az �j ut�ni 245. holdfordul�
a Fogyatkoz�s Hav�nak 18. �s 20. napja

Ravan szinte fut�l�p�sben iszkolt fel a toronyba. A gondolatai zaklatottan csapongtak ide-oda – de m�g volt nagyj�b�l ezer l�pcs�nyi ideje, hogy lecsillap�tsa �ket.

Eg�szen eddig biztosra vette, hogy az apja teljesen megb�zik benne... vagy legal�bbis a f�lelm�ben. Abban, hogy a fia �r�kk� h�s�ges marad hozz�, mert mindenn�l jobban retteg az �rul�s k�vetkezm�nyeit�l.

�m azok a fenyeget�sek az im�nt �jfent bebizony�tott�k, Ravan k�ptelen kiismerni a f�rfit...

A probl�m�k pedig valahol ott kezd�dtek, hogy val�ban Ravan volt a k�m – m�g ha nem is eg�szen �gy, ahogy a az apja azt elk�pzelte.

�s m�g ha nem is lett volna az, akkor sem akadt volna n�la jobb jel�lt: Ascar Valhallanban tanult; a k�veteket nemr�g lecser�lt�k; Tratton �s Narran szellemi k�pess�geit pedig egy desszertesvilla is t�lsz�rnyalta. �s a kir�ly el�bb fejeztette volna le a saj�t feles�g�t, minthogy �rul�ssal v�dolja meg Asavot...

�gyh�t szorult a hurok, �s Ravannak fogalma sem volt, hogyan h�zhatn� ki a fej�t bel�le, miel�tt t�l k�s� lenne...

Nem, ez hazugs�g.

Val�j�ban m�r �gy a k�tsz�zadik l�pcs� k�rny�k�n kidolgozta a t�k�letes tervet... majd azzal a lend�lettel el is vetette.

Noha csak annyit kellett volna tennie, hogy parancsba adja Narrannak, az embereivel v�gezzenek minden �tjukba ker�l� barb�rral... majd jelenteni az apj�nak, hogy Narran a hat�rozott, hercegi utas�t�s ellen�re m�sz�rolta le a vallat�sra v�r� l�zad�kat. A k�s�ret t�bbi tagja pedig n�h�ny arany�rm��rt cser�be kez�t-l�b�t t�rve igyekezne volna meger�s�teni Ravan �ll�t�sait. Mondjuk a kir�ly am�gy sem k�telkedne volna a fi� szav�ban – nem el�sz�r fordult volna el�, hogy a katonas�g vonakodott engedelmeskedni a herceg parancsainak. �gy Ravan mesterien tereln� el a gyan�t �nmag�r�l – a cs�ny�n r�szedett Narran pedig m�g a S�t�t �vszak v�ge el�tt megtapasztaln�, milyen �rz�s a h�h�rpallos balszerencs�sebb oldal�n helyet foglalni...

De ez... ez t�l sok v�r... t�l sok �let lett volna az �v��rt cser�be.

Ezt nem tehette meg.

Mire a torony tetej�re �rt, Ravan m�r halkan pihegett – de m�g az ezeregysz�ztizenh�rom foknyi k�nszenved�s ellen�re sem cser�lte volna el a szob�j�t egy k�nyelmes, f�ldszinti lakoszt�ly�rt.

Mert a mag�ny sz�m�ra csak idefent l�tezett; egy�bk�nt b�rmerre j�rt is a kir�lys�gban, az apja embereinek �rgus tekintete mindig elk�s�rte.

�m a Nyugati-toronyban kiz�r�lag a hercegek laktak – vagyis jelenleg csak egy herceg.

Id�ig m�g a kir�lyi test�rs�g folyton kotnyelesked� tagjai sem k�vett�k – a katon�k k�sz�nt�k sz�pen, nem k�rtek a v�gtelen csigal�pcs�b�l. Ink�bb a l�pcs�h�z alj�n str�zs�ltak, annak biztos tudat�ban, hogy nincs az az �ngyilkos hajlam� mer�nyl�, aki megpr�b�lna a J�ger�d k�ls�, t�k�rsima fal�n felm�szni. S�t, Ravannak ez�ttal m�g att�l sem kellett tartania, hogy az �ccse vagy az � egy�jszak�s "vend�gei" – fi�k, l�nyok felv�ltva – esetleg a legalkalmatlanabb pillanatban bukkannak fel.

Ironikus, mert most az egyszer mindenn�l jobban v�gyott arra, hogy valaki mellette legyen...

A fi�nak siker�lt annyira elmer�lnie a zaklatott gondolataiban, hogy amikor a huzat kiv�gta Ascar szob�j�nak ajtaj�t, ugrott egyet ijedt�ben. Majd idegesen felvihogott... csak egy felel�tlen szobal�ny felejtette nyitva az erk�lyajt�t a szell�ztet�sn�l – megint.

Pillant�sa n�h�ny percig elid�z�tt az �ccse �res szob�j�n.

Ascar a kir�ly utas�t�s�ra utazott el – ahogy annak idej�n a b�tyja, most � is Valhallanban t�lt�tte a tizennyolcadik holdj�t, nyelvet �s tudom�nyokat tanult... �s val�sz�n�leg gy�l�lte az eg�sz helyzetet. A professzorok pedig, akik azt a feladatot kapt�k, hogy n�mi j�zan �szt �s illemet neveljenek a hercegbe m�r alighanem sz�lank�nt t�pkedt�k ki a szak�llukat. Mindezt csak az�rt, hogy Brannon igazolhassa a saj�t �ll�t�sait, miszereint az uralkod� csal�d fel�r a valhallani arisztokr�ci�hoz; �s felette �ll a gyakorlatilag analfab�ta "barb�r s�pred�knek".

A hercegek sosem �lltak olyan k�zel egym�shoz, ahogy a testv�reknek illett volna – Ravan ennek ellen�re most m�gis hi�nyolta a fiv�r�t.

De legal�bb am�g Ascar a Tud�s Torny�ban kergette az �r�letbe a tan�rait, nem hathatott r� az apja befoly�sa...

Ravan megr�zta a fej�t, �s elszak�totta tekintet�t a szob�r�l.

Inger�lten l�kte be a saj�t ajtaj�t. Bar�ts�gos, de kiss� sz�k�s helyis�g fogadta; a zs�folts�gr�l legink�bb a t�lm�retezett �gy, �s a falak melett sorakoz�, t�m�tt k�nyvespolcok tehettek... Mondjuk az sem seg�tett a helyzeten, hogy az ablak alatt m�retes doh�nyz�asztal �llt, amir�l m�g �gy is lel�gott egyedi farag�s� birodalmi t�bl�j�nak szeg�lye. A festett csatateret most furcsa hidegh�bor�ba dermedt b�b�k t�lt�ttek meg: Ascar indul�sa el�tt nem fejezt�k be az utols� j�tszm�jukat.

Abban a pillanatban, hogy Ravan �tl�pte a k�sz�b�t, mintha minden er� elsz�llt volna a tagjaib�l. Elgy�t�rten rogyott le baldachinos �gy�ra, �s a tenyer�be temette az arc�t... Pillanatnyilag er�s k�sztet�st �rzett arra, hogy a p�rn�j�t �lelve zokogjon, mint valami szerelmi b�natos sz�zle�ny – de annyi �n�rzet m�g az im�ntiek ut�n is maradt benne, hogy lemondjon err�l a lehet�s�gr�l.

– Zaklatottnak t�nsz. – Az �szrev�tel a h�ta m�g�l �rkezett, �s a l�gy, n�i hang ellen�re a herceg �sszerezzent, �s felkapta a fej�t.

Eddig biztosra vette, hogy egyed�l lesz a toronyban...

...h�t, t�vedett. A legjobbakkal is megesik.

�gy l�tszik, kihagyta az egyenlet�b�l az egyik lefontosabb t�nyez�t: Ner�t.

– Nem tudn�l csak egyszer az ajt�n kereszt�l �rkezni, mint mindenki m�s? – s�hajtott a fi� an�lk�l, hogy h�trafordult volna.

– Abban meg m�gis hol lenne a m�ka? – incselkedett a l�ny, �s v�gre Ravan el�tt termett. Vagyis... l�tsz�lag a baldachinf�gg�nyb�l �lt�tt alakot.

Az h�tszents�g, hogy Nera Rea semmiben sem hasonl�tott az Er�d �sszes t�bbi csel�dj�re. �s nem csak az�rt, mert k�ts�gk�v�l gy�ny�r� volt nem rejtegetett, form�s idomaival; id�nk�nt "v�letlen�l" el�villan�, hossz� combjaival �s der�kig �r�, hull�mos, gesztenyesz�n hajzuhatag�val... Hanem a kisug�rz�sa miatt is – mert m�r a mozdulataiban is bujk�lt valamif�le titokzatoss�g: hangtalanul l�pdelt, mint egy p�rducmacska; tart�sa pedig egy kik�pzett harcos�t id�zte. Sosem s�t�tte le a szem�t; a r�szegez�d� tekintetekre mindig kac�r pillant�sokkal v�laszolt – id�nk�nt m�g cs�kot is dobott.

Ravan m�g mindig nem tudta elk�pzelni, ahogy ez a l�ny munk��rt k�ny�r�g Asav Aveannak. A hadvez�r eredetileg csak az�rt vette fel csel�dnek, mert mulattatta az elk�pzel�s, hogy a a b�szke rea n�p gyermeke �hb�r�rt cipeli a piszkos �gyt�lakat, �s pucolja a krumplit...

Nera eg�szen pontosan k�t napig v�gezte az aljamunk�t. Harmadnapra Ascar – csak az�rt, hogy Asavot bosszantsa – �thelyezte �t a Nyugati-toronyba, mint szobal�nyt. Ett�l kezdve Nera azon kiv�lts�gos szolg�l�k k�z� tartozott, akiknek szabad bej�r�sa ny�lt a hercegek lakoszt�ly�ba – �s ezt az el�jog�t maxim�lisan ki is haszn�lta.

A l�nynak ugyanis volt m�g egy figyelemrem�lt� tulajdons�ga: az Er�d falai k�zt m�g egy t�t sem lehetett �gy leejteni, hogy Ner�nak ne legyen r�la tudom�sa. Az apr� pletyk�kt�l a legvesz�lyesebb titkokig mindent a mark�ban tartott. Az egyetlen ajt�, ami m�g el�tte is z�rva maradt, az a tan�csterem� volt... legal�bbis eg�szen addig, am�g egyezs�get nem k�t�tt Ravannal. A herceg att�l kezdve k�szs�gesen besz�molt neki mindenr�l, ami a gy�l�seken t�rt�nt – �s cser�be ugyanilyen r�szletes tud�s�t�sokat v�rt el Ner�t�l. � lett a szeme �s f�le a saj�t kast�ly�ban, �s Ravan imm�r mindenr�l tudott, amir�l a l�ny is.

Persze nem a fi� volt az egyetlen, akinek a csel�d jelentett... Az Ashori Eira bizony�ra remek�l sz�rakozott az ostoba tr�n�r�k�s�n, aki k�pes n�h�ny pletykamorzs��rt cser�be elkotyogni a kir�lys�g legbens�bb titkait.

Az fel sem mer�lt benn�k, hogy Ravan esetleg �tl�t Nera mesterked�s�n, �s sz�nt sz�nd�kkal osztja meg vel�k az inform�ci�it. Pedig a l�zad�k egyed�l a fi�t�l kapott �rtes�l�seknek k�sz�nhett�k, hogy az � fej�ket nem t�zt�k Evan Assan� mell� a v�rfalon...

Mindk�t oldal al�becs�lte a herceget, aki eg�szen eddig zavartalanul keverhette a k�rty�it...

– Neh�z napod volt? – b�gta a l�ny telt ajkaival. K�nnyed�n, mint egy h�pihe, a fi� mell� libbent, �s a v�ll�ra sim�totta a kez�t.

ak�r �gy is mondhatjuk azt

hogy az el�bb gyakorlatilag hal�lra �t�ltek

– El sem tudod k�pzelni, mennyire – panaszolta Ravan.

– Mhh, te szeg�ny – dorombolta Nera m�g k�zelebb h�z�dva. �gy tett, mintha �szre sem vette volna a herceg hangj�b�l kicsend�l� k�ts�gbees�st. – A kir�lyn�l volt�l?

Ravan a k�rd�s hallat�n eg�sz test�ben megfesz�lt.

– �n... – Elcsukltott a hangja miel�tt kieszelhetett volna valami �rt�kelhet� hazugs�got.

"Amit �t holdfordul�ja kapt�l... az csak r�pke �zel�t� volt abb�l, amire k�pes vagyok."

– �n... – futott neki m�g egyszer, de ez�ttal sem jutott tov�bb.

– Mindegy is! – v�gott k�zbe r� a l�ny.

Olyan k�zel hajolt, hogy dekolt�zsa bet�lt�tte a fi� l�t�ter�t.

Nera nyak�ban egy b�rl�nc l�gott; a hozz� tartoz� med�l elt�nt a csel�druha kiv�g�sa alatt. De Ravannak n�h�nyszor m�r volt alkalma megfigyelni a kis f�gg�t: egy csontb�l faragott bagoly, ami az id�k sor�n kett�rt�rt, tal�n valami r�gi, csal�di ereklye lehetett... A bagoly a rea t�rzs szimb�luma volt; a n�p�, ami�rt Nera hajland� volt feladni a b�szkes�g�t �s az erk�lcseit. Ami�rt az egykori harcos most az avean kir�lys�g tr�n�r�k�s�nek illegette mag�t.

– Tudod – folytatta –, k�sz�tettem neked f�rd�vizet, de te ooolyan sok�ig maradt�l t�vol a gy�l�s ut�n, hogy szerintem m�r kih�lt az eg�sz... – Ujjai �szrev�tlen�l �tv�ndoroltak a fi� v�ll�r�l a mellkas�ra, �s m�r a mell�nye legfels� gombj�t bontogatt�k. Nera kem�ny munk�hoz �s fegyverforgat�shoz szokott kezeit a legnagyobb j�indulattal sem lehetett volna puh�nak nevezni, Ravan m�gis beleborzongott az �rint�s�be. – Szeeerencs�re tudok egy remek m�dszert arra, hogy felmeleg�ts�k...

– Te m�r megint valami illetlenre k�sz�lsz – �llap�totta meg Ravan; �s ami tettetett rosszall�sk�nt indult, az a mondat v�g�re m�r hat�rozottan fl�rt�l�snek hangzott.

– Te pedig m�r megint �lvezni fogod – kacsintott r� Nera kac�ran. Lehetetlen�l hossz�, d�s szempill�i voltak...

K�zelebb simult a herceghez, k�vetkez� szavait egyenesen a f�l�be suttogta; meleg lehelete a fi� b�r�t cir�gatta:

– Ak�rmi miatt agg�dsz is ennyire... seg�tek elfelejteni.

Musz�j lesz�gezni, hogy Ravan az esetek d�nt� t�bbs�g�ben visszautas�totta a l�ny k�zeled�s�t – amihez �ltal�ban minden cseppnyi �nuralm�ra sz�ks�ge volt. K�r lett volna tagadnia, hogy mennyire vonzott�k ezek az aj�nlatok, de sosem tudta eld�nteni, most akkor h�nyad�n �llnak Ner�val. Vajon a m�sik csak az�rt keresi a t�rsas�g�t, hogy �jabb �s �jabb inform�ci�kat h�zzon ki bel�le? Vajon � is egy a megannyi "sz�ks�ges rossz" k�z�l, amit a csel�dnek nap, nap ut�n el kellett viselnie?

Nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy a val�di Nera, aki megb�jt valahol a felvett �larcok m�g�tt, undorodik att�l, amit tenni k�sz�ltek.

Ravan nem akarta kihaszn�lni a l�nyt, hab�r ez csak annyit jelentett volna, hogy �gy k�lcs�n�sen kihaszn�lj�k egym�st.

De most sz�ks�ge volt valakire – b�rkire –, hogy �rezhesse a m�sik b�r�nek meleg�t, a sz�v�nek dobban�sait a saj�tja mellett. Ha most mag�ra marad a gondolataival �s az eml�kekeivel...

– Remek�l hangzik. – Keskeny derek�n�l fogva maga mell� h�zta Ner�t az orm�tlanul sz�les �gy�ra, melyen alkalomadt�n ak�r hat ember is k�nyelmesen elf�rt volna – mondjuk ennyit m�g Ascar sem hozott haza soha. Legal�bbis nem egyszerre.

Ezek ut�n m�r nem is eresztette el a l�nyt, �gy kapaszkodott bel�, mint fuldokl� a ment�k�t�lbe. Nera pedig meg sem pr�b�lta kih�mozni mag�t a furcs�n ragaszkod� �lel�sb�l, ink�bb �tfogta l�baival a herceg derek�t; f�rge ujjai ekkor m�r a mell�ny utols� gombj�val babr�ltak...

De Ravan – tal�n, hogy megnyugtassa m�g most is h�borg� lelkiismeret�t; tal�n, hogy teljes�tse az egyezs�g�k r�es� r�sz�t – a szeret�knek tartogatott, bec�z� szavak helyett ezt s�gta a f�l�be:

– Az assan foglyok megsz�ktek.

Nera egy pillanatra megdermedt, arc�n �szinte rem�nyked�s suhant �t. �szt�n�s mozdulattal ny�lt volna a med�lj�hoz, de a keze f�l�ton meg�llt a leveg�ben.

Azt�n ott folytatta, ahogy abbahagyta.

– Mes�lj m�g! – duruzsolta a megszokott, m�zesm�zos hangj�n, s k�v�ns�g�t egy k�nnyed cs�kkal koron�zta.

Ravan pedig kisebb – khm –, megszak�t�sokkal elmondott neki mindent.

Egy �j terv kezdett k�rvonalaz�dni el�tte...

Az elk�vetkez� k�t napban Ravan csak egyszer mer�szkedett ki a szob�ja biztons�g�b�l: mikor h�rom szolg�val huszonk�t k�nyvet hozatott fel a kir�lyi k�nyvt�rb�l. A k�tetek tizenh�rom k�l�nb�z� nyelven �r�dtak, �s nagy r�sz�k az �j el�ttr�l sz�rmaz�, k�zzel �rt k�dex volt. Csak a m�vek t�m�ja egyezett: mind a m�gi�r�l sz�ltak, annak is a legs�t�tebb megnyilv�nul�sair�l.

Persze Ravan tiszt�ban volt vele, hogy �szakon csak egyf�le m�gia l�tezik: a r�nam�gia. Ugyanakkor azzal is tiszt�ban volt, hogy att�l senki �rny�ka nem kap idegr�ng�st.

R�ad�sul Brannon apja, Arron volt a Bagolyszem� v�rvonal utols� ismert r�nam�gusa. Tudom�ny�t megtagadta a fi�t�l, mondv�n, az � kez�be t�l vesz�lyes volna ilyen hatalmat adni.

A nagyapja �sszes gyermeke �s unok�ja k�z�l egyed�l csak Ravant fogadta tan�tv�ny�ul; �s �t is csak a legnagyobb titokban oktatta. Arron hal�la ut�n Ravan maradt az egyetlen Bagolyszem�, aki kicsit is kony�tott az �si m�v�szethez.

B�rki m�s eset�ben az is felmer�lt volna, hogy az illet� a minap tal�n csak hallucin�lt a sokkt�l �s a p�nikt�l... Csakhogy Ravan v�rvonalbeli volt. S mint olyan az eml�kei sosem halv�nyultak, �s sosem torzultak. T��lesen eml�kezett �lete... minden... egyes... pillanat�ra. Az elm�je m�g sosem verte �t.

�ppen ez�rt az a lehet�s�g, hogy csak k�pzelte a r�ngat�z� �rny�kot, m�g hihetetlenebbnek t�nt ann�l, hogy a s�t�t sziluett val�ban megmozdult.

�gyh�t az indul�s el�tti utols� napj�t a herceg azzal t�lt�tte, hogy a t�lm�retezett �gy�n gubbasztott, �s egy hyeran nyelven �r�dott, b�h�m neh�z k�dexet lapozgatott. Amikor a lemen� nap f�nye beragyogott a Nyugati-torony ablak�n, �ppen egy olyan r�szhez �rt, amely kimer�t�en taglalta, hogyan k�ldhet�nk szakszer�en szemmelver�st az ellens�geinkre. Ravan eg�szen eddig nem is sejtette, hogy l�tezik szakszer�tlen m�dja is a szemmelver�snek.

M�s k�r�lm�nyek k�z�tt es�lytelen lett volna, hogy ez az olvasm�ny n�h�ny percn�l tov�bb lek�sse a herceg figyelm�t. Most azonban szinte g�rcs�s igyekezettel falta a sorokat – musz�j volt elfoglalnia mag�t valamivel, hogy ne azon r�g�djon, a k�r�t alatt h�nyf�lek�ppen teheti t�nkre a saj�t �let�t egyetlen apr� botl�ssal.

huszonegy

huszonegyf�lek�ppen

Id�ig egyik k�nyvben sem tal�lt �rt�kelhet� inform�ci�t az �n�ll� �letre kelt �rny�kokr�l. Hab�r az egy le�r�s szerint h�rom telihold idej�n lehets�ges ellopni, �s palackba z�rni valaki �rny�k�t – az mondjuk k�ts�ges, hogy mi�rt vetemedne b�rki ilyesmire.

Lapozott. A k�vetkez� oldalon r�szletes, k�zzel rajzolt �bra fogadta egy hatalmas s�rk�nyk�gy�r�l, alatta a kiss� elmos�dott felirattal: �szaki Kolosszus.

Ekkor nyitott be Nera.

Csak a hirtelen t�madt, h�v�s huzat �rulta el �t, mert egy�bk�nt ugyanolyan csendesen �rkezett, mint b�rmikor m�skor.

S�lytalan l�ptekkel lejtett az �gyhoz; majd, mintha csak a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne, h�tulr�l a herceghez simult, �s l�gy, de birtokl� mozdulattal �tkarolta a nyak�t.

– Mit olvasol? – K�v�ncsian �thajolt a fi� v�lla felett. Ravan behajtotta a neh�z k�nyvet, hogy nem v�rt l�togat�ja vethessen egy pillant�st a bor�t�ra.

Nera percekig szak�rt� h�mm�g�ssel m�regette a k�tetet, azt�n kijelentette:

– Ez egy nagy halom krikszkraksz.

– A s�t�t m�gia tiltott fort�lyai – ford�totta le a c�met Ravan.

Nera k�rd�n felvonta t�k�letes �v� szem�ld�k�t.

– Ez a m�sodik k�tet – tette hozz� a fi� a k�z�rthet�s�g kedv��rt.

– ���h�m... – Nera sz�rakozottan a herceg nyak�ba cs�kolt, majd gondolt egyet, �s elh�z�dott t�le. A sokszem�lyes �gyat megker�lve az ablakhoz s�t�lt. – H�t, ez pont olyan izgalmasnak hangzik, mint az �sszes t�bbi, amit mostan�ban olvast�l...

Ravan a nyak�hoz ny�lt, �s megd�rzs�lte azt a pontot, ahol az im�nt m�g a l�ny ajkait �rezte. M�ris hi�nyolni kezdte az �rint�s�t.

– De legal�bb ha kedvem t�madna emberi bels�s�gekb�l kiolvasni a j�v�t, most m�r harminck�t �j m�dszert ismerek r�...

Nera az ablak�vegre sim�totta a kez�t, �s figyelmen k�v�l hagyva az alattuk elter�l� v�rost, valahov� a messzes�gbe b�mult.

�m ak�rmilyen v�konyra csiszolt�k is az �r�kj�g-�veget, az kiss� mindig hom�lyos maradt, �s furcs�n eltorz�totta a l�tk�pet – ez�rt a l�ny megragadta a k�t kilincset, �s egyetlen hat�rozott mozdulattal sz�lesre t�rta az ablaksz�rnyakat.

H�v�s, �szaki sz�l v�gt�zott be a ny�l�son, ami z�szl�k�nt lobogtatta Nera gy�ny�r� haj�t. A csel�d lehunyta a szem�t, �s az ablakp�rk�nyra t�maszkodva kiss� el�rehajolt. A lemen� nap aranygl�ri�ba csomagolta karcs� alakj�t.

most pont olyan

mint egy �gi

Ravan becsukta a k�nyv�t, nehogy a hirtelen t�madt sz�lvihar kit�pje az �s�reg oldalakat; a mutat�ujj�t k�nyvjelz� gyan�nt a lapok k�z� cs�sztatta.

– Ez az utols� hely, ahonnan l�tszik a naplemente – jegyezte meg Nera m�g mindig csukott szemmel.

�s Ravan f�jdalmasan tudat�ban volt annak, hogy mire akart utalni: a J�ger�d �s a v�rosfalak �rny�k�ra, amely a holdfordul� mind a h�romsz�zhetven�t napj�n komoran borult az eg�sz v�rosra. Akadtak olyan v�rosnegyedek, amelyek csak d�lid�ben jutottak n�mi napf�nyhez.

A t�rzsbeliek sz�vesen hangoztatt�k, hogy ezek az �p�tm�nyek m�lt� jelk�pei a kir�lys�gnak: mert b�r els� pillant�sra ragyog�ak, val�j�ban csak be�rny�kolnak maguk k�r�l mindent...

Ravan nem tudott ellenkezni ezzel az �rvel�ssel.

– Az elej�n azt hittem, ebb�l a toronyb�l ell�tni eg�szen haz�ig. Hogy ha innen l�tszik a nap, akkor biztosan l�tszika F�szek is... – Nera r�viden, de ann�l keser�bben kacagott fel. – Mert ha egy ablakb�l n�zed az otthonodat, azzal nyiiilv�n seg�tesz a honv�gyadon... Micsoda sz�nalmas... naivit�s!

Nera �ltal�ban rutinosan ker�lte a komoly t�m�kat: � pletyk�kat aj�nlott, felsz�nes cseveg�seket, k�nnyed �lcel�d�st �s forr� t�r�d�st a hideg, t�li �jszak�kon. � egy cseppnyi megnyugv�s volt a gondok tenger�ben.

A szavai tal�n ez�rt v�gt�k �gy mellbe Ravant – mert pont az � sz�j�b�l hangzottak el.

– Nem – mondott ellent a herceg.

Fel�llt, �s a l�nyhoz l�pett, majd �tkarolta a derek�t. Nera el�bb csak a fej�t d�nt�tte a fi� v�ll�nak, azt�n eg�sz test�vel h�trad�lt, �s hagyta, hogy alkalmi szeret�je megtartsa.

Most valahogy egyszerre t�nt rettenetesen t�r�kenynek �s er�snek.

– Nem sz�nalmas naivit�s – ism�telte Ravan. – Egy t�k�letes vil�gban senkinek nem kellene ablakb�l n�znie a saj�t otthon�t.

– "Egy t�k�letes vil�gban" – ut�nozta Nera �nekl� hangon, majd halkan felkuncogott. �jra �nmag�nak t�nt – lehet, hogy az im�nt volt �nmaga? –, �s ha Ravan nem t�lt�tte volna maga is sz�n�szked�ssel a f�l �let�t, �szre sem vette volna a szavaib�l kicsend�l� rem�nyvesztetts�get. – Bagolyszem� Ravan Avean, mikor lett�l ekkora idealista?

�s a fi� nem feszegette tov�bb a szem�lyes t�m�t; a gy�v�bb utat v�lasztva egyszer�en belement Nera j�t�k�ba.

– �n nem vagyok idealista! – k�rte ki mag�nak megj�tszott felh�borod�ssal.

egy idealista arr�l �lmodozik, hogy megv�ltja a vil�got

de �n tudom, hogy ez lehetetlen

az emberis�g nem v�ltozik

– ���, dehogynem. Hadd tal�ljam ki: minden jobb lesz, amikor te leszel a kir�ly! – Ujja hegy�vel sz�rakozottan k�r�ket rajzolgatott a herceg k�zfej�re.

nem Nera

�n sosem leszek kir�ly

Ravan nem szeretett belegondolni... de k�ts�ge sem volt afel�l, hogy amint Ascar bet�lti a huszadik holdj�t �s hivatalosan is nagykor�v� v�lik, � ugyanarra a szomor� sorsra jut, mint Brannon testv�rei... Eddig is csak az�rt hagyt�k �letben, mert a n�p szerette, �s m�r a puszta l�tez�s�vel is n�velte a kir�lyi csal�d n�pszer�s�g�t.

De az�rt j� k�pet v�gott Nera j�t�k�hoz.

– Na j�... – majdnem �szint�n belemosolygott a l�ny haj�ba, ami valahogy m�g a t�l el�est�j�n is tavaszi vir�gillatot �rasztott. – Ha �n leszek a kir�ly, minden m�s lesz...

p�ld�ul fagyott barb�rok fognak potyogni az �gb�l...

Azon t�n�d�tt, vajon melyik�k a jobb sz�n�sz: a harcosb�l lett szolg�l�, aki el�rulta �nmag�t, hogy seg�tse az �v�it; vagy a herceg, akit el�rultak, �s ez�rt � is el�rult mindenkit, aki a h�tt�rb�l mozgatta a sz�lakat, pedig csak annyi lett volna a dolga, hogy j�l mutasson a kirakatban.

Ekkora a nap m�r majdnem elmer�lt a horizont m�g�tt. Ravan kezdett f�zni.

– Holnap indulok a k�r�tra. – A gyomra g�rcsbe r�ndult erre a gondolatra. – Szeretn�d, hogy hozzak neked valamit a M�-... a F�szekb�l?

M�r mire v�gigmonta, r�j�tt, mekkora ostobas�got k�rdezett. Felaj�nlotta a l�nynak, hogy szuven�rt hoz neki... az otthon�b�l?

Nera lefejtette mag�r�l a fi� karjait, hogy szembefordulhasson vele. Ajkain a megszokott, cs�b�t� mosolya ragyogott, nem hagyta mag�t kiz�kkenteni.

– ���, igen. – Eg�szen k�zel hajolt a herceghez, �s m�r-m�r elt�lzott �rz�kis�ggel s�gta: – Hozd el nekem a helytart� fej�t!

Ravan meglepetten kapta fel a fej�t, hogy a l�ny szem�be n�zhessen. Nera hangosan elnevette mag�t meg�tk�z�tt pillant�sa l�tt�n.

– Ugyan m�r! Csak sz�rakoztam! Nem kell mindent komolyan venni! – R�kacsintott. – Megel�gszem az egyik kez�vel.

X. fejezet >>

S�g� M�g nincs hozz�sz�l�s.

�j hozz�sz�l�s Friss�t�s