az �j ut�ni 245. holdfordul�
a Fogyatkoz�s Hav�nak 21. napja

Az udvarra �rve Ravan k�ttucatnyi sebhelyes, hegyoml�s m�ret� katon�val tal�lta szembe mag�t – a k�s�ret�vel. A f�rfiak m�r mind szarvash�ton �ltek; az �llatok a f�ldet kapart�k idegess�g�kben, a szem�k villogott a r�m�lett�l.

Ez a l�tv�ny m�skor m�r �nmag�ban el�g lett volna ahhoz, hogy a herceg minden �letkedve elp�rologjon – �m aznap reggel m�r volt egy tal�lkoz�ja a kir�lyi p�rral, sz�val lehetetlen k�ldet�snek t�nt m�g tov�bb rontani a hangulat�n.

A sz�lei elm�letileg az�rt h�vatt�k, hogy elb�cs�zzannak t�le, gyakorlatilag viszont csak a fr�szt hozt�k r�.

Ahogy az illem megk�v�nta, a tr�nterembe k�rett�k a koronaherceget. Az uralkod�k a tr�n emelv�ny�n �llva v�rt�k az �rkez�s�t – �gy magasodtak ott, mint �nmaguk h�s-v�r szobrai. A falak ment�n a kir�lyi test�rs�g tagjai sorakoztak f�nyl� d�szp�nc�lzatukban, csaknem ugyanilyen rezzen�stelen�l.

Ravan k�s�ret n�lk�l v�gott �t a visszhangos csarnokon, minden l�p�se egy-egy �gy�d�rejnek felelt meg.

A fi� �t�letid�re sz�m�tott: vastag, de eleg�ns, pr�mmel szeg�lyezett kab�tot viselt, amelynek aranyb�l k�sz�ltek a gombjai, �s hozz� ill�, t�rdig �r�, b�lelt csizm�t. �v�r�l k�t �kk�berak�sos t�r l�gott, amelyek ink�bb voltak st�tusz�nak szimb�lumai, mintsem val�di fegyverek. Nyak�ban ott himb�l�zott az a bizonyos med�l – a t�nyt�l, hogy az apj�t�l kapta az �kszert, az a val�di s�ly�n�l valahogy sokkal nehezebbnek �rz�d�tt.

T�lz�s lett volna azt �ll�tani, hogy az emelv�nyhez �rve m�lt�s�gteljesen ereszkedett t�rdre, de ez�ttal legal�bb nem rogyott �ssze, mint egy rak�s szerencs�tlens�g. Ezt fejl�d�sk�nt k�nyvelte el.

Megnyugodva vette tudom�sul azt is, hogy Brannon �rny�ka ez�ttal �gy viselkedik, ahogyan egy �rny�knak illik – sehogy.

– Kir�lyom. Kir�lyn�m.

A szok�sjog alapj�n csak akkor kelhetett fel, ha a kir�ly enged�lyt adott r�... �s a kir�lynak esze �g�ban sem volt enged�lyt adni.

A fi� hossz� haja az arc�ba hullott; a s�t�t tincsek m�g�l pislogott f�l a sz�leire.

Soha senki nem �ll�totta volna Otera kir�lyn�r�l, hogy borzalmasan fest, Ravannak m�gis ez volt az els� jelz�, ami esz�be jutott, amikor v�gigm�rte az anyj�t. A n� ez�ttal egy halv�nyr�zsasz�n, v�llp�ntos ruh�t viselt, ami l�tni engedte val�szer�tlen�l v�kony karjait. Val�sz�n�leg csel�dek eg�sz garmad�ja seg�dkezett a sminkj�n�l, hogy elt�ntess�k arca beesetts�g�t, �s a szeme alatt s�t�tl� karik�kat, de munk�juk v�geredm�nye egy halotti maszk lett – amit csak m�g rettenetesebb� tett az a v�r�s r�zs, melyt�l �gy t�nt, mintha Otera ajkai v�rezn�nek.

G�pies mozdulattal hajolt a herceghez, �s �lelte meg. Az �rint�se hideg volt, az ujjai merevek; amit�l Ravannak az az �rz�se t�madt, �pp most karolta �t egy tetem.

R�d�sul az asszony orrfacsar� parf�mszagot �rasztott, tal�n �gy d�nt�tt, e jeles alkalomb�l f�rd�t vesz a dr�ga pacsuliban. A fi� nem tudott szabadulni a gondolatt�l, hogy ezzel akart�k elnyomni a rothad�s b�z�t...

– Nagyon fogsz hi�nyozni – lehelte a n� ugyanazzal a hangs�llyal, amivel a minap gratul�lt Asavnak a helytart�i kinevez�s�hez, vagy dics�rte meg a s�ltet a vacsoraasztaln�l. Ravan fell�legzett, amikor Otera v�gre eleresztette; �szre sem vette, hogy eg�szen eddig nem vett leveg�t.

A k�nos, megj�tszott jelenet ut�n az asszony engedelmesen h�z�dott vissza a f�rje mell�. Eg�szen k�zel araszolt a f�rfihez, de az enged�lye n�lk�l nem mert hozz��rni – az enged�lye n�lk�l egy�ltal�n semmire sem volt hajland�. Ascar egyszer j�t der�lt a felt�telez�s�n, miszerint Otera leveg�t sem vesz olyankor, mikor nem kap r� k�l�n felhatalmaz�st – a megjegyz�s t�ls�gosan betal�lt ahhoz, hogy Ravan is sz�rakozat�nak tal�lja.

Az volt a legsz�rny�bb, hogy a n� nem volt mindig ilyen.

Amikor Ravan nagyapja m�g �lt, mes�lt a fiatal Oter�r�l: a felt�rekv� keresked�csal�d egyetlen l�ny�r�l, aki sz�ps�g�vel kir�tt b�rmely t�rsas�gb�l; m�gis minden k�r�lm�nyek k�z�tt j�indulat� �s szer�ny, mondhatni sz�gyenl�s maradt...

– Annyira �rtatlan volt – merengett el Arron –, azel�tt...

Brannon el�tt.

A h�zass�gk�t�s ut�n Otera teste �s lelke egyar�nt sorvad�snak indult – m�gnem v�g�l m�r csak egyetlen �rz�s t�lt�tte ki az eg�sz l�ny�t: a szeretet... Kimondhatatlan, beteges vonzalom az ir�nt, aki megt�rte �s t�nkretette �t. M�r-m�r vall�sos �h�tattal n�zett fel a f�rfire, aki erre a lass� haldokl�sra k�rhoztatta – szents�gt�r�s lett volna ebb�l a t�lcsordul� im�datb�l ak�r egyetlen cseppet is a fiaira fecs�relni...

Brannon jobb�ra nem foglalkozott a feles�ge m�ni�kus ragaszkod�s�val – igaz�b�l az eg�sz feles�g�vel csak annyira foglalkozott, mint mondjuk... egy kab�ttal. Egy ruhadarabbal, amit ugyan felvesz az ember, ha �gy hozza a sz�ks�g; de azt�n a ny�r bek�sz�nt�vel egyszer�en beakasztja a gardr�bszekr�nybe, �s a k�vetkez� t�lig tudom�st sem vesz a l�tez�s�r�l...

�szak kir�lya ez�ttal sem m�ltatta egy pillant�sn�l t�bbre kab�tkir�lyn�j�t.

Otera �lel�se ut�n a f�rfi nem t�rte meg a nyomaszt� csendet – csak meredt n�m�n a herceg nyak�ban f�gg� aranymed�lra, k�zben pedig valami olyasmi j�rhatott a fej�ben, hogy "Ascaron jobban mutatott". Hab�r, ki tudja... tal�n Brannon annyira megvetette az id�sebb fi�t, hogy m�g gondolatokat sem sz�vesen pazarolt r�.

�gy vagy �gy, de a kir�ly k�nnyed�n el�rte, hogy Ravan minden egyes idegsz�la pattan�sig fesz�lj�n a jelenl�t�ben.

most komolyan az�rt h�vatott

hogy itt �lljunk, �s n�zz�nk egym�st

hogy milyen sz�p csal�d vagyunk?

Mire ezt v�giggondolta, m�r r� is d�bbent, hogy a v�lasz: igen.

Ez az eg�sz majompar�d� – a megal�z� t�rdel�s a tr�n el�tt; az anyja s�ron t�li �lel�se; a nyomaszt�an hossz�ra ny�l� cs�nd – mind csak egyetlen c�lt szolg�ltak: figyelmeztett�k Ravant arra, hol is van a helye. Hogy ne pr�b�lkozzon semmi ostobas�ggal...

Ugyanakkor Brannon elk�vetett egy v�gzetes hib�t: al�becs�lte a fia gy�l�let�t.

Merthogy Ravan nem csak ostobas�got k�sz�lt m�velni... de m�r hozz� is l�tott.

V�gtelens�gg� ny�l� t�z perccel k�s�bb a kir�ly egy kegyes biccent�ssel v�get vetett az audienci�nak. Ravan �gy pattant fel, mintha meg�gette volna mag�t. Minden �nuralm�ra sz�ks�ge volt ahhoz, hogy a formalit�sokat betartva t�vozzon, �s ne rohanjon ki hanyatt-homlok a csarnokb�l, az Er�db�l, a vil�gb�l...

De �nmaga el�l �gysem menek�lhetett volna el.

�gyh�t ahelyett, hogy kiszaladt volna a saj�t �let�b�l, kim�rt l�ptekkel hagyta el a tr�ntermet. K�zben v�gig a tark�j�n �rezte az apja s�lyos pillant�s�t.

Amint a neh�z ajt�sz�rnyak bez�r�dtak m�g�tte, Ravan igyekezett volna min�l gyorsabban elt�nni m�g a k�zelb�l is – �s nagy siets�g�ben kis h�j�n �szre sem vette, hogy Nera volt az a szolg�l�, aki becsukta m�g�tte az ajt�t.

Megk�nnyebb�lt mosoly futott �t a fi� arc�n.

Valahogy eg�sz reggel elker�lte a l�nyt, �s m�r �ppen agg�dni kezdett volna, hogy nem tud elk�sz�nni az egyetlen embert�l, akit t�nyleg hi�nyolni fog...

Nera a herceg mell� szeg�d�tt egy darabon, �s am�g az el�csarnokhoz nem �rtek, a szok�sos csacsog�s�val sz�rakoztatta �t. A folyos� v�g�n azonban szembefordult a fi�val, �s arc�n �tfutott a tegnapr�l ismer�s, furcs�n komoly kifejez�s. Telt ajkai elny�ltak, mintha mondani akart volna valamit, de v�g�l szavak helyett egy hossz�, szenved�lyes cs�kkal b�cs�ztatta Ravant.

T�voz�ban m�g r�kacsintott, majd megp�rd�lt, �s visszat�rt a feladataihoz.

Ravan pedig visszat�rt az aggodalmaihoz, amelyek kisv�rtatva egy igencsak t�relmetlen Narran szem�ly�ben �lt�ttek alakot.

– A sz�n m�r r�gen el��llt, hercegem – t�j�koztatta Narran, a kinevezett parancsnok, meg sem pr�b�lva elrejteni a bossz�s�g�t. Azt a "hercegemet" meg olyan gyorsan hadarta el, hogy ha Ravan nem tudta volna, mit akart mondani, akkor azt hitte volna, a katona csak t�sszentett egyet a mondat v�g�n.

– Igen, nekem is van szemem – jegyezte meg a fi� ep�sen.

Bastar�n m�r id�tlen id�k �ta haszn�ltak kerekes sz�nokat – ezeket a j�rm�veket praktikusra tervezt�k, ha az �tviszonyok megk�v�nt�k, a s�talpakat b�rmikor k�nnyed�n kerekekre lehetett cser�lni rajtuk. De ez a darab itt a herceg el�tt n�lk�l�z�tt minden gyakorlatiass�got – meg ami azt illeti, minden j��zl�st is.

Az eg�szet valami elk�peszt�en ocsm�ny, babak�k �rnyalatra festett�k; az oldal�t cikorny�s v�setek bor�tott�k; �s m�g a sz�n legegyszer�bb darabjai is kacskaring�kban meg spir�lokban v�gz�dtek. Az oldalfalakra z�szl�csk�kat t�ztek. K�t fagyszarvast fogtak be el�, amiket �gy teleaggattak mindenf�le szalaggal �s csengetty�vel, hogy szerencs�tlen �llatok ak�rh�nyszor megmozdultak, megriadtak a saj�t maguk �ltal kiadott hangokt�l.

�s Jura nev�re, azok ott masnik?!

Alapvet�en az eg�sz �gy n�zett ki, mint egy �tholdas kisl�ny titkos v�gy�lma.

Nos, ha az volt az elhat�roz�s, hogy a rejt�zk�d� barb�rok �gy majd felfigyelnek a menetre, ez a sz�n marad�ktalanul megfelelt a c�lnak.

A k�s�r� szem�lyzetet alkot� szolg�l�k folyamatosan ott k�v�lyogtak a katon�k k�z�tt, �s egyik�k, l�tva a herceg t�tov�z�s�t a kez�t ny�jtotta, hogy felseg�tse �t a j�rm�re.

Ravan lehunyta a szem�t, �s m�ly leveg�t vett. M�g j�form�n el sem kezd�d�tt ez a nap, de m�r most a t�r�shat�ra legsz�l�n egyens�lyozott.

�v�lteni tudott volna, �m ehelyett csak udvariasan elmosolyodott.

– K�sz�n�m, ez igaz�n kedves... de jelenleg nem tartok ig�nyt a szolg�lataidra. Ahogyan erre a... – Legal�bb f�l percig kereste a megfelel� jelz�t az el�tte �ll� sz�nra –, k�pz�m�v�szeti armageddonra sem. – Pillant�sa a t�relmetlen�l morgol�d� Narranra villant. – Ugyanis m�r a h�nap elej�n vil�gosan k�z�ltem, hogy a saj�t szarvasomon utazom.

– A legnagyobb tisztelettel, hercegem, de a szarvasod nincs itt – d�rm�gte a f�rfi a "legnagyobb tisztelet" leghalv�nyabb jele n�lk�l.

– Att�l tartok, t�vedsz, parancsnok – v�gta r� Ravan.

Mintegy v�gsz�ra nyurga, feh�r �llat l�pett el� a sz�n takar�s�b�l. Narran csak a sz�j�t h�zta, amikor megjelent, de a szolga mellett�k meglepetten felh�rd�lt – mert az a szarvas az im�nt m�g biztosan nem �llt ott.

Senki nem tudta, hogyan, de ezek a l�nyek gyakorlatilag b�rhol megtal�lt�k a v�lasztott lovasukat. Olyankor t�r �s id� nem jelentett akad�lyt sz�mukra.

Narran ezt persze nem �rthette – neki nemhogy nem volt saj�t szarvasa, de az �llatok, ha tehett�k, messzir�l elker�lt�k �t. Ravan valahogy meg tudta �rteni a d�nt�s�ket...

A semmib�l felbukkant p�ld�ny eg�szen jelent�ktelennek l�tszott a katon�k h�tasaihoz k�pest: sokkal kisebb volt n�luk �s n�st�ny l�v�n nem b�szk�lkedett szerte�gaz�, az�rk�ken ragyog� aganccsal sem. T�pett bund�ja k�zelebbr�l n�zve ink�bb t�nt sz�rk�snek, mintsem feh�rnek.

Ravan pillant�sa m�gis eg�szen ell�gyult, ahogy az �llatra n�zett. Maga el� ny�jtotta a kez�t, Evo pedig lehajtott fejjel kocogott oda hozz�, �s nedves orr�t a herceg tenyer�be nyomta. Valami m�lyr�l j�v�, s�hajt�sszer� hanggal d�jazta a lovasa k�zels�g�t.

Ez a szarvas nem viselt id�tlen, z�rg� cicom�kat; ami azt illeti m�g nyerget sem – Ravannak nem volt sz�ks�ge r�. V�gigh�zta a kez�t az �llat nyak�n, majd gyakorlott mozdulattal felpattant a h�t�ra.

– Narran, ha gondolod, ak�r indulhatunk is – jegyezte meg, �s �gy tett, mintha nem hallotta volna a katona v�laszul elmormolt k�romkod�sait.

F�leg az�rt igyekezett volna annyira, hogy ne kelljen v�gign�znie, ahogy a sz�n el� befogott szarvasokat minden tiltakoz�suk ellen�re visszar�ncig�lj�k a zs�folt, s�t�t ist�ll��p�letbe. Ezek az �llatok nem b�rt�k a bez�rts�got, fogs�gban n�h�ny holdh�nap alatt elpusztultak.

Ravan azt k�v�nta, b�rcsak szabadon ereszthetn� �ket; sz�lesre t�rn� az ist�ll� ajtaj�t, �s hagyn�, hadd v�gtassanak el mellette ezek a fens�ges l�nyek. De �ppen most ellenszeg�lni az apja akarat�nak legal�bb annyira �ngyilkos h�z�s lett volna, mint kivetni mag�t a Nyugati-torony ablak�n �s azt rem�lni, hogy zuhan�s k�zben sz�rnya n�.

�gy h�t a herceg lehunyta a szem�t, �s azzal hitegette mag�t, a rossz dolgok meg sem t�rt�nnek, ha nem n�z�nk oda...

Mindig ezt tette.

Nagyj�b�l abban a pillanatban, hogy kitett�k a l�bukat J�gv�rosb�l, eleredt valami gusztustalan �llag�, havas-jeges es�. Az �len halad� Narran eszement temp�t dikt�lt, mintha el�g gyors v�gt�ban le tudn�k hagyni a k�zelg� telet. Ravan amennyire tudott, igyekezett lemaradni t�le – egy perccel sem akart t�bb id�t elt�lteni a f�rfi k�zel�ben, mint amennyit felt�tlen�l sz�ks�ges volt.

Sajnos a k�t h�stornyot, akiket a szem�lyi test�r�nek neveztek ki, m�r nem tudta ilyen egyszer�en ler�zni. K�zels�g�k nem csak Ravant frusztr�lta; Evo mozdulatai hasonl� fesz�lts�gr�l �rulkodtak.

A katon�k k�toldalr�l k�zrefogt�k a herceget, �s az id� nagy r�sz�ben egyszer�en csak �tbesz�ltek a feje felett. Utaz�suk eddigi h�rom �r�ja alatt nem tudt�k kimer�teni a pia �s �r�ml�nyok t�mak�r�ket. Ez sokat el�rult az �rtelmi szintj�kr�l is, ami nagyj�b�l egy feny�m�kus�val vetekedhetett. Egy d�gl�tt feny�m�kus�val...

Ravan h�trad�nt�tte a fej�t. A pr�mmel szeg�lyezett csuklya a v�ll�ra cs�szott, az es� az arc�ba csapott, de � nem hunyta le a szem�t. Felett�k, a viharos �gen h�feh�r madarak keringtek. M�g n�gy sz�rnyukkal is csak nehezen k�zd�ttek meg az �t�letid�vel; hossz� farktollaik vitorl�ztak az er�s sz�lben.

K�mbaglyok.

Alighanem ezek voltak Bastara legfurcs�bb �llatai, �s nem csak a kin�zet�k miatt: a szem�kbe n�zve az ember kiolvashatta az eml�keiket. Pontosabban: a szem�kbe n�zve az embert megrohant�k a bagoly eml�kei.

A hivat�sos idom�rok hossz� holdfordul�kig tanult�k, hogyan viselj�k el ezeket a tekinteteket. Amikor kont�rok pr�b�lkoztak meg ugyanezzel, az ritk�n �rt j� v�get – ha a delikvens meg�szta egy �jul�ssal vagy gyilkos fejf�j�ssal, akkor m�g szerencs�nek mondhatta mag�t. A r�mt�rt�netek szerint volt, aki bele�r�lt egy ilyen tal�lkoz�sba. �s volt, aki belehalt.

A sz�besz�dek szerint a Bagolyszem�ek tekintete is k�pes volt ugyanerre. Ravan nem pr�b�lta c�folni a pletyk�kat – az apj�r�l �s az �ccs�r�l � is gond n�lk�l el tudta volna k�pzelni, hogy egyetlen pillant�sukkal embert tudnak �lni.

Pedig volt egy komoly k�l�nbs�g k�mbaglyok �s k�z�tt�k: az �nuralom. A Bagolyszem�ek ir�ny�t�suk alatt tartott�k az adotts�gukat, nem s�jtottak eml�kviharral mindenkit, aki r�juk mer�szelt n�zni; eld�nthett�k, kinek �s mit mutatnak meg.

Ez�rt h�t jobb�ra semmit nem mutattak.

Ascar ugyan egy darabig pr�b�lt fegyvert kov�csolni ebb�l a k�pess�gb�l, csakhogy a bagolyszemnek volt egy nem elhanyagolhat� h�tr�nya: ha az ember �lete legf�jdalmasabb �lm�ny�vel igyekezett leszerelni az ellenfel�t, sz�m�tania kellett r�, hogy � maga is �jra fogja �lni az eml�k minden egyes szekundum�t. A m�velet r�ad�sul hosszadalmas volt �s rengeteg koncentr�ci�t ig�nyelt. N�h�ny holdh�nap ut�n Ascar is felhagyott a k�s�rletezget�ssel.

– Hercegem... – Narran sodr�dott a fi� mell�. A katona arca kiv�r�s�d�tt, piszkossz�ke tincsei izzads�gt�l csatakosan l�gtak a homlok�ra. Gyepl�t szorongat� kezei remegtek az er�fesz�t�st�l, hogy egyenesben tartsa megtermett szarvasbik�j�t, mik�zben az �llat vadul tekerg�z�tt alatta. – Barb�roknak egyel�re... semmi nyoma... – zih�lta.

am�g azzal a szarvassal k�zdesz

azt se venn�d �szre, ha a l�zad�k az orrodon t�ncoln�nak

– A felder�t�k nem tal�ltak hull�kat... pedig azt mondta az a mocsok... hogy itt kell lenni�k... a k�zelben...

tal�n magunkkal kellett volna hozni az egyetlen szemtan�nkat

ahelyett, hogy gyomron sz�rjuk az els� adand� alkalommal

Ravan biccentett, jelezve, hogy tudom�sul vette az �j h�reket – vagy azok hi�ny�t.

– �r�k �ta j�v�nk... m�r bizony�ra elf�radhatt�l... itt meg�llhatn�nk egy r�vid id�re... ha �hajtod – lihegte Narran.

Ravan k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t. Kett�j�k k�z�l nyilv�nal�an nem neki lett volna sz�ks�ge pihen�re.

– Ugyan, miattam nem kell agg�dnod! – Vette el� a legny�jasabb hangj�t, amit csak ki tudott pr�selni mag�b�l. – M�g �r�kig b�rn�m ezt az iramot.

Mintha meg�rtette volna lovasa szavait, Evo el�relend�lt, �s j�tszva lehagyta Narran makrancoskod� szarvas�t. A katona elkerekedett szemekkel, hangosan zih�lva meredt a p�ros ut�n.

Lovasa pillanatnyi figyelmetlens�g�t kihaszn�lva Narran h�tasa nagyot r�gott a leveg�be. A f�rfi el�reesett a nyeregben, nem sokon m�lt, hogy nem ny�rsalta fel mag�t a fagyszarvas k�kesen dereng� agancs�n. Fennhangon szidta az Istenn�t, mik�zben k�ts�gbeesetten igyekezett fog�st tal�lni a gyepl�n.

Ravan a szeme sark�b�l m�g pont elkapta a jelenetet. Lenyelte a kik�v�nkoz� mosoly�t, �s megpaskolta Evo oldal�t. �szint�n rem�lte, hogy a nap v�g�re Narran t�nyleg szenved�lyes cs�kot v�lt az orsz�g�t sar�val.

K�v�ns�ga teljes�l�s�re m�g m�sf�l �r�t kellett v�rnia; a naplemente addigra m�r narancss�rga �s s�t�tlila cs�kokat festett az �g alj�ra.

– Itt... let�borozunk! – Narran parancsa legink�bb panaszos ny�sz�rg�sre hasonl�tott. A f�rfi megpr�b�lta �temelni a l�b�t a nyereg f�l�tt, de a tagjai elg�mberedtek, a szarvasa pedig �ppen akkor l�pett ki oldalra... �gy h�t Narran k�ttucat katon�ja szeme l�tt�ra, arccal el�re egy pocsoly�ba toccsant.

S�ri cs�nd t�madt.

Csak Ravan megr�ndul� sz�ja sarka �rulkodott a fi� elfojtott vihog�s�r�l.

Nem csak az illem tartotta vissza att�l, hogy kinevesse Narrant – igyekezett nem mutatni, de a k�s�rete tagjai el�gg� megf�leml�tett�k. A katon�k Trattonhoz tartoztak, �s a test�rkapit�ny t�voll�t�ben Narrant, a helyettes�t �s kinevezett parancsnok�t k�vett�k vak engedelmess�ggel. A vel�k tart� szem�lyzet tagjait pedig maga a kir�ly v�logatta ki a feladatra, csup�n egyetlen szempontot figyelembe v�ve – hogy a szolg�l�k legyenek h�s�gesebbek hozz�, mint a fi�hoz...

Ezeket az embereket nem hatotta meg, hogy a r�szorul�k Ravannak k�sz�nhetik az �teloszt�sokat a piact�ren, meg J�gv�ros els� – �s egyetlen – �rvah�z�nak meg�p�t�s�t. Ha Narran utas�t�st adott volna a meg�l�s�re, azzal sem t�r�dtek volna, a fi� t�rt�netesen a herceg�k...

Mihelyt a fagyszarvas megszabadult k�retlen terh�t�l, toporogva elh�tr�lt a mocsokban hever� f�rfit�l. Menek�l�sre k�szen, eg�sz test�ben megfesz�lt, �m m�g miel�tt eliramodhatott volna, a katona felny�lt, �s megragadta a lel�g� sz�rakat.

Narran a gyepl�be kapaszkodva talpra kecmergett, majd durva mozdulattal k�zelebb r�ntotta mag�hoz az �llat fej�t.

– Ha egyszer vissza�r�nk J�gv�rosba... �lve foglak megny�zni te rohad�k... �s a kibaszott bund�d lesz a l�bt�rl�m! – h�r�gte m�ly torokhangon, mik�zben az arc�r�l cs�p�g�tt a s�r. Nyomat�kos�t�sk�ppen a szarvas fel� r�gott, de a h�tas az utols� pillanatban elt�ncolt a csizm�ja �tj�b�l.

– El�g. – Ravan maga is meglep�d�tt azon, milyen hat�rozottan cseng a hangja. Nem gyakran viselkedett val�di tr�n�r�k�sk�nt, de a jelek szerint ezt a szerepet is ugyanolyan k�nnyed�n el tudta j�tszani, mint az �sszes t�bbit. – Szeretn�m jelezni, hogy pillanatnyilag ny�lt terepen tart�zkodunk, kiszolg�ltatva az ellens�geinknek. Javaslom, hogy miel�bb kezdj�k meg a s�trak fel�ll�t�s�t �s az �rs�g megszervez�s�t! – sorolta a teend�ket �gy, mintha lenne b�rmi belesz�l�sa ezekbe a dolgokba.

Narran felhorkant, �s Ravan az "elk�nyeztetett kis p�cs" szavakat olvasta le n�m�n mozg� ajkair�l. �m a katona v�g�l inger�lten egy szolg�l� mark�ba nyomta a gyepl�t, �s megindult csoportba ver�d�tt emberei fel�.

ennyit arr�l, hogy Narran nem akar majd feln�gyelni

gratul�lok, koronaherceg!

Ravan percr�l percre jobban b�nta, hogy elvetette az els� terv�t, azt, amelyik Narran lefejez�s�vel v�gz�d�tt volna... Ha az �j �tlete bev�lik, senkinek nem kell majd meghalnia, m�g ennek az er�szakos, korl�tolt idi�t�nak sem.

Ha bev�lik.

Maga a terv egyszer� volt, a kivitelez�s viszont ann�l bajosabb. A kir�ly strat�gi�ja arra �p�lt, hogy az Ashori Eira lerohanja �ket, ahogyan tavaly is lerohant�k Ascar k�s�ret�t... De mi lenne, ha nem tenn�k, ha egy�ltal�n nem t�madn�nak? T�voll�t�kben ugyan�gy lehetetlen kivallatni a re�kat, mint holtukban...

�gy h�t Ravan v�ratlanul karakteridegen l�p�sre sz�nta el mag�t: igazat mondott. J�, az�rt nem volt teljesen �szinte Ner�val, de azt el�rulta neki, hogy Brannon foglyokat akar ejteni. �s hogy Ascar tavalyi v�rengz�se tavaszi pikniknek fog t�nni ahhoz k�pest, amit ezek a szerencs�tlenek �t�lnek majd a k�nvallat�s alatt.

V�g�l hosszasan – �s n�mik�pp tal�n elt�lozva – ecsetelte a katonai k�s�ret erej�t. A sz�k�tt rabokr�l is sokat besz�lt Ner�nak, f�leg azt igyekezett kihangs�lyozni, nyolc rea t�rzstag is volt k�z�tt�k.

Majd miut�n m�r nem maradt olyan sz�l a p�kh�l�j�ban, amit �rintetlen�l hagyott volna, jobb h�j�n t�vig r�gta az �sszes k�rm�t �s rem�nykedett.

Rem�nykedett, hogy a l�zad�k nem h�ly�k, tanultak a legut�bbi, letagl�z� veres�g�kb�l, �s id�n t�vol maradnak a menett�l. Rem�nykedett, hogy a re�k �sszeszedik a sz�kev�nyeket, �s �gy a katon�knak Adara Assan kis csapat�t sem kell kard�lre h�nyniuk. Rem�nykedett, hogy az apja nem l�tja majd az � keze nyom�t ebben az eg�szen �jszer� �rul�sban.

Ha j�l keverte a lapjait, akkor megmentett egy csom� �letet.

Ha nem, akkor elb�cs�zhat a fej�t�l... meg egy�b l�tfontoss�g� testr�szeir�l is.

Minden Nera Re�n m�lt.

A katon�k arra jutottak, hogy k�sz�nik sz�pen, a t�bor meg�p�t�se megy nekik a szolg�k seg�ts�ge n�lk�l is. Elv�gre az er� mindenre megold�s nem? Olyan nincs, hogy k�t s�torelemet ne lehessen �sszeilleszteni, csak er�sebben kell nyomni �ket!

Ravan f�lrevonult Ev�val, �s m�g a szarvas ehet� sz�lak ut�n kutatott a d�rcs�pte f�ben, addig a fi� az �llat oldal�nak d�lve figyelte a munk�latokat. K�t test�re t�l�k nem messze telepedett le, �s �ppen h�travetett fejjel hahot�ztak valami obszc�n viccen.

A herceg elgondolkozva cir�gatta Evo n�hol hi�nyos sz�r�t.

A terve egyel�re m�k�dni l�tszott. A l�zad�k m�g nem rontottak r�juk, pedig m�r biztosan felfigyeltek a menetre – "Tratton legjobb emberei" hangosabbak voltak, mint egy j�glavina.

Persze igaz�n nyugodt csak akkor lehet, ha v�g�l s�rtetlen�l lovagolnak be a Kir�lyi B�ny�kba.

Ahogy Ravan egy pillanatra le�llt a simogat�ssal, Evo odahajolt hozz�, �s nedves orr�val k�v�ncsian megb�k�dte a fi� kez�t. A herceg v�gigsim�tott az �llat keskeny pof�j�n.

mit gondolsz, kisl�ny, belehalunk?

Nem v�letlen�l haszn�lt t�bbes sz�mot: ha egy fagyszarvas lovast tal�lt mag�nak, azzal az �let�t is hozz�k�t�tte a v�lasztottj�hoz. A szarvasok ak�rhov� k�vett�k a gazd�jukat, �s ha elj�tt az ideje, vele egy�tt haltak.

Ak�rmilyen haz�rdj�t�kot is j�tszott �ppen, Ravan nem csak a saj�t �let�t tette fel egyetlen lapra...

Ink�bb m�gsem akart erre gondolni.

M�r bes�t�tedett, mire a katon�knak siker�lt fel�ll�taniuk a t�bort.

Ravannak el kellett ismernie, hogy a v�geredm�ny eg�szen... �rt�kelhet� lett.

A herceg s�tra legal�bb k�tszer akkora volt, mint az �sszes t�bbi, amelyek minden oldalr�l v�dt�k azt egy meglepet�sszer� t�mad�st�l. �gy t�nt, m�r az �rs�get is fel�ll�tott�k, ugyanis minden strat�giai ponton fegyveres izomkolosszusok str�zs�ltak.

A test�rei beterelt�k Ravant az elk�sz�lt t�borba.

A fi� a k�r�lm�nyekhez k�pest meglep�en k�nyelmesnek tal�lta a saj�t s�tr�t: a berendez�st egy fa�gy, egy utaz�l�da, egy apr�cska �r�asztal �s az ahhoz tartoz� sz�k alkotta. M�g egy sz�nyeget is leter�tettek a f�ldre, hogy a hercegnek ne a s�rban kelljen dagony�znia. A fi�nak fogalma sem volt r�la, hogy a szolg�k ezeket is magukkal cipelt�k a sz�njaikon; � arra sz�m�tott, a hideg f�ld�n kell majd aludnia egy h�l�zs�kba burkol�zva.

Az asztalon k�t gyertyatart� t�rsas�g�ban ott sorakoztak az Er�d k�nyvt�r�b�l k�lcs�nvett grimo�rok, �s Ascar r�gebbi jelent�sei.

Ravan m�g�tt a k�t h�storony is betrappolt a s�torba, valamivel k�s�bb pedig Narran is k�vette �ket.

ezek m�g sosem hallottak a mag�n�letr�l, ugye?

K�t ujja k�z� csippentette az orrnyerg�t, �s a test�reihez fordult:

– K�sz�n�m az eddigi szolg�lataitokat, de hacsak nem a gyertyatart�kt�l k�v�ntok megmenteni, akkor ak�r ki is mehettek, hogy a s�tor el�tt �rk�djetek.

A katon�k �sszen�ztek, majd kurta f�hajt�s k�s�ret�ben kisiettek a m�g mindig szemerk�l� es�be.

�gyh�t Ravan egyed�l maradt Narrannal, a Hal�llal.

– Szeretn�m, ha t�borbont�sig minden �rs�gv�lt�sn�l jelenten�l nekem. Egy�bk�nt pedig megk�sz�nn�m, ha senki nem zavarn� a nyugalmamat – hangzottak a herceg utas�t�sai. Mikor l�tta, hogy Narrannak ezek ut�n sem �ll sz�nd�k�ban megmoccanni, m�g hozz�tette: – Most elmehetsz.

A f�rfi elh�zta a sz�j�t, majd sz� n�lk�l sarkon fordult. Nem hajolt meg, miel�tt t�vozott.

Narran visszah�zta maga m�g�tt a s�tor bej�rat�t jelent� leplet, Ravan pedig, most, hogy m�r senki nem l�tta, leroskadt a sz�kre; tark�j�t a h�tt�m�nak d�nt�tte.

– Hossz� lesz az �jszaka – d�nny�gte.

Mert az biztos szents�g, hogy � azt�n egy szemhuny�snyit sem fog aludni, am�g ak�r csak egy csek�ly es�lye is fenn�ll az Ashori t�mad�s�nak.

Ravan a j�l bev�lt m�dszer�hez folyamodott, �s olvs�ssal igyekezett elterelni a gondolatait. Az �r�asztaln�l �lt, h�ttal a s�tor bej�rat�nak, hogy ne �rny�kolja be a gyerty�k f�ny�t.

Ez�ttal nem A s�t�t m�gia tiltott fort�lyait vette k�zbe, hanem a fiv�re macskakapar�s�val telefirk�lt pergamenpap�rokat. A jelent�sek egyszer�s�tett r�n�k helyett hyeranul �r�dtak, hogy csak az illet�kesek olvashassanak bel�j�k. A besz�mol�k azzal kezd�dtek, hogy Ascar meg�rkezett a Kir�lyi B�ny�kba, �s meglehet�sen... sz�rakoztat� olvasm�nynak bizonyultak.

243. 12. 06.

"�n megmondtam, hogy Vann alkalmatlan lesz a B�ny�k igazgat�s�ra. Ami azt illeti, szerintem m�g az �letre is alkalmatlan.

Nemhogy nem vezet semmif�le nyilv�ntart�st a munk�sokr�l – att�l, hogy munk�soknak h�vjuk �ket, m�g ugyan�gy rabszolg�k maradnak –, de a jelek szerint soha nem is l�tezett semmif�le nyilv�ntart�s. Vagyis pillanatnyilag fogalmunk sincs, h�nyan dolgoznak a Kir�lyi B�ny�kban.

Kik�ldtem k�t tisztet, hogy legal�bb sz�molj�k meg �ket, mire �k azzal az �rvendetes h�rrel t�rtek vissza, hogy jelenleg hatvanezren dolgoznak itt – vagyis nagyj�b�l k�tszer annyian, mint amennyi Bastara teljes lakoss�ga..."

243. 12. 07.

"332 munk�sunk van. Igen. Megsz�moltam.

�gy l�tszik, ezen a rag�lytany�n �n vagyok az egyetlen, aki tov�bb tud sz�molni, mint amennyi l�bujja van.

�s valaki igaz�n megmondhatn� Vann-nak, hogy ha azt mondom, dilett�nsan vezeti ezt a helyet, az nem b�k, �s nem kell megk�sz�nnie!"

Nagyj�b�l egy �r�val j�rhattak �jf�l el�tt, amikor felharsan� "ira ova" csataki�lt�s zavarta meg az �jszaka cs�ndj�t �s Ravan lelki nyugalm�t. A herceg eg�sz test�ben megfesz�lt. Visszaejtette az asztalra a besz�mol�kat, �s f�lelni kezdett.

A csataki�lt�s artikul�latlan �v�lt�ssk�nt folytat�dott; m�r a t�borb�l is t�bbfel�l mozgol�d�s hallatszott. Kim�rt, s�lyos l�ptek csattantak a s�rban, siets�g �s p�nik n�lk�l.

Kisv�rtatva Narran cs�rtetett be a s�torba. F�l kez�ben harcra k�szen tartotta hatalmas pallos�t, azt, amit a kiv�gz�sekhez is haszn�li szokott.

– Hercegem, egy assan n�szem�ly rontott ki az erd�b�l, �s t�madta meg a t�bor keleti oldal�t. �gy l�tszik... – Nem tudta tov�bb fenntartani a komolys�g �lc�j�t, �s hangosan elr�h�gte mag�t –, �gy l�tszik... egyed�l van.

H�rom n� is volt az assan foglyok k�z�tt, de Ravannak azonnal Adara Assan neve ugrott be.

– �s esetleg a seg�ts�gemre van sz�ks�ged a helyzet kezel�s�hez, vagy a dics�retemre v�rsz, ami�rt kisz�rtatok egy �v�lt�z� c�lpontot? Tedd a dolgod, parancsnok!

Narran l�that�an megh�kkent a herceg fagyos reakci�ja hallat�n. Sz�l�sra nyitotta a sz�j�t, majd visszaz�rta. Meglepet�s�ben ez�ttal m�g meg is hajolt, miel�tt visszat�rt az embereihez.

A katona t�voz�sa ut�n Ravan len�zett az �l�ben reszket� kezeire.

"Tedd a dolgod, parancsnok!"

most elredeltem egy gyilkoss�got?

Persze Narran emberei Ravan utas�t�sa n�lk�l is v�geztek volna a t�mad�val, a szavai semmit nem nyomtak a latban. Azonban maga a tudat...

H�borgott a gyomra, ha belegondolt.

Az Ashori teh�t nem tal�lt r� id�ben a sz�kev�nyekre.

m�r ha egy�ltal�n kerest�k �ket

Ink�bb remeg� ujjakkal felemelt egy �jabb pergamenlapot.

243. 12. 09.

"Ki�ltem a vend�gh�z el�, �s a pergamenre firk�lgatok, k�zben id�nk�nt szigor� tekintettel v�gigm�rem a tiszteket. Rettegnek t�le, hogy rossz jelent�st �rok r�luk, sz�val v�gre �rt�kelhet� munk�t v�geznek. �n a magam r�sz�r�l rajzoltam k�t kacs�t. Unatkozom."

Hamar elhal�, ideges pusmog�s hallatszott a s�tor mell�l. Valaki utas�t�sokat vakkantott. Kardok szisszenve cs�sztak el� a h�velyeikb�l.

243. 12. 14.

"Vann igazgat�t ma sajn�latos m�don leter�tette egy v�ratlan roham.

Ugyanazok a szak�rt�k foglalkoztak vele, akik nemr�g hatvanezer munk�st tal�ltak a B�ny�kban. R�szv�temet kell kifejeznem az igazgat� eg�sz csal�dja fel�, ami�rt Vann v�g�l ennek ellen�re is �letben maradt.

�n megpr�b�ltam."

K�v�lr�l nyugtalan�t� z�rejek sz�r�dtek be: egy elfojtott ki�lt�s, l�ptek dobog�sa, ac�lon csattan� ac�l...

A jelek szerint az az "assan n�szem�ly" m�gsem lehetett annyira egyed�l... Persze az is lehet, hogy maga a V�ristenn� �rkezett a t�borukba, hogy bossz�t �lljon, ami�rt az aveanok feloszlatt�k a kultusz�t.

A herceg �jabb besz�mol��rt ny�lt.

A k�vetkez� lapot szinte teljes eg�sz�ben egy sietve felskiccelt �bra foglalta el. Csak a pergamen tetej�n sorakozott n�h�ny sz�, ez�ttal nem hyeranul, hanem ramaldan �k�r�ssal. Ravan biztos volt benne, hogy kett�j�k�n k�v�l eg�sz �szakon nincs olyan ember, aki ezt el tudn� olvasni. S�t, eg�szen eddig fogalma sem volt r�la, hogy az �ccse is ismeri ezt a dialektust.

"244. 12. 11. biztons�gi kock�zat" – hirdett�k a k�l�n�s bet�k.

Az elnagyolt rajz a Kir�lyi B�ny�k t�rk�pe volt. Rajta pedig szeml�letesen bejel�lve �s r�vid megjegyz�sekkel ell�tva minden v�delmi h�zag, amely egy komolyabb t�mad�s eset�n nem sok�ig �lln� a sarat. El�g sok ilyen akadt.

Val�sz�n�leg v�letlen�l keveredhetett az egy holdfordul�val kor�bbi jelent�sek k�z�, mert a rendszerez� nem tudta elolvasni az �k�r�sos d�tumot.

Ravannak el�sz�r az futott �t az agy�n, hogy ez az inform�ci� felbecs�lhetetlen lesz a l�zad�k sz�m�ra.

Csak ezut�n kezdett t�n�dni azon, Ascar mi�rt olyan nyelven �rta a jelent�s�t, amir�l tudta j�l, hogy csak a fiv�re lesz k�pes elolvasni. Ennek nem volt semmi �rtelme, kiv�ve ha...

A s�tor el�l tompa puffan�s hallatszott.

– Kezeltem a helyzetet! – m�ltatlankodott valaki.

– Kett�t�rted a kardod... – �rkezett a felelet.

F�lrer�ntott�k a bej�ratot jelz� f�gg�nyt. Ravan gyorsan a t�bbi besz�mol� k�z� s�p�rte a t�rk�pet.

– Narran, jelent�st k�rek! – adta ki az utas�t�st h�tra sem n�zve.

– Att�l tartok, � most nem fog tudni jelent�st adni... – csend�lt fel ism�t az im�nti hang, �s most m�r nyilv�nval� volt, hogy egy n�h�z tartozik. – ...merthogy el�gg� halott.

Ebben a pillanatban �jabb ismeretlen l�pett be a s�torba.

A herceg bagolyszemei elkerekedtek. A f�lelem �gy bor�totta el, mint egy lavina.

Asav, Brannon �s Ravan mindannyian azt hitt�k, helyesen m�rt�k fel az er�viszonyokat.

�s mindannyian t�vedtek.

A herceg nagyot nyelt.

– Nos... ez kellemetlen.

XI. fejezet >>

Sz�lj hozz� te is!

N�v:
E-mail c�m:
	Amennyiben megadod az email-c�medet, az el�rhet� lesz az oldalon a hozz�sz�l�sodn�l.
Hozz�sz�l�s:
Az�rt, hogy ellen�r�zhess�k a hozz�sz�l�sok val�dis�g�t, k�rj�k �rd be az al�bbi k�pen l�that� sz�t. Ha nem tudod elolvasni, a friss�t�s ikonra kattintva k�rhetsz m�sik k�pet. �rd be a fenti sz�t:

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.