebess�g�k – vagy ink�bb annak hi�nya – miatt... mert k�zben �k is l�tv�nyosan szenvedtek s�lyos p�nc�lzatukban.

Ha �tv�gtak volna a V�rerd�n, ahelyett, hogy megker�lik, ak�r h�rom nappal is ler�vid�thett�k volna a szerencs�tlenked�s�ket... �m m�g Veron sem volt el�g t�k�s ahhoz, hogy betegye a l�b�t a rengetegbe.

Felemlegetni ezt fel�rt egy fels�gs�rt�ssel, m�gis minden avean tudta, hogy az Ashori Eira, a rea l�zad�k egy csoportja rejt�zik a f�k k�z�tt, �s bemer�szkedni egyenl� volna az �ngyilkoss�ggal.

Az erd�s�v most legal�bb sz�z l�bnyira h�z�dott az �tt�l, de a katon�k m�g �gy is lopva oda-odapillantottak, �s az arcukra ilyenkor ki�lt a szorong�s. J�gv�ros massz�v falai k�zt az aveanoknak nem volt f�lnival�juk a "barb�rokt�l", �m idekint a vadonban megv�ltoztak az er�viszonyok...

B�r Soren szerint nem volt sz�ks�g a f�k k�z�tt buj�csk�z� harcosokra ahhoz, hogy a V�rerd� hal�los csapd�v� v�ljon: a fi� el sem tudta k�pzelni, hogyan lehetne �gy �tv�gni a rengetegen, hogy k�t l�p�s ut�n az ember ne t�vedjen el v�gzetesen.

A V�rerd�, ak�rcsak a Kop�r Liget, r�tfeny�kb�l �llt – ez volt az egyetlen fafajta, ami �letben maradt idefent, �szakon –, de egy�bk�nt semmiben nem hasonl�tott az Assan-sziget siv�r berekj�re. A fat�rzsek itt olyan k�zel �lltak egym�shoz, hogy egy ember n�hol �t sem f�rt volna  k�z�tt�k, a v�rv�r�s lombok pedig �sszen�ttek, teljesen eltakarva az eget – ebben az erd�ben �r�kk� tartott a S�t�t �vszak.

Az aveanok csak j�val s�t�ted�s ut�n bontottak t�bort az �t mellett – a V�rerd�t�l t�volabb es� oldalon. Nagy k�rt form�ztak a s�traikb�l, a rabokat pedig k�z�pre terelt�k.

�k pedig szinte nem is ellenkeztek. Ahhoz t�ls�gosan elgy�t�rtek �s �tfagyottak voltak. N�h�ny rea �s vara rab r�ad�sul m�r olyan r�g�ta s�nyl�d�tt J�ger�d t�ml�c�ben, hogy val�s�gos csodak�nt �lt�k meg azt is, m�g egyszer utolj�ra l�thatt�k a napot.

Egyed�l Sera hallatta a hangj�t – de � nagyon. Sikoltva k�vetelte, hogy a parancsnok �lljon ki ellene egy tisztess�ges p�rbajban, bizony�tsa be, hogy az aveanok szemt�l szemben is b�trak, nem csak akkor, amikor h�tulr�l sz�rj�k le az anyj�t.

– Fogd be a pof�d, te kis kurva, vagy kiv�gom a nyelved, �s megetetem veled! – d�rrent r� Veron.

– Pr�b�ld meg, �s leharapom az �sszes ujjadat! – v�gta r� a l�ny, �s jelent�s�gteljesen �sszecsattintotta az �llkapcs�t.

Egy p�nc�lkeszty�s pofon v�g�l m�gis bel�fojtotta a sz�t. Sera legy�z�tten rogyott le a t�bbiek k�z�, de haragt�l �s sz�gyent�l villog� tekintet�t a parancsnokra f�ggesztette.

Soren szorosan lehunyta a szem�t.

Nem mert Adar�ra n�zni, rettegett t�le, hogy ugyanazt a lemond�st l�tn� a szem�ben, ami Evan�ban �lt, amikor elhurcolt�k. Az biztos, hogy a l�ny egyetlen sz�t sem sz�lt, mi�ta elhagyt�k J�gv�rost.

Soren pr�b�lta ki�r�teni az agy�t, �s csak a saj�t l�legzetv�teleire koncentr�lni. A kik�pz�sen is valami hasonl�t tan�tottak nekik, mondv�n, nyugalmi �llapotban sokkal t�bb es�ly�k van t�l�lni a sz�ls�s�ges helyzeteket... p�d�ul ha az embert egy f�hoz k�t�zik, �s otthagyj�k a h�ban...

De ez�ttal nem seg�tett. A fi� ett�l m�g hallotta, ahogy a h�ta m�g�tt halkan felzokog valaki; a sz�vver�se pedig ahelyett, hogy lelassult volna, csak egyre szapor�bb lett. Minden dobban�s f�ls�ket�t�nek hatott... csak k�pzelte, vagy t�nyleg �gy hangzottak, mint amikor a szomsz�d h�z teteje megadta mag�t a t�znek, �s beszakadt? Tal�n a l�ngok k�s�bb �tterjedtek a saj�tjukra is, tal�n az is ilyen hanggal roskadt �ssze, mik�zben a h�ga �s az anyja odabent v�rt�k a harcok v�g�t....

Adara ezt a pillanatot v�lasztotta arra, hogy k�zelebb araszoljon a Sorenhez, �s a h�t�nak d�ntse a saj�tj�t, ezzel alighanem megmentve a fi�t egy kezd�d� p�nikrohamt�l. Megmozdul�s�t f�jdalmas szisszen�ssel z�rta.

– Szia – lehelte, �s Soren mellkasa hossz� napok �ta most el�sz�r nem a f�lelemt�l szorult �ssze.

– Ada – a fi� hangja egy pillanatra elcsuklott –, m�r azt hittem...

– Mit? Hogy ennyi el�g volt ahhoz, hogy megt�rjenek? – Kurt�n, v�gtelen keser�s�ggel nevetett fel. Azut�n �sszer�ndult a bord�iba nyilall� f�jdalomt�l.

– Ennyi?! – Soren komolyan k�telkedett benne, hogy akad m�g valami, amit az aveanok elvehettek volna a l�nyt�l.

Adara v�lasz helyett a fi� v�ll�ra d�nt�tte a fej�t, �s halkan fels�hajtott. Meleg lehelete csiklandozta Soren nyak�t.

– Eml�kszel m�g, mit mondtak a kik�pz�sen? - v�ltott t�m�t.

Soren �rtetlen�l pislogott a k�rd�s hallat�n.

h�t ez meg...?

– Hogy ha kint �jszak�zunk, d�nts�k egym�snak a h�tunkat, �s akkor nem kell a hideg f�ld�n aludnunk? – Igyekezett felid�zni a tanultakat, de az�ta m�r eltelt p�r holdfordul�...

– Ha lenne szabad kezem, most tark�n csapn�lak – t�j�koztatta Adara, de c�v�d�s�b�l hi�nyzott a szok�sos �l. – Ora h�lye jelmondataira gondolok.

– Ahaaa...

Na j�, Ora kik�pz�si m�dszereit t�nyleg lehetetlen lett volna elfelejteni... a fi�nak ugyanis t�bb hal�lk�zeli �lm�nye is t�rsult hozz�juk. �s mik�zben a fiatalok �ppen az �let�k�rt k�zd�ttek, a n� el�szeretettel szavalt mindenf�le �letb�lcsess�geket. Val�sz�n�leg ez is a k�nz�s r�sze volt.

"M�sodik es�ly nincs, csak a mes�kben. A csatat�ren minden hiba hal�los."

"Csak egy idi�ta ford�t h�tat az ellenfel�nek!"

"Soha ne becs�ld al� az ellenfeledet, de hagyd, hogy � al�becs�lj�n t�ged. �gy nagyobbat �thetsz a v�g�n."

Ezek voltak a kedvencei. Ha Soren nem hallotta �ket ezerszer, akkor egyszer sem.

– Azt... azt hiszem, kezdem meg�rteni, mit jelentenek – folytatta a l�ny.

– Ez most m�gis... oh!

�s v�gre m�r Soren is kapisg�lta, mire akart utalni:

– Van egy terved.

– T�lz�s lenne tervnek nevezni... – A l�ny valahogy h�tracsavarta a karjait, �s megbilincselt kez�t k�l�n�sebb magyar�zat n�lk�l Soren�be cs�sztatta. A fi� sz�ve nagyot dobbant. – De kiviszlek innen. �g�rem.

Soren megszor�totta a kez�t. Adara b�re kem�ny �s �rdes volt a sok gyakorl�st�l, tenyer�n ott sorakoztak az �ldoz�sok ut�n maradt hegek.

– Nem okozok csal�d�st – d�nny�gte a l�ny az eddigiekn�l is halkabban, olyan hangs�llyal, mintha im�t mondana.

VII. fejezet >>

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s